Csengery Kristóf

(Bach: Wohltemperiertes Klavier, II. Trevor Pinnock – csembaló. Deutsche Grammophon)

Az első lemez borítóján Helga Philipp, a másodikén Victor Vasarely egy-egy képe látható. Mindkét alkotás alapközege a geometrikus absztrakció, a hálót vagy kürtőt megjelenítő szerkezet magába vonzza a tekintetet, trükkösen játszva a térérzettel és a végtelen képzetével. Mindkét esetben elemi fontosságú a konstrukció és a tárgyilagos logika. Feltételezhetjük, a két op-art mű szerepeltetése Pinnock egyetértésével történt, s üzenetértéke van, mely a szerkezet, az intellektus vezetőszerepének fontosságára hívja fel a figyelmet a Wohltemperiertes esetében.

Tovább

(Balázs Fülei: Blurred Boundaries – Hungaroton)

Füleinek nemrég jelent meg egy lemeze Blurred Boundaries címmel, műsorán Ravel (Miroirs – Tükrök, 1904/05), Franck (Prelűd, korál és fúga, 1884) és Debussy (Estampes – Metszetek, 1903) kompozícióival. Hogy mit jelentenek az Elmosódott határok, a kísérő szövegben maga a művész magyarázza el. A szinesztézia jelenségére hívja fel figyelmünket: arra, amikor hallásunkkal fogadjuk be az ingereket, ám ezek színek, illatok, hő vagy hűvösség, tapintásélmények, térbeli formák képzetét is felkeltik bennünk. Ilyenkor elmosódnak a határok az érzékek felségterületei között.

Tovább

(Les Vents Français – Zeneakadémia, május 2.)

Ha jól emlékszem, Magyarországon még nem koncerteztek – legalábbis együtt, kvintettként még nem, a tagok külön-külön azonban már sokszor, kiváltképp Pahud, Leleux (ő karmesterként is) és Vlatković. Ha valaki nem tudná: ők öten mind hangszerük tigrisei, világsztárok, akik az instrumentális mindentudást egyesítik kifinomult előadói kultúrával, érzékeny és felfedező szellemű repertoárépítéssel. Akinek a fúvós irodalom vagy a fúvós játék csak valami lesajnált „futottak még” kategória, „plebejus dolog”, hallgassa meg a Les Vents Français felvételeit (jó néhány jelent meg az utóbbi években, sokszínű műsorral): el fog ámulni, milyen gazdagság, választékosság, szellemi előkelőség sugárzik az öt muzsikus játékából.

Tovább

(Bruce Liu: Chopin. Deutsche Gram­mophon)

Egyáltalán: a teljes lemezen, mindvégig megfigyelhető, hogy verseny ide, verseny oda, Bruce Liu, fittyet hányva a megmérettetés díjban-pénzben-presztízsben kifejeződő tétjére, abszolút felszabadult és természetes közlékenységgel játszik, s ez a rubatókban, a hangsúlyok retorikai funkciójában és a nagy, régi tradíciótól örökölt szabadság sok bátran alkalmazott elemében nyilvánul meg.

Tovább

(Ünnepi hangverseny Bartók Béla születésnapján, Bartók Béla Emlékház, március 25.)

A legnagyobb feladatot a Bartók Emlékház estjén Farkas Gábor vállalta, hiszen ő valamennyi műsorszámban szerepelt. Olvasatában az 1. elégia dallamvilágának és harmóniáinak kromatikus telítettsége érzékenyen jelenítette meg a búcsúzó posztromantika és egy feszülten expresszív modern hangkeresés találkozását, az op. 14-es Szvit tolmácsolásában pedig ezek után élénk kontrasztként hatott az éles hangsúlyokkal, szögletességgel operáló konstruktivizmus. Kodály zongoradarabjait Farkas értelmezésében jelentős érzelmi-indulati felhajtóerő, színgazdagság és reprezentatív virtuozitás jellemezte.

Tovább

(Babar, a kis elefánt története. Simon Izabella, Hegyi Barbara. Hungaroton)

Hegyi Barbara úgy mondja a szöveget, ahogyan egy szülő mesél a gyerekének: dikciójának legfőbb vonása a megszólító közvetlenség és a sallangtalan természetesség. Orgánumának kezdettől szexepilje egy karcos regiszter – ezt is remekül használja. Simon Izabella zongorázása a Babar-miniatűrökben színes, kontrasztgazdag, változatos és ábrázoló szellemű, kiaknázza a tételek humorát, hangulatfestő-illusztratív jellegét. A két művészi teljesítmény tökéletes összhangot alkot: megszületik a kedves, fordulatos zenés mese hasonlíthatatlan varázsa.

Tovább

(MÁV Szimfonikus Zenekar, Takács-Nagy Gábor, Pinchas Zukerman, Zeneakadémia, február 25.)

Nem vagyok biztos abban, hogy hallottam már Takács-Nagyot Kodályt vezényelni, de egymást követően három Kodály-művet még biztosan soha nem hallottam tőle, s a mostani élmény világossá tette jelentős affinitását a zeneszerző művészete iránt. A produkciókban érvényesült a kodályi zene pátosza, súlya, melankóliája és energiája, veretes dallamainak jellegzetes magyar duktusa, kibontakozott a darabok hangszerelésének alapvetően sötét tónusú, mégis sok és sokféle árnyalatban pompázó színvilága.

Tovább

(1948 – Erdődy Kamarazenekar, Szefcsik Zsolt. Dux)

Grażyna Bacewicz sűrű hangzású vonós zenekari Concertója (a válogatás legmodernebb műve) hallatlanul ötletes, sodró lendületű, rendkívül határozott hangütésű, szuggesztív zene, amely minden pillanatban mond valami újat, lebilincselően fordulatos, legfőbb erényei közé tartozik a hangsúlygazdagság és a ritmikai feszültség. Harmóniavilágát nemegyszer érezzük bartókosnak, de ez a hatás ugyanúgy nem fosztja meg a darabot az eredetiségtől, ahogyan Szervánszky vagy Sugár művét sem.

Tovább

 (Bach: Goldberg-variations – David Fray, Erato)

Fray tavaly júniusban felvételt készített a Goldberg-variációkból, a lemez a közelmúltban jelent meg. Végighallgatva a nyitó és a záró témamegszólaltatás között felsorakozó harminc változatot, sokféle észrevételt tehetünk, de a legelső ez lehet: az előadás megkérdőjelezhetetlenül helytáll a zenéért, magától értődőn képviseli a kompozíció szellemi nagyságrendjét.

Tovább

(Saint-Saëns összes szimfóniája. Or­chestre National de France, vezényel Cristian Măcelaru, közreműködik Olivier Latry – orgona. Warner Classics)

A lemez tehát az alkotói „ismerd meg önmagad”, a személyiség keresésének és megtalálásának élménye, melynek révén, aki nem tudta, most ráébredhet, milyen nagyszerű zeneszerző Camille Saint-Saëns. A Francia Rádió kebelében működő Orchestre National de France színesen, karaktergazdagon, virtuózan játszik, fölényesen ismerve és közvetítve a művek stílusát és nagyságrendjét, a Magyarországon egyelőre ismeretlen, negyvenegy éves Cristian Măcelaru szuggesztív, határozottan irányító, erőteljes produkciókat létrehozó karmesterként mutatkozik be – nem igényel merészséget megjósolni, hogy később is fogunk hallani róla.

Tovább

(A Bécsi Filharmonikusok újévi koncertje – Musikvereinssaal, Bécs. A Duna Televízió közvetítése, 2022. január 1.)

Hallottam zenészkörökben megfogalmazódott véleményekről, melyek szerint Barenboim jelenléte szürke volt, az általa irányított muzsikálás kedélytelen. Érdemes erre reagálni, hátha mások is éreztek effélét. Nem tapasztaltam sem szürkeséget, sem a kedély hiányát. Barenboim vezénylése olyan volt, amilyen egy tartalmas gondolkodású, nagy tudású, bölcs, hetvenkilenc éves karmesteré lehet: sallangtalan, letisztult, lényegre törő.

Tovább

 (Chopin: Tizenkét etűd, op. 25, négy scherzo. Beatrice Rana – zongora. Warner Classics)

Nemrég megjelent lemezén egy elfogulatlan, elemző gondolkodású előadó, az utóbbi évek legfontosabb felfedezettjeinek egyike friss és rendkívül pregnáns olvasatban tárja elénk Chopin két műcsoportját, mentesítve e darabokat minden hamis előítélettől, tisztaságuk, nemességük, nagyságuk és erejük teljében mutatva fel őket. A zongorista házaspár gyermekeként nevelkedett, olasz Beatrice Rana (1993), a 2011-es Montreali Nemzetközi Zongoraverseny nagydíjasa, a 2013-as nemzetközi Van Cliburn Verseny ezüstérmese olyan művészekkel tartozik azonos súlycsoportba, mint Danyiil Trifonov, Jan Lisiecki, Igor Levit, Sophie Pacini, Gyenyisz Kozsuhin vagy David Fray – vagyis a legjobbak egyike.

Tovább

(Kamarazene nagyteremre. Frankl Péter és a Kelemen Quartet – Zeneakadémia, november 25.)

Nem rémlik hasonló koncertműsor a múltból, pedig az ötlet rendkívül frappáns: felmutatni a két nagy alkotásban a kétféle romantikus szenvedélyt. Aligha véletlen, hogy nem sokan vállalkoznak a két darab egy estén történő megszólaltatására, hiszen a kettő együtt veszélyesen megterhelő a zongorista számára, kíméletlen erőpróba, amelyen páran elvéreznének. Most akadt vállalkozó, az élete 87. évében járó Frankl Péter személyében.

Tovább

(Rohmann Ditta és Fejérvári Zoltán – Zeneakadémia, november 16.)

Rohmann és Fejérvári kamarazenélését figyelve a zenehallgató újra és újra megállapíthatta: a cselló–fortepiano konstellációban modern hangszeres élményeinkhez képest megváltoznak a darabok hangzásdimenziói, gesztusaik – átalakul egész kommunikációs rendszerük. Másképp érvényesül egy telt szimfonikus akkord, másképp egy figyelmeztető basszusmenet, egy staccato, egy trilla, másképp hat ránk egy retorikusan tagolt dallam. Mindez meg is béníthatta volna a zongoristát, de nem így történt: Fejérvári Zoltán felszabadultan és kreatívan, sok oldott, rögtönzésszerű elemmel muzsikált, játéka megtelt kezdeményezéssel és felfedezőkedvvel, sok apró részlet kapott a zongoraszólamban figyelemfelkeltő hangsúlyt. Rohmann Ditta éneklő hangon csellózott, az ő – intellektuális kontroll és érzelmek között egyensúlyt teremtő – játékát is a részletekre irányuló figyelem jellemezte, s a két művész együttműködése mindvégig harmóniát sugárzott. Közös produkciójuk egymás kölcsönös inspirálásának jegyében bontakozott ki.

Tovább

(Daniil Trifonov: Bach: The Art of Life. Deutsche Grammophon)

A négy Bach fiú művei Trifonov felfedező eredetiségű előadásában azt üzenik: a zseni fiai nem szürkültek el, nem váltak önállótlanná a hatalmas apa árnyékában. Valamennyien megtalálták a maguk saját – Johann Sebastianétól teljesen eltérő – útját, amelyen magabiztosan jártak.

Tovább

(Baráti Kristóf, Várdai István és Fejérvári Zoltán Sosztakovics-estje. Zeneakadémia, szeptember 29.)

Az egyik legnagyobb magyar Sosztakovics-úttörő máig a Concerto Budapest karmestere, Keller András, akinek sokat köszönhet a zeneszerző magyarországi recepciója, de más muzsikusok is rendszeresen játsszák, illetve vezénylik darabjait. Többnyire egy-két műve bukkan fel koncerteken, olyan eset azonban mindeddig nemigen fordult elő, hogy egy teljes estén át Sosztakovicsot hallgatott volna a közönség. Okkal feltételezhető: eddig azért nem volt mersze senkinek teljes Sosztakovics-estet meghirdetni, mert a józan mérlegelés tartott attól, hogy ennyit azért talán mégsem bír ki a publikum ebből a komplex, igényes és sokszor deprimáló zenéből – netán még üres marad a terem.

Tovább

(Frédéric Chopin: Complete Nocturnes. Jan Lisiecki. Deutsche Grammophon)

Mitől kivételes értékűek Lisiecki Chopin-noktürnfelvételei? A legelső indokot, a közelítés komolyságát már előlegeztük: a fiatal muzsikus számára evidencia, hogy ezek nem tetszetős zsánerdarabok, hanem mély és nagy zenék. Előadásmódja ennek megfelelően emelkedett és átszellemült. A ritmizálás szüntelenül hullámzik, lélegeztetve a melódiát. Fontos a hangminőség: Lisiecki billentése kristályos csengésű, s ez a zongoratónus áttetsző, finom hálóként tárja elénk a chopini szólamszövetet.

Tovább

Szenvedélyes és intellektuális, zárt és feszültségteli, titokzatos és alázatos, elegáns és aszketikus – ez Ránki Dezső, egy termékenyen komplex személyiségű, kivételes, senki máshoz nem hasonlítható muzsikus, akitől a zenehallgatók világszerte felmérhetetlenül sokat kaptak, pedig aligha tesz egyebet: jobbra-balra nem pillantva, eltökélten lépdel az úton, amely rendeltetett számára.

Tovább

(Gustav Mahler, Xiaogang Ye: The Song of the Earth. Deutsche Grammophon)

Egy kínai karmester, a Sanghaji Szimfonikusok vezetője, Long Yu fejébe vette, hogy felkéri honfitársát, Xiaogang Ye-t (1955), az egyik legtermékenyebb és legsikeresebb kínai zeneszerzőt, írjon egy új Dal a Földrőlt. Legyen ez is hattételes, és persze dalciklus, akárcsak a Mahleré. A tételek pedig zenésítsék meg az eredeti kínai verseket, amelyek, tegyük hozzá, tartalmukban és megfogalmazásaikban eltérnek a Die Chinesische Flöte darabjaitól, mivel azok fordítások fordításai. A tervben nem nehéz felfedezni a szenzációkeltés szándékát, s ha hozzátesszük, hogy az ötletet felkarolta egy nemzetközi hírű lemezcég, a Deutsche Grammophon, nyilvánvaló, hogy a projekt valamennyi résztvevője erősen marketingorientált gondolkodással viszonyult feladatához.

Tovább

(Claude Debussy művei. Deutsche Grammophon)

Az alábbi bekezdésekben olyan lemezről esik szó, amelynek produkciói elsőrangúak, mondhatni osztályon felüliek, a koncepció pedig talán nem is volt tudatosan az, hogy a művészek keresztmetszetet nyújtsanak egy alkotó terméséből – a végeredmény azonban kétségkívül keresztmetszet lett, akár törekedtek erre, akár nem. Mindössze négy mű hangzik fel, ám ez a négy alkotás kulcsfontosságú, és a zeneszerző – Claude Debussy – viszonyát illusztrálja három nagy hagyományú, minden kor alkotóját megszólító műfajhoz.

Tovább
Élet és Irodalom 2022