Kerengőmagány
(Csehov: Három nővér, Örkény Színház, november )
Mintha a rendezés inkább önnön kíméletlen, illúziótlan értelmezésétől visszariadva ütné el a jelenetek élét egy-egy viccel, mintsem hogy hagyná kibontakozni a figurákból következő csehovi humort.
Harsány fekete-fehér
(Szilágyi Andor: Tóth Ilonka, Nemzeti Színház, október 26.)
Nézőként is feszélyez az iskolai ünnepség reflexe, a kötelező áhítat, eleve-komolyság: dacosan várom, hogy meglepjenek. Ez a dac lesz aztán szkepszissé, alakul lassanként ellenállássá. Ráérek a pozíciómat elemezni, az előadás nem kíván tőlem részvételt. Gondolkozni gondolkoznak, érezni éreznek helyettem az alkotók. Marad a magam belső ellenállása, banális forrongása. Ha valahogy, hát így szól számomra a Tóth Ilonka arról a bizonyos szabadságról.
Időhiányok
(Gimesi Dóra: Az időnk rövid története, Vaskakas Bábszínház–ESZME, Trafó, szeptember 12.)
Elit popkult
(Székely Csaba: Kutyaharapás, Nézőművészeti Kft.–Vádli Társulás–Jászai Mari Színház–Szkéné Színház, szeptember 10.)
A technika ördöge
(Bereményi Géza: Shakespeare királynője, Szabad Tér Színház és Csiky Gergely Színház, Városmajori Szabadtéri Színpad, augusztus 27.)
Szenvtelen szuggesztió
(Trojka Színházi Társulás–MASZK Egyesület: Orlando, THEALTER, Szeged, július 26.)
Csak színház
(AlkalMáté Trupp: Mészáros Béla. Jurányi Produkciós Inkubátorház, 2016. július 28.)
Ah, kínos szabadság
(Molière: Tartuffe, tatabányai Jászai Mari Színház, Városmajori Szabadtéri Színpad, június 28.)
Könnyű nyári tangó
(Lev Birinszkij: Bolondok tánca, Szabadkai Népszínház Magyar Társulata, Városmajori Szabadtéri Színpad, június 30.)
Kegyetlen árvák
(Wajdi Mouawad/Sarah Kane/J. M. Coetzee: Phèdre(s), Odéon-Théâtre de l’Europe, május 4.)
A gonosz cinizmusa
(Übü és az Igazság Bizottság, William Kentridge/Handspring Puppet Company, Trafó, november 19.)
Hol kétely nincs
(Eugène Ionesco: Makbett – Kultúrbrigád, Átrium Film-Színház, szeptember 26.)