Még nem elég!
Mozdíthatatlannak tartott akadályokat, évtizedes tabukat döntöttünk le, mondta a miniszterelnök a költségvetés parlamenti vitájában gyakorlatilag ugyanúgy, ahogy elmondta már vagy kéttucatszor, és ahogy még legalább ugyanennyiszer el fogja mondani. Azért csak ne legyintgessünk rá, megtanulhattuk már, hogy az ő lózungjai mögött néha súlyos tartalom lapul. „Most következik vállalkozásunk második szakasza: a megújulás. Teljes megújulás kell..." - folytatta, és ez az, ami mögött nem tanácsos elsiklanunk.
Nyájas olvasónk talán azt gondolná, hogy nincsen itt már semmi megújítanivaló, hiszen ami volt, az romokban hever, törvényesség, jogbiztonság, demokrácia, hatalommegosztás, fékek & ellensúlyok, minden odavan. Stimmel, ám a kormányfő evvel együtt úgy érzi, hogy őt továbbra is civilizációs tabuk fojtogató hálója veszi körül, a megújulás pedig akkor perfektuálódik, amikor ő ezeknek a nyomaitól is megszabadul.
Stangli
Tavasszal a választópolgárok arra hatalmazták föl a Nemzeti Ügyek Kormányát, hogy amire szüksége van, azt kérdezés nélkül bárkitől elvegye. Benne van a kormányprogramban: „Nem pusztán módosításra, kiigazításra adtak felhatalmazást, hanem arra, hogy a nemzeti együttműködés erejével új politikai, gazdasági és társadalmi rendszert alkossunk, amely az élet minden területén új szabályokra épül." Vagyis a fülkeforradalmárok nemcsak a politika ügyes-bajos dolgainak intézését tették le a Nemzeti Ügyek Kormányának a kezébe, hanem a személyes javaikat, a jövőjüket, a boldogságukat, a lelkük üdvösségét, mindent. Amikor tehát a kormány befagyasztja a magán-nyugdíjpénztári utalásokat - más szóval lenyúlja a pénzt, amelyet öregkorunkra akarnánk félretenni -, akkor a mi egyértelműen kinyilvánított óhajunknak megfelelően jár el, annak érdekében, hogy jobb legyen minekünk.
Nincs fölrúghatnánkvágy
Áprilisban a magyarok arra hatalmazták fel a Nemzeti Ügyek Kormányát, hogy úgy bánjon el a szakszervezetekkel, ahogy megérdemlik. Sok jóra, ha belegondolunk, nemigen számíthatnak. Tény ugyan, hogy a gyurcsányi önkény vérzivataros esztendeiben megvívták a maguk harcát, milliárdos károkat okoztak, és kudarcba fullasztották a zsarnok reformterveit, ám ez ma már a múlt. Arról pedig szó se essék, hogy ama bizonyos reformelképzelések egy része, ha idejekorán megvalósul, jól jöhetett volna a Nemzeti Ügyek Kormányának is, de hát Éger István, Gaskó István és Jakab István betartott nekik, s ezért még majd némi korholás leend az osztályrészük. A lényeg azonban az, hogy ők immár fölöslegesek. Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét, létrejött a Nemzeti Együttműködés Rendszere, amelyben harcoló alakulatoknak többé nincs helyük. A szakszervezeteknek most az a dolguk, hogy részt vegyenek a szocialista építőmunkában és erősítsék a néphatalmat, továbbá a párt és a tömegek közötti transzmissziós szíjként funkcionáljanak, ahogy ezt Sztálin 1923-ban, az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt XII. kongresszusán oly találóan megfogalmazta. (G. F. Alexandrov, M. R. Galaktjinov, V. Sz. Kruzskov, M. B. Mitjin, V. D. Mocsálov, P. N. Poszplélov: Joszif Visszarionovics Sztálin. Rövid életrajz. Szikra, Budapest, 1949.)
Csimhumhumhu
Megalakult az a hét [nyolc] ideiglenes munkacsoport, amely az új alkotmány előkészítésén fog dolgozni. Létrejött az alkotmányos alapértékek, az alapvető jogok és kötelességek, a kormányzati rendszer és a hatalomgyakorlás formái, az igazságszolgáltatás, az alkotmány- és jogvédelem, a helyi önkormányzatok, a közpénzügyek és az összegző munkacsoport - adta hírül az MTI kedden délután.
Zimbabwéban ezt úgy mondják, Operation Chimhumhumhu.
Libidó = étvágy
Füst
Bevezetés megvolt, jön a tárgyalás
Gyökeres & alapvető
Harmincöt fokot jósol a hosszú távú előrejelzés a jövő hét derekára, ám a törvényhozók, eltérően az eredeti menetrendtől, még akkor sem fognak nyaralni, hanem hozzák a törvényt, mint galambok az ambróziát Jupiternek. A házbizottság hétfői rendkívüli ülésén a Közép-Európa újjászervezése iránt elkötelezett atlantista párt azt javasolta, hogy az Országgyűlés a jövő héten ne egy, hanem négy napig ülésezzen, merthogy dologidő van, egyebek között új alkotmánybírákat kell választani, arra pedig nincs mód előbb, csak jövő csütörtökön.
Tetszettünk forradalmat csinálni
Megalakult a Nemzeti Ügyek Kormánya, mostantól minden jóra fordul.
A Nemzeti Ügyek Kormánya egymillió új munkahelyet hoz létre, csökkenti a kamatokat, felgyorsítja a pénzforgást, véget vet a körbetartozásoknak.
A Nemzeti Ügyek Kormánya megmenti az egészségügyet, megvédi a magyar földet és a mezőgazdaságot, fellép a monopóliumok ellen, szociális biztonságot teremt.
A Nemzeti Ügyek Kormánya beleveri a bukott kormány orrát a saját piszkába, amit maga után hagyott.
A Nemzeti Ügyek Kormánya igazat mond és igazságosan cselekszik.
A Nemzeti Ügyek Kormánya szereti és védi a természetet.
A Nemzeti Ügyek Kormánya ahol tud, segít.
Az ingadozó középparaszt dilemmája
Megjelent az Echo TV képernyőjén a bolsevik Vona Gábor, s ez a körülmény a sajtóban némi találgatásra adott alapot. Mindenekelőtt azért, mert a Vona bolsevizmusát illető információk elsődleges forrása nem más, mint maga az Echo TV tulajdonosa, ő mondta a minap, hogy a Jobbik a nemzeti bolsevizmus pártja, amely a vörös és a barna diktatúrák eszközeivel él, rendezvényei pedig az SS-t, az SA-t és a nyilasok felvonulásait idézik. Mi magunktól ezt soha észre nem vettük volna, ezért aztán a tévégazda a föntiekkel összefüggésben több interjút is adott az ő Magyar Hírlapjának, zicher was zicher. A Jobbik médiája ugyanolyan mocskos zsidózást folytat, mint annak idején a Goebbels vezette náci propaganda, mondta például az egyikben, amely A Jobbik bolsevik fröcsögése címet viseli. Aztán két hét se kell hozzá, és megjelenik az Echo TV-ben a bolsevik módon fröcsögő Jobbik elnöke, akinek a médiaszereplései - a tévégazda szerint - hihetetlen agresszivitást sugallnak. Nyilván azért jött, hogy „jobbikos hőbörgéssel, a nagyképű összevissza szövegekkel" (© Széles Gábor) delektálja a kedves nézőket, vagy hogy egy jóízűt zsidózzon, bár amennyire ezt alkalmi nézőként/olvasóként képesek vagyunk megítélni, e tekintetben se az Echo TV, se pedig a Magyar Hírlap semmifajta külső segítségre nem szorul.
A bájösvény nyomvonala
Csendőrség kell meg akasztás, mondja egy úr Bárdos Andrásnak Sajókazán, abban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluban, ahol a Jobbik negyven százalékot kapott. Forrásunk egy videofelvétel, melyet az origo.hu tett közzé, s amely expressis verbis bemutatja, hogy a hamarosan hivatalba lépő új kormányzattal szemben az egyszerű nép milyen igényeket fog támasztani. Csendőrséget vár tőle, valamint akasztást. Nemkülönben egypártrendszert. Minek ide hat párt, kérdi a nyilatkozó, Kádár egyedül is el tudta intézni ezt az országot, volt rend meg törvény. Továbbá akasztás is volt, bár ezt az interjúalany külön már nem említi, ahogy mellesleg azt sem, hogy a csendőrség intézményét azokban az aranyfényű napokban is nélkülöznünk kellett, mert mindazt a szépet és jót, ami után az emberi lélek epedőn kívánkozik, a sors egyszerre sohasem adja meg.
Nemzeti önérzelem
Meddig szopatnak még minket, kérdi egy problémaérzékeny gondolkodó avval a stiláris kifinomultsággal, amely a forradalmi elkötelezettségű orgánumok cikkíróit általában jellemezni szokta. Hogy kik szopatnak, az nyilván nem kérdés. Izraeli repülőgépek jelentek meg a magyar légtérben, ugyan a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól kért és kapott engedély alapján, továbbá nem először, hanem sokadjára, de akkor is.
Minek röpköd a zsidaja?
Valami huzamosan létrejön
Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Hírlap nem biztosít válaszlehetőséget Bayer Zsolt egy oldalas, Vona Gábornak írt nyílt levelére. Kérem, ezért Önök adjanak hírt a Jobbik elnökének reagálásáról: http://vonagabor.hu/content/válasz-bayer-zsolt-nyílt-levelére. Köszönettel: Novák Előd, a Jobbik sajtófőnöke.
Ez a levél a személyes postafiókomba, a [email protected] címre jött. Sajtóanyag, egy a sok közül. Van a Jobbiknak egy sajtóosztálya, avval a céllal, hogy a sajtónak sajtóanyagot küldözgessen, ami voltaképp elég magától értetődő dolog, békeidőben is, nemhogy kampány idején.