(Futballközvetítések a televízióban)

Tudni jól, hogy a labdarúgás Magyarország húzóágazata, így mondta a miniszterelnök. Ettől kezdve a magyar közmédiában – kivált a köztelevízióban – a hazai riporterek és szakelemzők elkeseredett küzdelmet folytatnak, hogy bebizonyítsák a képernyő nyújtotta keserves látványról, az egyre laposodó színvonalról, hogy az jó. Vagy, hogy nem is olyan rossz. Vagy, hogy úgy általában nézhető.

(Reklámeltakarítók – 444.hu)

A Coca-Coca-botrány újabb állomásaként a Pesti Srácok nevű Fidesz-traktátum blogon Vésey Kovács László  Elég az érzékenyítésből, hagyjátok élni az embereket! című írásában azt magyarázza, hogy nemcsak homoszexuális, hanem tolószékes embereket sem szeretnének hirdetéseken nézegetni. Hogy ez miként kerül ide, az ép ésszel aligha magyarázható, de úgy látszik, Vésey Kovács koponyájába minden belefér, még ha nem rendeződik is el normális struktúrában. Enyhe zűrzavar képződik, Coca-Cola, tolószék, miegyebek tolonganak az agyban, ennek a fogalmi sokadalomnak aztán meg is vannak a következményei.

(Berki az ATV-ben)

A néző ilyen produkció utánnehezen dönti el, kabarét lát – igen gyengét – vagy komolyan veendő választási beszélgetést. Leginkább arra gondol, hogy nyár van, a nyárba meg ez is belefér. Már épp belealudtunk volna Berkinek az átlagosnál is unalmasabb közhelyeibe, ha a végén egy kérdést nem vett volna zokon, és nem pattant volna föl a székből. Rónai Egon kérdése a Berki ellen indult büntetőeljárásra vonatkozott, ami, lássuk be, lévén szó egy főpolgármester-jelöltről, mégiscsak közérdekű.

(Erőszak amatőr felvételeken)

Eldurvult az utca, a közlekedésben (meg úgy általában mindenhol) mindent elural az erőszak, föl nem robbant kézigránátok jönnek-mennek, tegyük hozzá: a rendőrség pedig csak áll és néz. Ez a valóság.

(Főpolgármester-jelölti vita az ATV-ben)

Kis vita volt, ezt is állapítsuk meg, kis létszámú, meglehetősen kiválogatott nézőközönséggel, ezeken a kereteken belül viszont arányos és helyenként tartalmas is. Az arányosság és a lendület főként Simon András működésének köszönhető, jól szerkesztett kérdéseket tett fel, ezekre többnyire közérthető válaszokat adtak a résztvevők. A három jelöltből ketten – Kálmán Olga és Karácsony Gergely – komoly helyzeti előnnyel indulnak, mindketten régi szereplői a hazai nyilvánosságnak. A Momentum jelöltje, Kerpel-Fronius Gábor  viszont – ha politikusi pályán marad – ebben a vitában sikerrel alapozta meg a jövőjét érthető, világos és tartalmas gondolataival.

(A Hableány nevű hajó tragédiája a televízióban)

Ami felfoghatatlan, amit a már említett hajóskapitány mondott már az első nap: hogy ilyen tragédiára számítani lehetett. Merthogy, ha ez annyira várható volt, akkor miért kellett megvárni, amíg meg is történik? Akkor itt azért nem csak egyik vagy másik hajó irányítója volt a hibás, hanem egy hajóforgalmi szabályzat kidolgozói és elfogadói is.

(A V4-ek három vezetője találkozik Emmanuel Macronnal)

Mondhatnánk, nem történt semmi érdemleges a találkozón, legföljebb annyi, hogy láttunk egy embert kétségek közt gyötrődni. De az is lehet, hogy ezt csak mi, magyarok láttuk, mert csak mi, magyarok érthetjük, mit mutat Orbán tekintete. Ezzel a tekintettel élünk lassan tíz éve, értünk mindent.

(Hadházy Ákos hirdetése a köztévében)

Önmagában érthetetlen, hogy miért nem ad le a köztelevízió egy közérdekű felhívást, de ma már mindegy, a Momentum hirdetési idejében jelent meg: csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez!

(Valóság a köztévében és az RTL Klub Híradójában)

Ami a kereskedelmi televíziókat illeti, a közéleti hírek az adás második felében kezdődnek, ha úgy vesszük, az első fele tisztán bulvár. Javaslom, ne vegyük úgy! Hogy mi történik Magyarországon, és hogy az emberek jelentős része hogyan él, annak pontos lenyomata például az RTL Klub Híradója.

(Gajdics a Hír Tv-ben)

Kérdés, van-e ennek az egész Hír Tv-ügynek röviddel az események után levonható tapasztalata. Kevés. Annyi bizonyosan, hogy még erőteljesebben látszik, hogy a Fidesz és vele eszmeileg összetartozó közeg a sajtót és az újságírókat (hangsúlyozandó: a számára szimpatikusakat is) kutyáknak tartja, akiknek enni ad, cserébe azok majd ugatnak, ha kell. Ez a kegyetlen igazság.

(Orbán Viktor a déli vasútvonalról egyeztetett Lázár Jánossal – közzétette: Lázár János hivatalos oldala)

A főhős később belép a karmelitakolostor kapuján, valakivel lekezel, majd egy nagyméretű helyiségbe érkezik. A következő kockákon Lázár guggolva magyarázza, mi is van a falnak támasztott ábrán. Egy térképet látunk, Nagy-Magyarország térképét, ezen vázolja Lázár azt a vasútvonalat, amit megépítendőnek gondol. „Debrecen, Nagyvárad, Szalonta, Kötegyán, Gyula, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Szeged, Szabadka, Bácsalmás, Baja, Bátaszék, Pécs. Ezt a vasutat fogjuk megépíteni. Ezért jöttem.”

Az ember hajlamos arra, hogy ne csak az elesetteket sajnálja meg, hanem azokat is, akik saját elhatározásukból, önként csinálnak hülyét magukból.

(Razzia, Echo Tv)

Hogy Molnár mit beszél, hogyan szépít, az kizárólag az ő dolga, ő maga is úgy érzi, börtön előtt áll. De annak azért ki kellene derülni, hogy a vele szemben ülő riporter mit is akart ezzel a beszélgetéssel. Olyan volt, mintha meg lett volna illetődve, hogy egy ekkora emberrel készíthet interjút. Tulajdonképpen érthetetlen is. Eldurvult az utca, a közlekedésben mindent elural az erőszak, föl nem robbant kézigránátok jönnek-mennek, tegyük hozzá: a rendőrség pedig csak áll és néz. Ez a valóság, M. Richárd ennek a világnak egy tipikus figurája, ilyenformán ez a riport egészen egyszerűen megtévesztő. Ettől csak nagyobb lesz a közutálat.

(Bálint gazda és a televíziózás)

Istenem, hol élünk? Bálint gazdáról lesz szó, és azért teszem föl a kérdést a televízió rovatban, mert ő volt egyike azoknak, akik kilépve szűkebb szakmai környezetükből a hetvenes években részesei voltak egy olyan televíziós kultúra megteremtésének, ami miatt érdemes lett a képernyő elé ülni. Az Ablak című műsorról van szó, és általában is, a szolgáltató jellegű televíziózásról.

(Magyar vétó az Arab Liga és az Európai Unió megegyezésére. Hír Tv)

Az mindig komikus, amikor magyar politikus lopakodó jogalkotásról, mint valami átverési manőverről beszél: kormányunk ebben igazán nagymesternek mondhatja magát, akit csak lehet, átver. De az ő átverése, lopakodó jogalkotása megengedett, sőt. Ha más lopakodik netán, az más.

(Ez itt a kérdés, M5)

De vajon mikor kell a riporternek katonaként viselkednie? Ez itt a kérdés!, ha szabad élcesre venni egy kicsit a műsor címét, nem pedig az, hogy gyógyítható-e a homoszexualitás. Szerinte műsorvezetőként nem is tehette volna meg, hogy órákkal az adás előtt közli, ez neki nem tetszik.

(Költözik az iskola, költözik a hivatal. RTL Klub)

A két híradás időben öt-tíz perc különbséggel volt látható, ennek a szerencsétlen sorsú országnak két külön világa. Egyik helyen nem jut pénz a gyerekekre, mert az állam odalökött ugyan valamit, de hogy elég volt-e, vagy sem, az már nem érdekes. A másik világ az, amelyik egyre többen egyre nagyobb csodálkozással figyelnek.

(Megújult a Felsőzsolcát Muhival összekötő útszakasz, Hír Tv)

Hogy erre a három és fél kilométeres útszakaszra nyolc évet kellett várniuk, mert Kolontár miatt nem volt pénz, szégyellje magát mindenki, akinek ehhez az egészhez köze volt, azok pedig leginkább, akik a prioritásról meg társadalmi fontosság szerinti sorrendiségről szóló rossz kormányzati handabandával nyolc évig etették az embereket Felsőzsolcától Muhiig. Szakmailag persze ezt  nem a riporteren kérem számon, mert két perc alatt csak ennyire van lehetőség. De az anyag szerkesztőségi szintű feldolgozásának ott kellene elkezdődnie, ahol ez a riport befejeződött.

(The Fishing & Hunting Channel)

Ez a néhány mozdulat, ez a néhány kegyeletteljes perc minden valószínűség szerint a világ leghazugabb néhány perce közé tartozik. Amikor nagyon önzőn gondolok arra, mit szeretnék még elkerülni az életben, hát ezt semmiképp nem szeretném átélni. A képmutatás és a színlelés kirakodóvására.

(Egy Perc Híradó, M4)

Fiatal, jóarcú, életük és pályájuk elején álló emberek, akikből még lehet bármi. Sosem értem, hogy van-e arról tudomásuk, hogy egyperces jelenlétük a hazai televíziózás egyik legsúlyosabb, legmélyebb, legbutítóbb hazugsága. Nem elsősorban az, amit elmondanak, hanem az, amiről nem beszélnek.

(Sztárban sztár, TV2)

Alighanem Incze Zsuzsának van igaza, mert bár szórakoztató műsorban is helyet lehet adni komoly témának, a szombat esti Csellengők-rész igen megosztó volt. Mondhatnánk azt is, hatásvadász, ami abból állt, hogy szerencsétlen sorsú embereket, ráadásul gyerekeket olyan közegben használtak, ami jó érzéssel aligha megengedhető.