Önmagába fulladt szabadság
(Forgács Péter: Véletlen Testek Történetei. Molnár Ani Galéria, megtekinthető április 28-ig.)
A Véletlen Testek Történetei című kiállításon szereplő művek, melyek testeket állítanak elénk, a nyolcvanas évekből való, jórészt talált fotók felhasználásával születtek. Ilyen módon kidobott, azaz a készítőik vagy a tulajdonosaik által „cenzúrázott” képekről van szó – legalábbis a művész által megalkotott, a kiállítási projektet egységbe fogó narratíva szerint. A talált képekbe Forgács Péter belefestett: jelentés nélkülinek tetsző színes foltokat, amelyek annyiban mégiscsak értelmet nyernek, amennyiben a funkciójuk az, hogy elrejtsék az arcokat: maszkká lényegüljenek.
A vízfal mögött
(Szűcs Attila Kísértetek és kísérletek című kiállítása a Ludwig Múzeumban február 19-ig tekinthető meg.)
A komolyság derűje
Deczki Sarolta: Fordított világ. Szépmesterségek Alapítvány, Miskolc, 2016. 311 oldal, 2500 Ft
Egy kritikagyűjtemény szükségképpen széttartó: sokszínűséget és sokféleséget fejez ki. Éppen olyan, mint Deczki Sarolta könyvének borítója, amelyen ragyogó színek és geometrikus formák kavalkádját látjuk. Ám amiképpen Kandinszkij művén (Sárga, vörös, kék) egységes képpé alakul a szétesőnek tetsző természeti látvány – annak ellenére is, hogy a kompozíció éppenséggel nem az olvasható narratíva megképzésén, hanem egyfelől a redukcióra való törekvésen, másfelől az alkotás szabadságának improvizatív erején alapul –, úgy ebből a kritikagyűjteményből is egységes kép rajzolódik ki.
A Modigliani-arcok titka
(A Modigliani-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában okt. 2-ig tekinthető meg.)