(A Duna Arénának átnevezett új Dagály úszócentrum)

„Aki visszakeresi, láthatja, az a látványterv tényleg szívdobogtató volt, de hát tudjuk, ez a dolga. A látványterv reklám, el akar adni valamit, ezúttal a pénzt adó hatalom szándékát, itt tehát nincsenek összetorlódó autók, belógó trolivezetékek, viszont hiába vágták ki, sok a zöldellő fa, és mindig süt a nap. Ebből lett mára – az eredetit teljesen elforgatva – az az óriási parkolóházpláza, amelyen maradt ugyan némi – nem hálószerű és nem arany – hullámforma, de inkább ne is maradt volna. Nekem leginkább a betört tervező jut róla eszembe, akit talán a riasztó határidők, elkiabált végösszegek szorítottak sarokba, talán ez az egész gigaprojekt, amelyet ugyan az ő nevével pántlikáznak, de egy álmatlan éjjelen rádöbben, ő csak csavar az óriási gépezetben.”

(A nem működő Széll Kálmán téri óra)

A két év alatt sok minden történt, de arra, hogy 2017 elején pont így állunk majd, ahogy, valószínűleg a legtöményebb cinizmusba mártott kommentelők sem számítottak.

Igyekszem most két kézzel félretolni előttem a Kalef január végi, rögmagyar valóságából hirtelen felcsírázó poéndzsungelt (és a tényszerűség keskeny ösvényén maradni), de nem könnyű.

(A felújított, de hét éve ki nem nyitott budai Rác fürdőről)

Egy sajtónyilatkozatban a semminél mindig sokkal jobban mutat az üres ígéret is, szinte nincs tétje, volt viszont idő megtanulni, hogy egy megvalósuláshoz valójában legalább öt-tíz ígérgetésen át vezet az út. Az egész beruházás is egy merész ígérettel indult.

A tetőterasz természetesen tényleg eszméletlen a körpanorámájával meg a hatalmas belső térbe applikált különféle függőlépcsőkkel és -folyosókkal, de a nyílászárók mikro-árnyékolástechnikája, az esővízgyűjtő rendszer, a zajtompító akusztika vagy éppen a kifejezetten helyi madár- és méhbarát növényekkel teleültetett tetőkert már a legújabb idők környezettudatos trendjének kevésbé látványos eleme.

(Az MTK Új Hidegkuti Stadionja a Hungária körúton)

 (Lebontásra/ráépítésre váró szocmodernek: volt MTESZ székház a Kossuth téren, Teherelosztó a Várban, Trafótömb a Nagycsarnok mellett)

(Panoráma és más a Szent György-hegy oldalából borozás közben)

(A Sorsok Háza épülete a Józsefvárosi pályaudvar helyén)

 (Palazzo Franchetti, Velence, november 27-ig)

Aravena a 2016-os biennáléra a Jelentés a frontról vezérmotívumát választotta, mert szerinte az építészeknek a jövőben nem elsősorban a kulturális és művészeti szempontokra kell koncentrálniuk, hanem a szociális, gazdasági és környezeti hatásokra is. Ismételjük el tehát újra: a világ már régóta nem a felhőkarcolókról, a hatalmas ingatlanfejlesztésekről és sztárépítészekről szól, hanem valóban a segítő építésről/építészetről mint örökösen ismétlődő/megújuló folyamatról.  

(A felújított Széll Kálmán tér)  

(A miniszterelnöki erkély)

(Új kilátók országszerte)

(A Kossuth tér felújítása Tatán)

(A Bálna a pesti Duna-parton)

(A Média Építészeti Díj, a galyatetői kilátó és a műteremház Debrecenben)

(Az ócsai szociális lakópark)

(A Tokaji Fesztiválkatlan)

(Váci Mihály Kulturális Központ)