(Megnyitó Gothár Péter fotókiállításához)

A digitális képen egyre megy, hogy a fényforrás mesterséges vagy természetes. A különbséget kizárólag színként észleli. Egyedül a tárgy színe számít, s hogy a való világban mi mit színez el, mi mire reflektál vagy milyen fénytörés eredményeként jön létre színként, hol és hogyan áll a színek paradicsomában, a digitálisnak egyre megy. A digitális képen oda minden dráma.

A digitális fényképezés akár tudja, akár nem, olyan világegyetemet képez, ahol Rortyval szólva nincsen válasz, mert kérdés sincs, nincsen gond, mert probléma sincs. 

A bibliatudomány a szent szövegek tanulmányozásán alapul, de vannak még más diszciplínákból eredő további ingredienciái. Túl a teológia óperenciás tengerén táplálkozik filozófiából, históriai tudományokból, geológiából, régészetből, nyelvészetből, etnográfiából, földrajzból, kartográfiából és történeti botanikából. Tudnia kell, hogy a szél a bibliai időkben honnan milyen pollent hozott, azaz milyen növény mikor és miként virágozott. Ha Jánostizenkilenchuszonkilencben Károli fordításában azt olvassuk, hogy „Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához”- akkor tudnunk kell, hogy mi fán terem az izsóp. Ami viszont a hivatkozott Mátéhuszonhétnegyvennyolcban némiképpen másként hangzik el: „És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki”, s látjuk, hogy az izsóp Máténál elmarad, van azonban nádszál. „Und alsbald lief einer von ihnen, nahm einen Schwamm und füllte ihn mit Essig und steckte ihn auf ein Rohr und tränkte ihn.” Az izsóp ezen az igehelyen Luthernél szintén elmarad, de nála is van nádszál. Ami az új magyar fordítás 2014-ben publikált revideált kiadásában úgy hangzik, hogy „Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki.” Jánostizenkilenchuszonkilencben azonban Luther fordításában is ott az izsóp, mint ahogy Károlinál ott volt, viszont mindkét esetben hiányzott a nádszál: „Da stand ein Gefäss voll Essig. Sie aber füllten einen Schwamm mit Essig und steckten ihn auf einen Ysop und hielten es ihm dar zum Munde.” Az új és revideált magyar fordítás szerint: „Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához.” Az izsóp, a Hyssopus officinalis, az ajakosvirágúak családjába tartozik. Tudjuk hát milyen növény, habár bibliatudósaink sem tudnák megmondani, vajon Jézus ajkához miért is érintettek izsópot. Nincsen adatuk rá. Az ecet érthető, más nem lehetett, mint gyönge gyümölcsecet, mely égető szomjúságot csillapít. Az izsópnak van ugyan egy alfaja, a Hyssopi herba, amelyet drogként is számon tartanak a gyógynövények ismerői, bár ők sem tudnák megmondani, hogy mi lenne a hatása. Az ember olyan lény, akire olykor egyenesen a hiszékenysége hat.

(Elhangzott Hollán Sándor kiállításának megnyitóján a Szépművészeti Múzeumban, november 29-én. E számunk grafikai anyagát a művész munkáiból válogattuk.)

(Nádas Péter A dolgok állása című esszéje 2010 október 8-án jelent meg az ÉS-ben. A szerző továbbírta, kibővítette akkori írását, ennek a jelenlegi verziónak az új bevezető részét - az első kilenc bekezdést, a vége a szövegben csillaggal jelölve - aduk közre nyomtatásban az ÉS 2011 karácsonyi számában. Honlapunkon most a teljes szöveg olvasható. Németül megjelent a Lettre Internationale 2011 decemberi számában.)

Végül is kinek állítunk emlékművet? Vagy ki állít kinek? Ezt a kérdést az emlékműnek el kell dönteni. Peter Eisenman hullámzó berlini kőtemetője, kővárosa, kősivatagja öt éve áll, öt éve nem válaszol. Illetve olyan kérdésekre válaszol, amelyeket nem tettünk fel.