Losoncz Miklós

Az Európai Unió előtti új külső kihívás az önös érdekeket szolgáló amerikai kereskedelempolitikai protekcionizmus és az egyre határozottabb, az ország érdekeit mindenek fölé helyező kínai külgazdasági politika. A belső problémák az elhúzódó menekültügy és az EU-ból való brit kilépés mellett az olasz kormányváltással és a tagállamokat megosztó új közös költségvetéssel egészültek ki, miközben az első negyedéves mutatószámok a konjunkturális fellendülés lanyhulásának kockázatára hívják fel a figyelmet. Mindez megosztja a tagállamokat, és nemcsak a gazdasági folyamatokra nyomja rá bélyegét, hanem az EU jövőjéről folytatott vitákra és törekvésekre is. Jelenleg még nem dönthető el, hogy átmeneti megtorpanásról vagy visszarendeződésről van-e szó.

Tovább

Az Európai Bizottság 2018. május 2-án tette közzé az Európai Unió 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó költségvetésének tervezetét, amelyet az érintettekkel való további konzultációk után az Európai Tanács 2018. december 13–14-i és 2019. május 9-i nagyszebeni ülésén megvitat, majd 2019. június 20–21-i ülésén véglegesít. A költségvetést az Európai Parlament többségi egyetértésével a tanács egyhangú szavazással fogadja el. A tervezett költségvetési kiadásokban nő az EU új prioritásait finanszírozó tételek súlya a közös agrárpolitika és a gazdasági, társadalmi és területi kohézió rovására. A közösségi források lehívását a jogállamiság meglétéhez és a korrupció csökkentéséhez kötnék. A tervezet sok vonatkozásban kedvezőtlen Magyarország számára, de lehet mozgástér a hátrányok ellensúlyozására.

Tovább

A Donald Trump amerikai elnök által márciusban az acélra és az alumíniumra kivetett vámok közvetlenül e két ágazat védelmét szolgálják. A kínai áruk széles körére kiszabni tervezett vámok célja túlmutat ezen, az USA-val szembeni vélt vagy tényleges sérelmek orvoslására hivatott. Erre a kínai kormány hasonló intézkedések kilátásba helyezésével válaszolt. Jelenleg nem dönthető el, hogy a konfliktus a két fél közötti tárgyalásos megegyezéssel végződik, vagy vámháború lesz belőle. Az utóbbinak hátrányos következményei lesznek a nemzetközi kereskedelemre.

Tovább

A március 4-i olaszországi parlamenti (alsóházi és szenátusi) választásokon egyik párt, illetve pártkoalíció sem kapott elegendő szavazatot az önálló kormányalakításhoz. A voksok megoszlása alapján jobboldali, azon belül az EU-val szemben szkeptikus vagy ellenséges pártokból álló kormánykoalíció létrejötte valószínű. A választási kampányban nem volt szó azokról a demográfiai, gazdasági és társadalmi kihívásokról, amelyek kezeléséhez stabil kormányra és szakszerű kormányzásra van szükség. Az új olasz kormány valószínűleg nem tud majd megoldást találni az ország gazdasági és társadalmi problémáira, miközben blokkolhatja, illetve fékezheti az európai integráció elmélyítésére vonatkozó, elsősorban német és francia törekvéseket.

Tovább

Az Európai Tanács által javasolt, a brit kilépéssel kapcsolatos tárgyalások befejezésének meghosszabbítását célzó átmeneti időszak révén a brit kormány időt nyerhet, ennek ára azonban a szuverenitás igen erőteljes korlátozása. A kormányzó brit konzervatív párt megosztott az EU-ból való kilépés konkrét formáját illetően, amiről a különféle politikai érdekcsoportok foglyává vált miniszterelnök sem képes dönteni. A jelenlegi, eredményt nem hozó pótcselekvés folytatása esetén a kilépés formáját nem a brit kormány, hanem az európai uniós intézmények fogják meghatározni. Ehhez nem volt szükség a szuverenitás visszaszerzésére.

Tovább

A 2017. szeptemberi németországi szövetségi parlamenti választások eredménye és az azutáni sikertelen koalícióskormány-alakítási kísérlet mélyebb politikai, társadalmi és gazdasági feszültségeket tükröz. A múlt héten elhárultak a CDU, a CSU és az SPD közötti nagykoalíciós tárgyalások megkezdése előtti akadályok. Kérdés, hogy az új német kormánynak az Európai Unió megújítására vonatkozó elképzelései mennyire egyeztethetők össze a francia kormányfő ambiciózus koncepció­jával, ennek függvényében a belpolitika foglyává vált német kormány gyorsítani vagy fékezni fogja-e az EU átalakítását.

Tovább

Az Európai Bizottság 2017. december 6-án tette közzé a Gazdasági és Monetáris Unió elmélyítésére vonatkozó, korábban nyilvánosságra hozott vitaanyagokra támaszkodó javaslatait a végrehajtás menetrendjével együtt, amelyeket az Európai Tanács december 15-i ülése elé terjesztett. A Gazdasági és Monetáris Unió egységét, hatékonyságát és demokratikus elszámoltathatóságát 2025-ig tervezik megerősíteni. Az ambiciózus, de sok tekintetben ellentmondásos célok megvalósítását nagyszámú bizonytalansági és kockázati tényező lassíthatja vagy akadályozhatja.

Tovább

A brit kilépés a visegrádi csoport országait (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) közvetlenül az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatok feltételeinek átalakulása, közvetve pedig az Európai Unión belüli erőviszonyok módosulása révén érinti. A többi európai uniós tagállamhoz hasonlóan a visegrádi országok is abban érdekeltek, hogy a kiválás után az Egyesült Királyság az EU belső piacának minél több elemét megtartsa.

Tovább

Az Egyesült Királyság EU-tagságát felmondó, hazardírozásnak minősíthető tavalyi népszavazás óta több mint egy év telt el. Ez idő alatt a brit kormány nem volt képes vagy nem akart reális, hiteles, az európai uniós jogszabályokkal összhangban lévő álláspontot előterjeszteni, amelyet a kilépési tárgyalásokon képviselhet. Az idei júniusi előrehozott parlamenti választások után, amelyek szintén kimerítik a hazar­dírozás fogalmát, tovább erodálódott a brit kormány tárgyalási alkuereje, és fokozódott a belpolitikai káosz. A brit kilépés feltételeit meghatározó európai uniós intézmények álláspontja ugyanakkor világos és egyértelmű, az idő nekik dolgozik. Az Egyesült Királyság helyzete a tagsági státusznál hátrányosabb lesz az EU-n kívül, a konkrét részleteket illetően a brit kormány a rossz és kevésbé rossz lehetőségek közül választhat. A rövid távú célokat követő kalandorpolitika hosszú időre meghatározhatja egy jobb sorsra érdemes ország jövőjét.

Tovább

Az európai uniós intézmények és a tagállamok jelentős része számos jel szerint kiheverte a 2016. júniusi, az EU-ból történő kilépést jóváhagyó brit népszavazás sokkhatásait. A fordulatnak a végső lökést a franciaországi változások adták, amelyek nyomán az európai integráció fejlődését hagyományosan meghatározó francia–német együttműködésre támaszkodva bontakoznak ki egy, a tagállamok önkéntes elhatározásán alapuló, szorosabb integráció létrehozására irányuló stratégia körvonalai. A szándék komoly, a folyamat még kezdeti fázisban van, és sok kockázattal terhelt, sikere nem garantált.

Tovább

Emmanuel Macronnak a francia elnökválasztáson aratott győzelme többek között igazolta, hogy az idegengyűlöletre és az EU-val szembeni ellenszenvre fogékony szavazóknak tett elvi és gyakorlati engedmények nélkül, az Európai Unió melletti egyértelmű és határozott kiállással, a nyitottságot és a gazdasági modernizációt hangsúlyozó programmal is lehet sikeres egy politikus. Az elnökválasztási eredmény gátat szabhat az euroszkeptikus erők további térnyerésének az EU-ban, és elvileg kedvező feltételeket teremthet az európai integráció francia–német együttműködésen alapuló továbbfejlesztéséhez. A sok ismeretlen tényező és bizonytalanság miatt azonban mérsékelt optimizmus indokolt.

Tovább

Theresa May miniszterelnök nemrégiben általános meglepetésre előrehozott parlamenti választásokra tett javaslatot, amit a brit alsóház nagy többséggel jóváhagyott. A legfőbb indok az, hogy a közvélemény-kutatások a Konzervatív Párt kimagasló támogatottságát mérik. Ennek ellenére a kockázatok sem elhanyagolhatók. Az előrehozott választások nem érintik érdemben a kilépési folyamat jogszabályokban rögzített ütemezését. A konzervatív parlamenti többség remélt nagyarányú gyarapodása megkönnyítheti a kilépési szerződés rendelkezéseinek hazai elfogadtatását, de nem feltétlenül növeli a brit kormány alkuerejét az európai uniós intézményekkel folytatott tárgyalásokon.

Tovább

Hatvan évvel ezelőtt, 1957. március 25-én írták alá az európai integrációt létrehozó római szerződéseket (az Európai Gazdasági Közösséget és az Európai Atomenergia Közösséget megalapító szerződést), amelyek 1958. január 1-jén léptek hatályba. Az évfordulót beárnyékolja az Európai Uniót az utóbbi években ért nagyszámú kihívás és az EU-ból való brit kilépés. Az alapításról való megemlékezés alkalmából az Európai Tanács stílszerűen Rómában tartandó ünnepi ülésére az Európai Bizottság március elején öt forgatókönyvet tartalmazó fehér könyvben vázolta az EU jövőjét, amit további elemzések követnek, majd zárásként Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke 2017 szeptemberében az unió helyzetéről szóló beszédében fejti ki személyes nézeteit. Az, hogy az öt lehetségesből melyik változat vagy változatok ötvözete következik be, a közös érdekek felismerésén, képviseletén és érvényesítésén túlmenően az európai uniós intézmények és a tagállamok együttműködési képességén és hajlandóságán múlik.

Tovább

A brit szavazók a 2016. június 23-i referendumon arról döntöttek, hogy az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból, arról azonban nem, milyen legyen később a szuverenitását visszanyert ország EU-hoz fűződő kapcsolatainak a jellege és erőssége. Az utóbbi kérdésre a kormány halogatta a választ. A brit miniszterelnök legutóbbi januári beszédében sem foglalt egyértelműen állást. Az EU-ból való kilépéssel visszanyert vélt vagy tényleges szuverenitás és az EU belső piacához való hozzáférés között fordított összefüggés áll fenn. Minél nagyobb mértékű a szuverenitás, annál korlátozottabb az európai uniós belső piacra való bejutás, és fordítva. Az EU-ból való kilépés jellegének meghatározása támpontokat ad a brit és a külföldi gazdasági szereplőknek az új helyzethez való igazodáshoz.

Tovább

Megalapításának hatvanadik évfordulója felé közeledve az Európai Unió előtti egyik leglényegesebb kihívás az integrációval szemben kritikus, sőt ellenséges, a világszerte terjedő globalizációellenesség által is támogatott politikai erők térnyerése a tagállamokban. E trend eddigi következményei az ország Európai Unióból való kilépését jóváhagyó júniusi brit és részben az alkotmányreformot elutasító decemberi olaszországi népszavazás volt. Az euroszkepticizmus rányomja bélyegét a jövő márciusi hollandiai és szeptemberi németországi parlamenti választásokra, valamint az április-májusi francia elnökválasztásra is. A legitimációs válság mélyülését az európai uniós intézmények és a tagállamok vezetői a gazdasági növekedés ösztönzésével és vonzó európai uniós jövőkép kidolgozásával mérsékelhetik vagy kerülhetik el.

Tovább

Eddigi megnyilvánulásai a globalizáció eredményeit megkérdőjelező, protekcionistábbá váló, egyoldalú érdekérvényesítésre törekvő amerikai gazdaság-, azon belül külgazdasági politikára engednek következtetni, ami összességében hátrányosan fogja érinteni a világgazdaság fejlődését.

 

 

Tovább

Az Európai Központi Bank (EKB) negatív irányadó betéti kamatlábával a hitelezési feltételek javítása révén kívánja élénkíteni a gazdaságot és elérni inflációs célkitűzését. Ennek nemkívánatos mellékhatásai egy idő után meghaladják az előnyeit. Ebből a csapdából a kiút nem a gazdasági növekedést visszafogó kamatlábemelés lehet, hanem az, hogy a lehetőségeinek határára érkezett monetáris politikát tehermentesítse a fiskális politika és a struktúrapolitika mélyreható szerkezeti reformok és növekedésösztönző intézkedések révén.

Tovább

A GDP nagysága szerint Olaszország az Európai Unió negyedik legnagyobb, ugyanakkor a fontosabb mutatószámok alapján az egyik leggyengébb, legsebezhetőbb gazdasága. Az Egyesült Királyság Európai Unióból való kiválását jóváhagyó júniusi népszavazás által a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon kiváltott turbulenciák különösen erőteljesen hozták felszínre az olasz bankrendszer gyengeségeit. A rövid távon fenyegető bankválság adott esetben megrengetheti az euróövezetet is. A nagyfokú eladósodottság miatt hosszabb távon nem elhanyagolható egy államadósság-válság kockázata sem. Az alkotmányos reformokról novemberre előirányzott olasz népszavazás a bankválság és a nagy államadósság árnyékában könnyen kormány-, sőt EU-ellenes véleménynyilvánítássá válhat két parlamenti választás között, és tovább destabilizálhatja az olasz gazdaságot, ezáltal a Gazdasági és Monetáris Uniót is.

Tovább

Az ország egyébként sokat profitált az EU-tagságból. Az egy főre jutó GDP az 1973. évi csatlakozás után a G7 országai közül az Egyesült Királyságban bővült a leggyorsabban, gyorsabban, mint Németországban, Franciaországban és Olaszországban. Összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy 1950 és 1973 között a brit dinamika volt a leglassúbb. 

Tovább

A brit választók június 23-án szavaznak arról, hogy az Egyesült Királyság kilépjen-e az Európai Unióból. A kiválás és a bennmaradás híveinek egymást megközelítő és eddig napról napra változó aránya is arra utal, hogy a referendum eredményét nem lehet előre jelezni. A kilépést támogatók álláspontjukat nem akarják vagy nem tudják racionális gazdasági, politikai, biztonságpolitikai stb. érvekkel alátámasztani. Az EU-tagság mellett kiállók a kiválás hátrányait hangsúlyozzák, de nincsenek pozitív, jövőbe mutató érveik az Egyesült Királyság és az EU jövőbeli kívánatos fejlődéséről és egymás közötti viszonyáról. A kiválás mindenkinek ártana, de több hátránnyal járna az Egyesült Királyságnak, mint az Európai Uniónak. A brit tagság fenntartása viszont további lépéseket tesz szükségessé mindkét fél számára.

Tovább
Élet és Irodalom 2018