Az elmúlt években sem Prága, sem Pozsony nem volt mentes a fegyvereladási botrányoktól. 2013-ban az egyiptomi hatóságok cseh kézifegyverekkel és könnygázgránátokkal verték szét a Muszlim Testvériség tüntetéseit. A véres összecsapások után Prága – az Európai Unió nem kis nyomására – hiába állította le az egyiptomi fegyverszállítmányokat, egy évvel később a Česká Zbrojovka hadiipari vállalat már 80 000 pisztolyt és több milliónyi töltényt adott el Kairónak.

Nem Olaszország volt az egyetlen európai állam, amely komolyan készül egy esetleges líbiai intervencióra. 2016 elején a Charles de Gaulle francia repülőgéphordozót a Földközi-tenger déli részébe vezényelték, s francia repülőgépek és drónok azóta folyamatos felderítő repüléseket végeznek Líbia felett.

A merényletek után Jacques Chirac elnök még inkább kiállt – az Egyesült Államokkal együtt – az algériai kormány mellett; fegyverszállítmányokkal és hírszerzései adatokkal is támogatták a hadsereg erőfeszítéseit az iszlamisták ellen. A folyamatos terrorakciók meggyőzték a világot, hogy a FIS képtelen úrrá lenni a saját szélsőségesein, és az olyan ígéretek, hogy demokráciát, pluralizmust és piacgazdaságot vezetnek be Algériában, nem többek üres szavaknál. 

Ám a szaúdi vezetésnek a legtöbb fejfájást az iráni–szaúdi viszony megromlása okozza, kiváltképp a szeptemberi mekkai katasztrófa óta, melyben több száz iráni állampolgár vesztette életét. Az aggodalmat fokozta Teherán nemzetközi elszigeteltségének csökkenése.