Egy hete óránként nyilatkozik a szocialista párt valamelyik politikusa, hogy csak olyan jelölttel tárgyalnak, akinek van válságkezelő programja, majd kedden este két további jelölttel együtt megnevezték Glatz Ferencet. Nem szeretnék ebben a kiélezett helyzetben cinikus lenni, de azért tegyük föl tárgyszerűen a kérdést: hallott már valaki ebben az országban Glatz Ferenc válságkezelő programjáról?

Szerda reggel a tv2 Mokka című műsorában nyilatkozott Orbán Viktor, a téma a napokban elhangzott, úgynevezett országértékelő beszéde volt. Az egykori miniszterelnök, aki hosszú időn keresztül kerülte a tévényilvánosságot, de főleg a kereskedelmi televíziókat, újabban, föltehetően az évértékeléshez felépített kommunikációs stratégia keretében belátogat némely stúdióba, ahol aztán gyakorlatilag nem mond semmit. Ha mégis, azt az általánosság mélységes homályában, ami a műsoridő kitöltésén kívül semmire sem jó. „A Fidesz többkulcsos adórendszerben gondolkozik, de vannak a pártban olyanok is, akik az egykulcsos rendszert támogatják inkább" - mondta, de hát ennek így sok értelme nincsen. „Azoknak, akik gyerekeket nevelnek és dolgoznak, a mostaninál egyszerűbb lenne az adózása, és több pénz maradna a zsebükben" - mondta ezt is, beszéde tele van efféle üresjárattal, ilyennel képes megtölteni egy estét.

Gyurcsány Ferenc kormányfőségének ötödik évére alighanem felküzdötte magát a világ legjobb spin doctorai közé. Már korábbi tanácsadói is javasolhatták neki azt, amire alkatilag amúgy is kiválóan megfelel, hogy próbálja tematizálni a közbeszédet - ahogy azt a politológusi szakirodalom írja, ő pedig tematizálta.

Magyarországon válság van, ez nem vitatható. Gazdasági is, pénzügyi is, de a legmélyebb válságot alighanem a politikai osztály összevissza beszéde jelenti, a távlatosnak meghirdetett, de rövid időn belül módosított, sokszor egyszerűen visszavont elképzelések egész sora, az úgynevezett ötletelések, a szerény hozadékú szakmai fórumozások, a politikusi beszédkényszer szülte napi halandzsák.

Az új év első napjainak egyik híre arról szólt, hogy Szlovákiában már euróval fizettek az emberek. A rádió tudósítója több köznapi történetet is mondott, például hogy „Gömörben, az egyik orvosi rendelőben még koronával fizettek január 1-jén a betegek vizitdíjat, és euróban nem tudtak nekik kellő számú érmét visszaadni, mert nem volt."

A köztársasági elnök jelölési gyakorlata tartalmilag bizonyára helyes, praktikusan azonban nem sokra megy vele se az ország, se a jelölttel vezetni gondolt szakterület. A Legfelsőbb Bíróság elnöki széke hónapok óta betöltetlen, az ügyeket pillanatnyilag vivő Kaposvári Bertalan márciusban nyugdíjba megy. Egy főbírójelölt már korábban elbukott, most a második jelölt van bukás közeli helyzetben, és ha ez bekövetkezik, akkor előfordulhat, hogy a szinte minden ízében reformokra szoruló magyar igazságszolgáltatás bizonytalan időre egészen egyszerűen vezető nélkül marad. Ha a mostani kudarc után a köztársasági elnök újra Havasiné Orbán Máriát jelöli, és ismét leszavazzák, akkor új pályázatot kell a Legfelsőbb Bíráság hamarosan megüresedő elnökhelyettesi posztjára kiírni - a korábbit azért vonták vissza, mert a második ember kiválasztása a főbíró feladata volna, főbíró pedig valószínűleg nem lesz. Ha se főbíró, se elnökhelyettes, akkor előáll az a kínos helyzet, hogy a magyar igazságszolgáltatás élén ügyvivő elnökhelyettes áll majd.

A Magyar Rádió reggeli hírműsorában Tóth Károly szocialista politikus, a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke beszél, épp azt mondja, hogy a pillanatnyi időpont nem alkalmas az ügynökkérdés firtatására, mert „az ország szempontjából, a szolgálatok szempontjából sokkal fontosabb feladatok vannak ennél, például a válság kezelésében, mint hogy a szolgálatok ismét önmagukkal kezdjenek foglalkozni". November tizedike van.