Kártyacsata
Budit mindenkinek, mondta 2007 augusztusában egy nyírségi falu vezetője, ha már rendes vécé nincs, legyen legalább árnyékszék, abban ganéjoljon az uniós polgár, nem pedig ahol épp az eszébe jut. Aki segélyt vár az önkormányzattól, előbb mutassa meg a budiját. Van budi, van segély, nincs budi, nincs segély. Nem valamifajta voluntarista ábránd hajtotta a falu első emberét, amikor ezt a nagy ívű koncepciót kiötlötte, hanem a faluban dühöngő hepatitisjárvány, ami tudvalévőleg a széklettel terjed, a széklet pedig a kóbor ebek révén, már amennyiben az ebek hozzáférnek. A budi tehát erős várunk a járvány elleni harcban, gondolhatta a polgármester, egyben nyilván föltételezve, hogy programját az Európai Unió egyik tagállamában, noch dazu a harmadik évezred elején, senki se fogja utópiának minősíteni.
Szemforgás
A király, az olyan ember, hogy bármerre jár is, ha megéhezik, bemehet bárkinek a kamrájába, és vághat magának szalonnát vagy kolbászt, amekkorát csak akar. Ekként magyarázta nekem a hatalom természetrajzát Klarissza néni, több mint fél évszázaddal ezelőtt, és nem azért magyarázta így, hogy megértsem, hanem mert így gondolta maga is. Minden a királyé, a földek, az épületek, az állatok, ha megtetszik neki valami, azt hazaviszi, és ha valaki tiltakozik, annak levágatja a fejét. De hát senki se tiltakozik. Hogy hívják a királyt, kérdeztem, Rákosi Mátyás, mondta ő kis gondolkodás után. Megtudtam továbbá, hogy a király után a téeszcsé elnöke következik, az is nagy ember, ha tehát kell neki valami, belerakja a talicskába, hazatolja. Ugyan ez kissé rizikós, minthogy az előbb elmondottak szerint szükségképpen a király tulajdonát tolja haza, így aztán néha elmegy érte a rendőr, magával viszi, és levágja a fejét. Viszont amit hazatolt, az soha többé elő nem kerül.
Rózsásék levele
Nem alkalmas arra, hogy akár a magyar gazdaságon, akár a magyar családokon, akár a magyar embereken érdemben tudjon segíteni, mondta a 2010-es költségvetésről Varga Mihály, legalábbis a Magyar Nemzet tudósítása szerint, de hát mi ennél hitelesebb forrást elképzelni se tudunk.
Figyelem: akár a magyar családokon, akár a magyar embereken.
Oszkár marad
„Magyarországon azt szokták gondolni, hogy aki a politikai győzelmet eléri, onnantól kezdve annak mindenben igaza van", mondta Orbán helytelenítő hangsúllyal múlt hét pénteken, Wilfried Martens könyvbemutatóján, mi pedig azóta is egyhuzamban csodálkozunk. 1998-ban, ha jól emlékszünk, pontosan azt tanultuk, hogy a győztes mindent visz, és ezt nem a flamand csipkeverőnőktől tanultuk, hanem a Fidesztől. Később azt is felfogtuk, hogy a győztesnek nemcsak mindig igaza van, hanem akkor is győztes, amikor éppen veszít. Továbbá akkor is, amikor újfent veszít.
A normális állapot
Hétfőn, valamivel napkelte után, feltűnt az MTV képernyőjén Semjén Zsolt, és helyretolta a kizökkent időt. Hideg volt a reggel, de Semjén megjelenése után gyorsan melegedett, s ugyanakkor, mintegy varázsütésre, csupa örvendetes hír árasztotta el a világ rádió- és tévécsatornáit, nemkülönben az internetes portálokat. Gyurcsány kificamította a bokáját, nem kérhet többé izzókészletet a rendőr, Csányi Sándor ül a volt munkásőr helyére, nyílnak az apró szulák nevű évelő növényfaj hosszú kocsányú, tetszetős virágai. Tudtuk, hogy így lesz, Semjén egyszer majd visszatér, der kleine Mensch kehrt ewig wieder, és akkor minden jóra fordul, de későbbre vártuk. Nyilván maga Gyárfás Tamás is úgy tervezte, hogy majd jövő tavasszal keres a Nap-keltének műsoridőt a török TRT negyedik csatornáján vagy másvalahol. Megszokott dolog, hogy őt és produkcióját időnként kitakarítják a közszolgálatiból, de csak azután, hogy a nemzet élcsapata kormányra került.
A normális állapot
Hétfőn, valamivel napkelte után, feltűnt az MTV képernyőjén Semjén Zsolt, és helyretolta a kizökkent időt. Hideg volt a reggel, de Semjén megjelenése után gyorsan melegedett, s ugyanakkor, mintegy varázsütésre, csupa örvendetes hír árasztotta el a világ rádió- és tévécsatornáit, nemkülönben az internetes portálokat. Gyurcsány kificamította a bokáját, nem kérhet többé izzókészletet a rendőr, Csányi Sándor ül a volt munkásőr helyére, nyílnak az apró szulák nevű évelő növényfaj hosszú kocsányú, tetszetős virágai. Tudtuk, hogy így lesz, Semjén egyszer majd visszatér, der kleine Mensch kehrt ewig wieder, és akkor minden jóra fordul, de későbbre vártuk. Nyilván maga Gyárfás Tamás is úgy tervezte, hogy majd jövő tavasszal keres a Nap-keltének műsoridőt a török TRT negyedik csatornáján vagy másvalahol. Megszokott dolog, hogy őt és produkcióját időnként kitakarítják a közszolgálatiból, de csak azután, hogy a nemzet élcsapata kormányra került.
Egyedül leszünk
Epekő
Apacuka, fundaluka
A tűzgömb négyezer méteren villant fel, majd pillanatokon belül elérte a földfelszínt, miközben nyolc kilométeres átmérőjűre dagadt. Egyidejűleg megjelent körülötte egy tóruszforma képződmény, abból pedig kiemelkedett a gombafelhő, a legnagyobb, amit emberi szem látott valaha is. Hatvannégy kilométer magasra nőtt, hétszer akkorára, mint a Mount Everest. Mindez 1961. október 30-án történt Novaja Zemlja északi része fölött, de a robbanás ereje Svédországban is betörte az ablakokat, a szeizmikus hatás pedig még akkor is mérhető volt, amikor a földgolyót már harmadjára kerülte meg.
Fokozódik a közérzet
A nők szemében nincsen párja,
Bajuszt pödör csak, győz a gárda.
(Huszka Jenő: Bob herceg)
A Magyar Gárda Mozgalom Békés-megyei Gróf Tisza István százada újra megkezdte Békéscsabán a lakosság közbiztonság-érzetét elősegítő esti sétáit, olvasom a Magyar Gárda honlapján.
A helyzet némiképp bonyolult.
Tudvalévő, hogy a Magyar Gárdát a Fővárosi Ítélőtábla múlt hét csütörtökön jogerősen feloszlatta. Békéscsabán tehát egy már nem is létező szervezet indul esténként andalogni a holdfényben, ahelyett, hogy jogkövető módon oszlásnak indulna.
A turul marad
Fel, Szodomába
„Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, [...] ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk."
Megint Spiró
Barátok közt
Gyurcsánynak öt éve volt, Bajnainak maximum egy lesz, ha lesz. Gyurcsány öt évének minden hozadéka itt hever előttünk, akár összesíthetjük is, ha jobb dolgunk nincs. Időbe fog telni, de szabadságot azért ne vegyünk ki csak emiatt. Mindenesetre a politikai babéroknak e mértéktartóan szerény halmaza, akárhogy is nézzük, minimálisan ötszöröse annak, amit Bajnai a legeslegjobb esetben produkálni fog.
A tátogó ember
Embert így feszengeni már régen láttam. A szituáció annyira kínos, hogy a néző legszívesebben elfordulna; aztán, persze, mégse fordul el, hanem csak nézi elszörnyedve, hova jut az, aki nem vigyáz.
Áll a miniszterelnök-jelölt az emelvényen, az új pártelnök jobbján, és láthatólag fogalma sincs, mi legyen. Tátogjon vagy ne tátogjon, ez itt a kérdést. Énekelni az Internacionálét ölég snassz volna, higgadtan csöndben maradni valami okból nem akar, tehát úgy csinál, mint a ponty a hentesnél karácsony előtt.