Ex libris
Epiktétosz összes művei
Böndör Pál: Bender & Tsa
Michel Foucault: A rendellenesek
Richard Shusterman: Szómaesztétika és az élet művészete
A koporsóács
Több okból is időszerűnek érzem újraolvasni Rousseau egyik leginkább provokatív szövegét, Az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól szóló értekezést (továbbiakban második Értekezés). Az egyik az, hogy erre a szövegre jó kétszáz(ötven) éve olyan ideológiákat alapoztak, amelyek elveszik az írás levegőjét, és megfosztanak attól, hogy annak olvassuk, ami: polémia, provokáció, tudományos sci-fi, esetleg kalandregény.
Ex libris
Philippe de Rémi: A csonkakezű királylány
Giacomo Casanova: Korai és kései szerelmek
Daniel Pennac: Testnapló
Gilles Deleuze: Francis Bacon
Olvasónapló
Heller Ágnes: Olvasónapló 2013–2014. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2014. 272 oldal,3200 Ft
Ex libris
Michel de Montaigne: Esszék I-III.
Denis Diderot: Esztétika, filozófia, politika
Gilles Deleuze–Félix Guattari: Mi a filozófia?
Jacques Derrida: A hang és a fenomén
Archeológiai derű
Jan Assmann: Religio duplex. Az egyiptomi misztériumok és az európai felvilágosodás. Fordította V. Horváth Károly. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2013. 295 oldal,3995 Ft
Bruno Schulz, a kollekcionista
Jókai Mór A ritkasággyűjtész című novellában egy megvezetett régiséggyűjtő kacatjait veszi számba. A leltározás tízsoros mondatban történik, mely ránézésre a teremtés seregszemléjével is felér. A teljesség igénye nélkül: „tört pilingák, dárdák, taglók, réz és acélgombok, kitömött madarak, ürgék, ráklábak, darázsfészkek, madárkoponyák, porok és ásványok, lávadarabok, tégladarabok, foliánsok, iratok, képek, mappák, pecsétek, régi krajcárok, mely között három regement eleven pók indigenálta magát.”
Ex libris
Albert Caraco: A káosz breviáriuma
Julia Kristeva: Kezdetben volt a szerelem
Henri Michaux: Toll
Michel Pastoureau: A fekete: egy szín története
Az „őszinte beszéd” példája: Rousseau
A Rousseau-olvasatok – ahogyan Maurice Blanchot finoman rámutat aLivre à Venir Rousseau-val foglalkozó esszéjében – a szerző halála után is „száműzetésbe” kényszerítik a szerzőt. A szimbolikus száműzetés azt jelenti, hogy a recepciótörténet előszeretettel és olykor ellentmondást nem tűrően egy olyan gondolkodót állít elénk, aki folyton mentegetőzésre szorul, akit nem lehet beilleszteni egy konzisztens filozófia keretébe, akit meg kell menteni saját paranoiájától, s önmagára nézvést kártékony paradoxonjaitól. Az értelmezések saját logikájuk következetességének biztosítása érdekében mindent elkövetnek azért, hogy szétválasszák Rousseau-t mint morális és politikai szubjektumot, az irodalmi és a filozófiai szövegek szerzőjét.
Szoba kilátással
Somhegyi Zoltán: „A kifürkészhetetlen Túlnan”. A tájkép a német romantikában, Kijárat Kiadó, Budapest, 2011. 191 oldal,2000 Ft