Budit mindenkinek, mondta 2007 augusztusában egy nyírségi falu vezetője, ha már rendes vécé nincs, legyen legalább árnyékszék, abban ganéjoljon az uniós polgár, nem pedig ahol épp az eszébe jut. Aki segélyt vár az önkor­mány­zattól, előbb mutassa meg a budiját. Van budi, van segély, nincs budi, nincs segély. Nem valamifajta voluntarista ábránd hajtotta a falu első emberét, amikor ezt a nagy ívű koncepciót kiötlötte, hanem a faluban dühöngő he­patitisjárvány, ami tudvalévőleg a széklettel terjed, a széklet pedig a kóbor ebek révén, már amennyiben az ebek hozzáférnek. A budi tehát erős vá­runk a járvány elleni harcban, gondolhatta a polgármester, egyben nyilván föltételezve, hogy programját az Európai Unió egyik tagállamában, noch dazu a harmadik évezred elején, senki se fogja utópiának minősíteni.

A király, az olyan ember, hogy bármerre jár is, ha megéhezik, bemehet bárkinek a kamrájába, és vághat magának szalonnát vagy kolbászt, amekkorát csak akar. Ekként magyarázta nekem a hatalom természetrajzát Klarissza néni, több mint fél évszázaddal ezelőtt, és nem azért magyarázta így, hogy megértsem, hanem mert így gondolta maga is. Minden a királyé, a földek, az épületek, az állatok, ha megtetszik neki valami, azt hazaviszi, és ha valaki tiltakozik, annak levágatja a fejét. De hát senki se tiltakozik. Hogy hívják a királyt, kérdeztem, Rákosi Mátyás, mondta ő kis gondolkodás után. Megtudtam továbbá, hogy a király után a téeszcsé elnöke következik, az is nagy ember, ha tehát kell neki valami, belerakja a talicskába, hazatolja. Ugyan ez kissé rizikós, minthogy az előbb elmondottak szerint szükségképpen a király tulajdonát tolja haza, így aztán néha elmegy érte a rendőr, magával viszi, és levágja a fejét. Viszont amit hazatolt, az soha többé elő nem kerül.

Kereszty András: Merénylet az érsek ellen

Nem alkalmas arra, hogy akár a magyar gazdaságon, akár a magyar családokon, akár a magyar embereken érdemben tudjon segíteni, mondta a 2010-es költségvetésről Varga Mihály, legalábbis a Magyar Nemzet tudósítása szerint, de hát mi ennél hitelesebb forrást elképzelni se tudunk.

Figyelem: akár a magyar családokon, akár a magyar embereken.

„Magyarországon azt szokták gondolni, hogy aki a politikai győzelmet eléri, onnantól kezdve annak mindenben igaza van", mondta Orbán helytelenítő hangsúllyal múlt hét pénteken, Wilfried Martens könyvbemutatóján, mi pedig azóta is egyhuzamban csodálkozunk. 1998-ban, ha jól emlékszünk, pontosan azt tanultuk, hogy a győztes mindent visz, és ezt nem a flamand csipkeverőnőktől tanultuk, hanem a Fidesztől. Később azt is felfogtuk, hogy a győztesnek nemcsak mindig igaza van, hanem akkor is győztes, amikor éppen veszít. Továbbá akkor is, amikor újfent veszít.

Hétfőn, valamivel napkelte után, feltűnt az MTV képernyőjén Semjén Zsolt, és helyretolta a kizökkent időt. Hideg volt a reggel, de Semjén megjelenése után gyorsan melegedett, s ugyanakkor, mintegy varázsütésre, csupa örvendetes hír árasztotta el a világ rádió- és tévécsatornáit, nemkülönben az internetes portálokat. Gyurcsány kificamította a bokáját, nem kérhet többé izzókészletet a rendőr, Csányi Sándor ül a volt munkásőr helyére, nyílnak az apró szulák nevű évelő növényfaj hosszú kocsányú, tetszetős virágai. Tudtuk, hogy így lesz, Semjén egyszer majd visszatér, der kleine Mensch kehrt ewig wieder, és akkor minden jóra fordul, de későbbre vártuk. Nyilván maga Gyárfás Tamás is úgy tervezte, hogy majd jövő tavasszal keres a Nap-keltének műsoridőt a török TRT negyedik csatornáján vagy másvalahol. Megszokott dolog, hogy őt és produkcióját időnként kitakarítják a közszolgálatiból, de csak azután, hogy a nemzet élcsapata kormányra került.

Hétfőn, valamivel napkelte után, feltűnt az MTV képernyőjén Semjén Zsolt, és helyretolta a kizökkent időt. Hideg volt a reggel, de Semjén megjelenése után gyorsan melegedett, s ugyanakkor, mintegy varázsütésre, csupa örvendetes hír árasztotta el a világ rádió- és tévécsatornáit, nemkülönben az internetes portálokat. Gyurcsány kificamította a bokáját, nem kérhet többé izzókészletet a rendőr, Csányi Sándor ül a volt munkásőr helyére, nyílnak az apró szulák nevű évelő növényfaj hosszú kocsányú, tetszetős virágai. Tudtuk, hogy így lesz, Semjén egyszer majd visszatér, der kleine Mensch kehrt ewig wieder, és akkor minden jóra fordul, de későbbre vártuk. Nyilván maga Gyárfás Tamás is úgy tervezte, hogy majd jövő tavasszal keres a Nap-keltének műsoridőt a török TRT negyedik csatornáján vagy másvalahol. Megszokott dolog, hogy őt és produkcióját időnként kitakarítják a közszolgálatiból, de csak azután, hogy a nemzet élcsapata kormányra került.

Száz kosból átlagosan nyolc buzi. Ezen nem azt kell értenünk, hogy alkalmanként keveredik homoszexuális kalandokba, hanem azt, hogy minden olyan esetben, amikor módja van választani, hanyagolja a nőstényeket, s inkább más kosok társaságát keresi. Ha úgy tetszik, meleg, bár ez birkákra vonatkoztatva elég hülyén hangzik, jegesmedvékkel kapcsolatban meg pláne, pedig ilyenekről is lesz szó alább. Ezért van az, hogy jelen esetben inkább a „Buserant" német vendégszó rövidített és népszerű alakját használom, remélve, hogy az érintett házijuhok érzékenységét evvel nem fogom sérteni.

Ez a liberális egészségügyi reformerek legboldogtalanabb nyara, írja e heti számában a Weekly Standard, a magyar olvasó pedig mintha Horváth Ágnest látná csövezni Washingtonban, kezdő munkanélküliként, boldogtalanul. Persze az Egyesült Államokban még nem torpant meg az egészségügyi reform, sőt el se kezdődött, ám az amerikai polgárt már a reform szó hallatán is a guta kerülgeti, a jobboldali lapok pedig szidják a liberálisokat a rendszer tervezett átalakítása miatt, ahogy ez mindig, mindenütt szokás.

A tűzgömb négyezer méteren villant fel, majd pillanatokon belül elérte a földfelszínt, miközben nyolc kilométeres átmérőjűre dagadt. Egyidejűleg megjelent körülötte egy tóruszforma képződmény, abból pedig kiemelkedett a gombafelhő, a legnagyobb, amit emberi szem látott valaha is. Hatvannégy kilométer magasra nőtt, hétszer akkorára, mint a Mount Everest. Mindez 1961. október 30-án történt Novaja Zemlja északi része fölött, de a robbanás ereje Svédországban is betörte az ablakokat, a szeizmikus hatás pedig még akkor is mérhető volt, amikor a földgolyót már harmadjára kerülte meg.

A nők szemében nincsen párja,
Bajuszt pödör csak, győz a gárda.
(Huszka Jenő: Bob herceg)

A Magyar Gárda Mozgalom Békés-megyei Gróf Tisza István százada újra megkezdte Békéscsabán a lakosság közbiztonság-érzetét elősegítő esti sétáit, olvasom a Magyar Gárda honlapján.

A helyzet némiképp bonyolult.

Tudvalévő, hogy a Magyar Gárdát a Fővárosi Ítélőtábla múlt hét csütörtökön jogerősen feloszlatta. Békéscsabán tehát egy már nem is létező szervezet indul esténként andalogni a holdfényben, ahelyett, hogy jogkövető módon oszlásnak indulna.

Marad a turul, mondta a halk szavú alelnök, a kongresszusi küldöttek pedig meghatottan, egyszersmind elszántan néztek maguk elé. Ősapánk a turul minekünk, igaz magyar embereknek, a szavazóinknak meg pláne, úgyhogy hiába van a lebontására jogerős bírósági ítélet, a turul nem fog lebomlani. Azért nem, mert csak. Ugyan engedély nélkül épült, viszont mi a jövő emberei vagyunk, ennek megfelelően a reménytelenség emberei bekaphatják, a bíróság nemkülönben.

„Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, [...] ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk."

Spirónak ismét konjunktúrája van. Legutóbb huszonkét évvel ezelőtt állt ugyanilyen reflektorfényben, akkor minden jó hazafi ismerte a nevét, és legalább azt a néhány sorát, amely szerint jönnek a dúlt-keblü mélyma­gya­rok megint. Mellesleg ez a szöveg, habár annak idején szokatlan népszerű­ség­nek örvendett, versnek nem annyira jó, közlekedési hírnek inkább. Díjaz­nám, ha a Fővinform írta volna. Mindenesetre 1984-ben született, Spiró tehát már akkor tudta, hogy jönnek. Pedig nem látszott.

Gyurcsánynak öt éve volt, Bajnainak maximum egy lesz, ha lesz. Gyur­­csány öt évének minden hozadéka itt hever előttünk, akár össze­síthetjük is, ha jobb dolgunk nincs. Időbe fog telni, de szabadságot azért ne vegyünk ki csak emiatt. Mindenesetre a politikai babéroknak e mértéktartóan szerény halmaza, akárhogy is nézzük, minimálisan ötszöröse annak, amit Bajnai a legeslegjobb esetben produkálni fog.

Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. (Jel. 3.15-16)
Embert így feszengeni már régen láttam. A szituáció annyira kínos, hogy a néző legszívesebben elfordulna; aztán, persze, mégse fordul el, hanem csak nézi elszörnyedve, hova jut az, aki nem vigyáz.

Áll a miniszterelnök-jelölt az emelvényen, az új pártelnök jobbján, és láthatólag fogalma sincs, mi legyen. Tátogjon vagy ne tátogjon, ez itt a kérdést. Énekelni az Internacionálét ölég snassz volna, higgadtan csöndben maradni valami okból nem akar, tehát úgy csinál, mint a ponty a hentesnél karácsony előtt.