Ketten egy új könyvről - Balla Zsófia: Más ünnepek. Kalligram Kiadó, Budapest, 2016, 184 oldal, 2500 Ft

A haza hely, ahol élni jó? Ahol otthonra lelünk? Igen, ahol otthonra lelhetünk, tehát keresnünk kell, megtalálnunk, megértenünk, határait megismernünk, talán szeretnünk is. Vágyódni utána mindenképp. Vágyódásunk nem nosztalgikus, nem is letargikus, nem is melodramatikus; csalásmentes. Mit jelent a hazatalálás? Balla Zsófia egykori, sokszor idézett aforizmája: „ahogyan élek, az a hazám” ebben a kötetben úgy módosulhatna: ahogyan keresem, az a hazám. Továbbgondolható, elemezhető, követhető itineráriumként ábrázolt keresés. Érdemes fejezetenként sorra venni állomásait. Érdemes a megadott sorrendben haladni, egyik állomást a másikhoz kötni. Filozofikus költészet ez, érzéki tárgyiasságban megtestesülve. A megtestesülés kifejezés teológiai értelme is illik ide: az értelmezés nem zárja be az értelmezőt, sohasem csukott, sohasem labirintikus, mint a titkot középpontjukban rejtő mítoszok. Egyetlen szókapcsolat vagy váratlan rím bármikor szét tudja dobni az előreláthatót.

Gáll Ernő csak másnap reggel érkezik haza Bukarestből, és a reptérről egyenesen a szerkesztőségbe viteti magát. Amikor belép a szobájába, észreveszi a kartondobozt, megnézi közelebbről, és teljesen paffá lesz. Nem ért semmit, megijed. Behívja a mindenest, kikérdezi, idegesen toporog. Telefonálni nem mer, a dobozhoz hozzányúlni nem mer, a szobából kimenni nem mer. Kiles a dohányszagú függöny mögül, szemerkél a hideg őszi eső. Később behívja Szilágyi Júliát, volt feleségét, aki jóban volt Hervayval. Mit csináljunk? A helyzet valóságos voltát mérhetetlen döbbenetük hitelesíti. Át kellene csempészni az Utunk szerkesztőségébe, mégiscsak ők az Írószövetség Lapja, mondja Gáll Ernő. Szilágyi Júlia azt feleli, nem lehet ide-oda dobálni, tavaly halt meg, és még mindig nincs eltemetve. Ha már egész életében folyton lepasszolták, legalább most ne tologassuk.

   Gáll Ernő még aznap együtt ebédel néhány pártposztot betöltő íróval, és hosszas egyeztetés után kérvényt intéznek a városi pártbizottság kulturális osztályához, továbbá a bukaresti Írószövetséghez, hogy Hervay hamvait volt férje, Szilágyi Domokos mellé temethessék a Házsongárdi temetőbe.

Norman Manea: Kötelező boldogság. Fordította Vallasek Júlia. FISZ-Jelenkor Kiadó, Budapest, 2016. 258 oldal,2999 Ft

Őt soha nem a sérelmek, nem a bosszú vagy a számonkérés érdekli. Elbeszélései nem dokumentumok. A valóság absztrakció, még akkor is, ha konkrét dolgokról és eseményekről ír. Amilyen egy bukaresti lakónegyed, közismert utca, vagy akár újságokban is hírt kapó esemény. Művészi absztrakció. Épp ezért lehetséges, hogy az 1981-es keltezésű, vagyis a diktatúra kellős közepén megjelent novella (Robotkép) ugyanolyan leleplező, akár egy mostanában írt elbeszélés.

Poszler György: Zuhanás a végkifejlet felé. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016. 204 oldal, 2990 Ft

Hogy mennyire hatásos egy tudós irodalmár figyelmeztető szava? Mennyit ér? Főképp, ha a nagy utolsók egyike? Mint ahogy az interjú készítői nevezik: „Azt gondoljuk, az európai irodalmiság egyik utolsó képviselője vagy…” És hasonlóképpen két mondattal arrébb: „Mennyire befolyásolja a kor ezt a fajta mentalitást, amit te képviseltél egész életedben? És mennyire aktuális ez most?” Egyszerre kérdés és kétkedés is… Holott Poszler válaszait saját aktualitásuk hitelesíti.

Ketten egy új könyvről - Visky András: Ki innen. Hét színházi kísérlet. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2016. 347 oldal, 2500 Ft

A kötetben megjelent darabok közül háromhoz egy-egy jelentős előadás kapcsolódik. A Visszaszületést az Avignoni Fesztiválon játszották (rendező Tompa Gábor), a Megöltem az anyámat (I killed my mother) Chicagóban (rendező Karin Coonrod) került a nézők elé, akárcsak a Pornó (Porn – 1989. A butterfly, rendező Patkó Éva). A könyv borítóján olvasható elismerő kritikák ezeket az előadásokat érintik (a Visszaszületés a fesztivál Off programjának a legjobbja volt, a Megöltem az anyámat és a Pornó főszereplője, Melissa Lorraine pedig kétszer is az „év színésznője”).

Ménes Attila: Folyosó a Holdra. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2016. 304 oldal, 3499 Ft

Három sors, pontosabban ugyanaz a sors… Három történet, pontosabban ugyanaz a történet… Minden ugyanaz, csak háromféleképp elmesélve. Három, nagyjából egyforma terjedelmű fejezet. Az elsőnek (Szökési kísérlet) Zuzmó, a nagybácsi, a másodiknak (Folyosó a Holdra) Lena, az anya, a harmadiknak (Winnetou) Lena (itt Maddalena) fia, Kenyér a főszereplője. Azért viselnek ilyen fura nevet, mert törvényileg minden lakost átkereszteltek (megváltoztatták a nevét). Kenyér apja, Gyurka, azért menekült el, mivel nem akarta, hogy a nevét megváltoztassák; bevette magát az erdőbe, azóta senki nem látta. Zuzmó és Lena egyes szám első személyben mesél, Kenyér elbeszélése harmadik személyű; a szöveg belső logikája szerint nem is lehetne másképp, mert akkor a haláláról aligha tudna beszámolni.

Grendel Lajos: Rossz idők járnak. Novellák. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2016. Budapest, 208 oldal, 2900 Ft

Grendelről csak felsőfokban tudok beszélni. Nem trollkodás, ha elmeséljük, miről szólnak novellái, mert a lényeget úgysem fogjuk tudni elmondani. Grendel olyan, mint a nagy festők, akiknek a képeit aprólékosan elmesélhetjük, elmagyarázhatjuk, de amikor ott állunk előttük, csak akkor szólalnak meg. / A címadó novellában egy vidékről feljött fiú árulja az újságot az órásmester műhelye előtt; az órásmester két segéddel dolgozik, a fiú látja őket. Esik az eső, a fiúnak fáj a lába, az órásmester estefelé kijön, vesz tőle három újságot, aztán elmennek a kocsmába, aztán fel az órásmesterhez. Ennyi történik. És csak a végén derül ki, mi a baja a fiúnak a nagybátyjával, és hogyan bogozódik össze tragikus csomóvá két szál. De nem ez a fontos.

Bán Zsófia: Turul és dínó. Jelenetek a képek életéből. Esszék, tanulmányok, kritikák. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016. 280 oldal, 3490 Ft

Mindenki tudna példákat mondani a személyes emlékezetre. Bán Zsófia könyve is akkor a legolvasmányosabb, amikor személyes emlékeivel szövi be elemzéseit. Könnyed és sodró, ahogy a gyerek összepréselt plüssállataitól eljut a kollektív emlékezet csorbaságát kitöltő amerikai mítoszokig, vagy ahogy a befagyott Wannsee páncélját a jégként ránk települt feledéssel hozza össze.

Tamás Kincső: A Csinált-pa­tak állatkertje. Novellák. Mentor Köny­vek Kiadó, Marosvásárhely, 2016. 192 oldal, 32 lej / 2790 Ft

Nem novelláskötet és nem állatokról szól. Nem „erdélyi regény”, nem falumonográfia. Az utolsó faluregényt Szabó Róbert Csaba írta (Kutyák birodalma), bár az sem volt igazi regény. Tamás Kincső generációjából Márton Evelin ugyanarról a vidékről ír, ugyanannak a tájnak felhőjátékáról fest impresszionisztikusabb tablókat, szürreálba ojtva. Finy Petra Madárasszonya is idevágóan említhető, nem csupán tematikai a rokonság. A világtól elvonult Varga Illés nagy távokat befogó rövid mondatai is szóba jöhetnek összehasonlításkor. De az említetteknél formahűbb a forma, imagináriusabb a valóság és elvontabb a mondat… A román írók közül Veronica D. Niculescu jut eszembe, bár ő meseibb, a szlovákok közül Alexandra Salmela, nála viszont több a fantasztikum.

Bartók Imre: Láttam a ködnek országát. Jelenkor Kiadó, Bu­da­pest, 2016. 318 oldal, 3499 Ft

Én is úgy szeretek olvasni, ahogy Cioran magasztalt házmestere, naivan azonosulva a könyvvel és az írójával, de élvezem azt a fajta olvasást is, a kritikusit, amit Cioran lesajnál: kémként, nyomozóként, netán hullatrancsírozóként belemerülni az olvasásba. Bartók Imre mostani regényét házmesterként nem olvastam volna végig, nyomozóként (maradjunk ennél) viszont izgatott, hova lyukad ki (a regényben is a könyv a téma), miről is van szó, merre alakul a „szakma” – fontos-e még, miről olvasunk, vagy mint ébredéskor az álmunk, elszáll minden, mihelyt letesszük a könyvet. Bár nem tudtam azonosulni a könyvvel, nem esett nehezemre áramába belemerülni, magával sodort lendülete, amellyel a mondatok papírra vannak vetve.

Mészöly Miklós: Sólymok csil­lag­világa. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2016. 168 oldal, 2499 Ft

Maroš Krajňak: Carpathia. For­dí­totta Böszörményi Péter. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2016, 132 oldal, ár nélkül

Krajňak könyvében elsősorban a helyszínek utalnak a ki nem mondott névre. De ezt csak az tudja, aki járt már ott, csak az tudja, mit takar „a mi zónabeli nemzetünk”. Másrészt viszont a könyv fülszövege egyértelművé teszi: „A Carpathia a három ország, Szlovákia, Lengyelország és Ukrajna határvidékén csekély számú kisebbségben élő és ezért visszafordíthatatlan asszimilációra ítélt ruszinok, egy fokozatosan elöregedő és elnéptelenedő régió regénye.”

Pavel Vilikovský: Első és utolsó szerelem. Fordította Garajszki Margit. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2016. 240 oldal, 2790 Ft

Aki még nem olvasott Vilikovskýt, meg fog lepődni, mennyire „magyar író”, aki pedig már olvasta (Az utolsó pompeji ló, Egy igaz ember története, A gonosz önéletrajza stb.), tovább szálazhatja, hogy akkor valóban ő volna-e a „szlovák Esterházy”, mint ahogy emlegetni szokták, vagy inkább Márton Lászlóhoz áll közelebb – ez a könyve leginkább az Árnyas főutcára, az írói szubjektum és a valóság velleitásának közös művére emlékeztet.

Gálfalvi György: Kacagásaink. Em­lék­iratok. Holnap Kulturális Egye­sü­let, Nagyvárad, Noran Libro Ki­adó, Budapest, 2016. 416 oldal, 2990 Ft, 32 lej 

A szekuritátés irattárból kikérhető dossziéjukat sokan feldolgozták az utóbbi években; volt, aki kommentárok nélkül tette közé őket, mások magyarázatokat fűztek hozzájuk, egyben az elnyomó rendszer működését is igyekezve megfejteni. (…)   Gálfalvi György könyve ebben a kontextusban még inkább felszabadító jelenség. Végül is nem a dossziéit dolgozza fel, hanem az életét írja, és ennek az életnek a része az a hatezer oldal, aminek a puszta átolvasása (megfejtése) felér egy regénnyel.

Pontos észrevételek. Mészöly Miklóstól Nádas Péterig és vissza. Tanulmányok. Sensus Füzetek, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2015. 270 oldal, 2490 Ft

Mészöly realizmusa a kamera realizmusa. Nádas nem vesz kölcsön kamerát, mondhatni, maga a szöveg válik kamerává, olyan módon, ahogy azt semmiféle „emlékezet-diskurzus”-nak nem sikerült megformáznia. A realizmus átlépi saját addigi határait.

Kornis Mihály: Egy kisfiúban élek. Válogatott írások. + MP3 hangoskönyv-tartalom. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2015. 272 oldal, 3490 Ft

Kornis komolyan veszi a pillanatot, hatásos színházat csinál a banalitásokból is. Olyan író, mint amilyen olvasó Wagner volt, aki Cosima beszámolója szerint az asztalra borulva zokogott, amikor a felolvasásban eljutottak Jean Valjean bebörtönzéséhez. Kornis nem „gyerekhangon” szólaltatja meg az egykori gyereket, felnőttként mesél gyerekmagáról, sőt, felnőttként folytat párbeszédet a külvilág szereplőivel („Nem szökök veled, bocsánatot kérek. Várnak a szüleim. Visszafordulok.” – mondja a négyéves gyerek), felnőtt mondatokkal monologizál („Kár, hogy az orrom hegyét nem éri el a nyelvem hegye. De még a lyukát se! Ha ki tudom mondani, miért nem tudom megérinteni? Lyuk.”) – nem a kisfiú él benne, hanem ő él egy kisfiúban.

   De ez a kisfiú nem azért lett kitalálva, mert a kisfiú nem hal meg, és benne élve soha nem érkezünk a halál küszöbére, hanem azért létezik, hogy ha átlépve azt a küszöböt majd ott leszünk, és ott megpillantunk egy arcot, akkor ne pusztuljunk bele a megpillantott arc látványába. Ne haljunk bele a halálunkba, azért van a kisfiú. Az ő szemével tudjunk rápillantani arra az arcra.

Esterházy Péter–Szüts Miklós: A bűnös. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2015. Oldalszámozás nélkül,2690 Ft

„Egy szerelmes történet, ha következetes a mesélő, maga a csönd volna, a csönd, mely hallgatás.” (A Fuharosokban is hallgatás burkolja a Zsófia és a Bolondka szerelmének történetét.) „Nem a szerelmeseknek kell személytelennek lenniük, Júlia az Júlia, Rómeó az Rómeó, Jágó Jágó, A. az A., hanem a mesélőnek. NEKEM. Én vagyok az, aki nem vagyok. Ellen-Isten. És akkor imigyen szóla egy égi hang: Hallgass. Ez lesz az új neved. És az új beszéded.” Ez után a kijelentés után még következik egy bekezdésnyi szöveg, majd jön a fekete beáradása, de most csak két oldalon. A legtöbb feketeség, nyolcoldalnyi, a „Nincs szerelem akadály nélkül”-kezdetű bekezdés után ékelődik be.

Irigykedők szokták tudni vélni, hogy Cărtărescu sikerei mögött állami propaganda áll, ő ugyanis „az elnök embere”, és ezt azzal támasztják alá, hogy egyszer Băsescu államelnök arra a kérdésre, hogy szokott-e olvasni kortárs irodalmat, és ha igen, mit, rávágta a Cărtărescu nevét. (Román fülnek ez a párbeszéd meglehetősen humorosan, valahogy így hangozhatott: Milyen könyvet olvas, elnök úr? Könyves könyvét olvasom – ugyanis Cărtărescu neve „könyves”-t jelent). 

Esterházy Péter és Marianna D. Birnbaum beszélget: Az évek iszkolása

Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert

Markó Béla: Rekviem egy macskáért

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza

Spiró György: Drámák VI. – Hel­ló, doktor Mengele!; Elsötétítés. Scolar Kiadó, Budapest, 2015. 144 oldal,2950 Ft