Martin Michael Driessen: Folyók. Fordította Daróczi Anikó. Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 150 oldal, 3200 Ft

Driessen kötetét három, a szüzsé szempontjából látszólag egymástól független elbeszélés alkotja. Ám azáltal, hogy a küzdelem és annak metaforikus színtere mindhárom alkotásban központi helyet foglal el, illetve, hogy ennek a harcnak az időtartama és a benne résztvevők száma is folyamatosan bővül, a kötet egysége megkérdőjelezhetetlenné válik.

Ketten egy új könyvről – Annie Ernaux: Lánytörténet. Fordította Lőrinszky Ildikó. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 148 oldal, 3299 Ft

Az első nehézségben „Proust is benne van” (71.) ― ismeri be a szerző, hiszen az mindenekelőtt az emlékezés sajátosságaiból fakad. Abból, hogy az „eltűnt idő”, azaz itt egy fél évszázados időintervallum alatt az emlékezet nem csak megkopik, de rakódnak is rá olyan, sok-sok év alatt felgyülemlett tapasztalatok és érzések, amelyekkel a felidézni kívánt tizennyolc éves én még nem rendelkezett. Például azzal a szégyenérzettel, aminek az eredője a lány egy nyári táborbéli viselkedése, ahol, miután a tábor vezetőjével, H.-val eltöltött két éjszakát, teljesen kifordul önmagából. Ám az emiatt érzett szégyene nem közvetlenül az események után, hanem csak később válik a további személyiségfejlődése szempontjából fontos tényezővé.

Lana Bastašić: Kapd el a nyulat! Fordította Rajsli Emese. Metropolis Media Group Kft., Budapest, 2020, 263 oldal, 3490 Ft

A regény óriási érdeme, hogy ennek a furcsa társfüggőségnek minden egyes szegmensét és tünetét láttatja. Sara patologikus ragaszkodásának eredője állandó kisebbségi érzete a barátnőjével szemben, akit valamiért mindig is valamiféle felsőbbrendű lénynek látott. Olyan teremtménynek, aki mindent a saját logikája szerint észlel: „a gravitáció az oka, ha az embert lelökik a lépcsőn. Minden fát azért ültetnek, hogy ő mögéjük guggolhasson pisilni. És minden út, legyen bármilyen kanyargós és távoli, egyetlen közös pontban fut össze ― az ő személyében. Róma egy vicc” (11.) Az azonban, hogy Lejla személyiségrajzát társfüggő barátnője szemüvegén keresztül kapjuk meg, Lejla érzéseinek közvetítése nélkül, két dolgot eredményez: egyfelől tökéletesen tükrözi egy társfüggőnek a másik személyiségével kapcsolatos (tév)képzeteit, másfelől a szerző ezzel folyamatos bizonytalanságban ― a továbbolvasás vágyában ― tartja az olvasót, hiszen egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy Lejla valóban ilyen-e, hogy más is ennyire tökéletesnek látja-e, s erre végig kíváncsiak vagyunk-e.

Radu Țuculescu: Sztálin, ásóval előre!
Szasa Filipenko: Vörös keresztek
Mircea Cărtărescu: Káprázat
Ilmar Taska: Pobjeda, 1946

Pavol Rankov: Túl a térképen. Fordította Vályi Horváth Erika. Kalligram Könyvkiadó, Budapest, 2020, 256 oldal, 2990 Ft

A szlovák szerző huszonkét éves, gyerekkora óta súlyosan traumatizált hősének íráskényszere újabb bizonyíték lehetne arra, hogy a művészhajlamú ember valóságban megélt élményei ― akár tudatosan, akár tudattalanul ― mennyire erőteljesen hatnak a később születő alkotásaira. Azonban nem PavolRankovot olvasnánk, ha ezt a „tényt” nem csavarná meg sokszorosan, azaz nem mutatna rá ennek az alkotáslélektani mechanizmusnak a korántsem egyértelmű jellegére.

Goran Vojnović: Jugoszlávia, édes hazám. Fordította Rajsli Emese. Typotex Kiadó, Budapest, 2020, 281 oldal, 3500 Ft

Ezeket az eseményeket azonban a regény nem a kisgyermek szemszögéből, hanem a főhős tizenhat évvel későbbi retrospektív szemüvegén keresztül láttatja: ekkor derül ki ugyanis a már a húszas éveit taposó Vladan számára, hogy az apja mégis él. Sőt: a nyugat-szlavóniai Višnjići faluban történt tömegmészárlás felelőseként háborús bűnösnek nyilvánítva álnéven, Tomislav Zdravkovićként bujkál a hatóságok elől.

Osvalds Zebris: Gyerekrablás Rigában. Fordította Laczházi Aran­ka. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2019, 195 oldal, 2990 Ft

Zebris a lett nép történelmének egyik meghatározó korszakába részben retrospektív módon vezeti el az olvasót. Regényét azzal az 1906-os karácsonyi eseménnyel kezdi, amikor a főhős, az agglegény, középkorú Rũdolfs „eltulajdonít” három gyereket egy rigai játszótérről. A gyerekrablás azonban – derül ki a visszafelé láttatott történésekből – mindössze egyik tünete annak a „felfordulásnak”, amely a letteknél egy évvel korábban, 1905-ben kezdődött. Ekkor indult Rigában a „hangos húszévesek türelmetlen sprintje” (23.), mégpedig két célkitűzéssel. Egyfelől, hogy népüket az 1905-ös orosz forradalmi mozgalom mintájára a cári rezsim elnyomása alól függetlenítsék, másfelől, hogy a balti területeken ekkoriban túlzott befolyással bíró német nagybirtokosok rabigája alól a parasztjaikat felszabadítsák.

Jeroen Olyslaegers: Védőr. Fordította Balogh Tamás. Helikon Kiadó, Budapest, 2019, 432 oldal, 3799 Ft

Ezt a „nem tudom, hogy hányadán állok”- szellemiséget erőlteti rá Olyslaegers regényében a főhősre is a városa. A német hatalom kötelékébe tartozó, a megszálló németeket rendőrként szolgáló emberként ugyanis Wilsnek egyfelől támogatnia kéne városa zsidó lakosságának deportálását, másfelől viszont – belga állampolgárként, de főleg a hősre ugyanúgy jellemző skizofréniából fakadóan, önmagát Angelónak nevező humanista költőként – minden porcikájával tiltakoznia kellene az embertársait megalázó szankciók végrehajtása ellen.

Robert Seethaler: A trafikos
Per Olov Enquist: Példázatok könyve
Ivanka Mogilszka: Váratlan utcák
Sabahattin Ali: Madonna prémkabátban

Szczepan Twardoch: A király. Fordította Körner Gábor. Typotex Kiadó, Budapest, 2018, 392 oldal, 3900 Ft

Rajongás ide vagy oda, a tizenhét éves, vézna és jelentéktelen srácnak az apja halála miatt érzett ambivalens érzései azért mégiscsak rányomják a bélyegüket a „naplóvezetési szokásaira”. A több évtized elteltével, kivándorlása utáni új lakhelyéről, Tel-Avivból írott sorokra nemcsak az emlékezet hézagos vagy nem megbízható mivolta jellemző, hanem az elképzelt s egyben vágyott eseményeknek, valamint a valóban megtörtént tényeknek az emlékező tudatában való összeütközése is.

Zdeněk Svěrák: Mezítláb a tarlón. Fordította Forgács Ildikó. Napkút Kiadó, Budapest, 2018, 120 oldal, 1990 Ft

Svěrák a saját gyermekkora két évét, a héttől kilenc éves koráig tartó szakaszát használta fel „alapanyagul” ahhoz, hogy szépirodalmi alkotásában Eda családja nagyvárosból vidékre történő II. világháborús kitelepítésének következményeit ne a szülők, hanem a „csatolt rész”, a gyermek szemszögéből láttassa. Az ő szempontjait figyelembe véve érzékelteti velünk, hogy milyen az, amikor egy erőműben dolgozó, a német vezetésnek ellenálló apa magatartása miatt a prágai szolgálati lakásból az egész család a nagyszülők mezővárosi házába „száműzettetik”.

Dragan Velikić: A nyomolvasó. Fordította Bognár Antal. Geopen Kiadó, Budapest, 2018, 265 oldal, 3990 Ft

Ez a fajta „nyomolvasás” pedig azért rendkívül izgalmas, mert az elbeszélőnek nem mással, mint egy „összművész” édesanyával kell szembenéznie. Egy „saját magának harmadik személy” (174.) anyával, aki az egyes szám első személyben megélt szigorát, végletekig beszabályozott életét, örökös görcsben való létezését – amely az őt körülvevő világtól való félelméből fakadt – különböző maga kreálta, a valóságtól messze eső, egyes szám harmadik személyű történetekben próbálta feloldani, s mindehhez a gyerekeit használta fel. Kitalált történeteit az élet színpadára alkalmazta, ahol a szerepeket a fiának és a lányának kellett eljátszania. „Reggeltől estig tartottak a főpróbáink. A húgom meg én elképzelt alakok replikáit, mozgását, mozdulatait gyakoroljuk, amelyekké egy napon majd, amikor felnövekszünk és az eltervezett élet biztos ösvényeire lépünk, válnunk kell. A súgólyukból anya hangja.” (164.) Hogy azután ezt a teatralizált, a gyerekeiben ki- és megélt életet ez az „összművész” nem ritkán még tovább, „kis családi cirkusszá” (165.) fokozza, óriási szégyenérzetet váltva ki ezzel a bazári majmokká tett gyermekeiből.

Marica Bodrožić: Cseresznyefa asztal
Alexandra Silber: Anatevka után
Olga Grushin: A sor
Guzel Jahina: Zulejka kinyitja a szemét

Martin C. Putna: Képek az orosz vallásosság kultúrtörténetéből. Fordította Csehy Zoltán. Kalligram Kiadó, Budapest, 2017, 440 oldal, 3990 Ft

A pravoszlávia egyik fontos jellegzetessége, hogy mindvégig megpróbálja magát teljes mértékben elhatárolni a katolicizmustól. Az annexióknak és az „ablakot nyitunk Európára” péteri jelszónak köszönhetően azonban az ortodox kereszténységben ugyanolyan vagy nagyon hasonló folyamatok: reformkísérletek és restaurációs törekvések figyelhetők meg, mint a katolikus egyházban. Putna klasszikus szerzők – Gogol és Tolsztoj – pravoszláviához fűződő ellentmondásos viszonyát elemezve igazolja mindezt, valamint Dosztojevszkij regényeinek lengyelellenes vonalát, illetve a Nagy Inkvizítort szerepét hangsúlyozva mutat rá a pravoszláviát érő külső hatásokra.

Selja Ahava: Az égből leeső dolgok. Fordította Molnár Csilla. Typotex Kiadó, Budapest, 2017, 200 oldal, 2500 Ft

A könyv a nyolc-kilenc éves gyermek szemszögéből tekint végig az eseményeken. Olvasható az ilyen korú gyermek tanulságos gyászmunkájaként is, ugyanakkor – és ez teszi rendkívül érdekessé a történetet – a gyászmunkának része a véletlenek után kialakult élethelyzetek „felnőtt”, s egyben elhibázott kezelésének gyermeki bírálata is. Saara reakciója mindig a felnőttek küzdelmeinek módozataira adott válasz, így a könyv - mintha Janikovszky Éva köteteinek finn verzióját olvasnánk – hitelesen mutatja be, hogy egy gyerek mennyire más szemmel képes látni a világot.

Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban. Fordította Enyedy György, M. Nagy Miklós. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2017, 376 oldal, 3690 Ft

Az egymással összefüggő első ölés és első ölelés élménye azonban nemcsak a katonák, hanem az őket hazaváró feleségek és anyák szempontjából is lényeges. Hiszen az írónő olyan arákat is szóra bír, akik épp az első ölelés „tárgyai” voltak ezeknél a fiatalembereknél, így a frontra hívott férjük első ölésében is kénytelen-kelletlen részt kellett venniük. Ám legtöbben hiába várták haza az gyilkolás tűzkeresztségén átesett férjüket. Ha pedig mégis hazatértek, sokuk cinkkoporsóban érkezett meg. Erről az élményről azonban Alekszijevicsnek már nem az özvegyek, hanem az anyák számolnak be.

Szofija Andruhovics: Felix Austria. Fordította Mihályi Zsuzsa. Typotex Kiadó, Budapest, 2017, 268 oldal, 3200 Ft

Ha Andruhovics alkotása pusztán ezt a hátborzongató lélektani látleletet bocsátaná a befogadó rendelkezésére, már megérné a könyvet elolvasni. A regény azonban mindennek a gyökerére is rávilágít: vázolja Sztefa Anger doktor családjában elfoglalt bizarr helyzetét, s ezzel magyarázatot ad arra a súlyos önértékelési zavarra is, amely azt eredményezi, hogy Sztefa légvárakat építve csak a saját nézőpontját tartja elfogadhatónak.

Roberto Bolaño: 2666
Alexander Tyerehov: A kőhíd
Norman Manea: Kötelező boldogság
Joanna Bator: Szinte éjsötét

Lidia Amejko: A telepi szentek élete. Fordította Pálfalvi Lajos. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2017. 188 oldal, 2800 Ft

A beszélő névvel ellátott szentek egy része tisztában van vele, hogy ahhoz, hogy az élet értelmet nyerjen, szavakba kell tudni foglalni a gondolatokat. Ami a Telepi emberek számára óriási nehézséget okoz. A Telepen tébláboló kimondatlan megoldásával Szent Hájdegger próbálkozik, amikor maga köré gyűjti a hajléktalan szavakat, hogy szétossza a tulajdonosaiknak. Az ő munkáját Szent Pintiquiniestra folytatja, aki a már megtalált szavak közül is a „tűpontosakat pippantja a gondolatokra” (62.), s ezzel egyfelől cáfolja Nicsének, a Telepi őrültnek a gondolatát, aki attól fél, hogy szavak nélkül „Sivatag, sivatag támad bennünk” (uo.), másfelől neki köszönhetően mindenki, aki a Telepen ellátogat Szent Edithez, a Pénztárosnőhöz a Hipermarketbe, most már pontosan el tudja mondani, mit is szeretne vásárolni. A nők „belegyönyörödtek az oximonorokba: a cukormentes édességekbe, a zsírmentes vajakba” (67.).

Ignacy Karpowicz: Szálkák. Fordította Körner Gábor. Typotex Kiadó, Budapest, 2017, 473 oldal, 3900 Ft

Karpowicz a magával ragadó szerzői játékában, amelyben az egyes fejezeteket találó irodalmi idézetek kötik össze, a befogadót fokozatosan egy, a látlelet elleni sajátos orvosság „bevétele” felé tereli. Az első két rész szálkáit a szerző a harmadik és negyedik egységben a felbomló félben lévő kapcsolatok mögött húzódó, az anyákhoz illetve a valláshoz fűződő viszony újragondolásán, értelmezésén keresztül „húzza ki”.