Hiába uralja a médiát és a nyilvánosságot ez a téma, nem szívesen beszélek róla a megtisztelő médiamegkeresések ellenére sem. Egyrészt, mert általánosságban sem szeretek megszólalni olyan ügyben, amelyben bírósági eljárás van folyamatban, amelyben az, akinek döntést kell hoznia, sokkal több információhoz, a döntést befolyásoló tényhez fér hozzá, mint én. Másrészt, és jelenleg ez hangsúlyosabb szempont, itt lassan már boldog-boldogtalan pedofília- és büntetőjog-szakértő, ahogy a lassan sajnos szokásosnak tekinthető, politikai alapú egymásra mutogatás és sárdobálás is beindult. Emiatt érdemesnek tartok közzétenni egy-két gondolatot, hogy a médiában fellelhető rövid nyilatkozataim mellett egyértelművé tegyem a véleményem.

Az EU politikai vezetői néhány jól kommunikálható eredmény kedvéért igen nagy árat fizettek a kegyeikből az utóbbi években kiesett Erdoğan-rezsimnek. A török elnök ezt akkor is  nagy sikerként könyvelheti el, ha a tényleges csatlakozás a közeljövőben továbbra sem valószínű. Ugyanakkor a megállapodás egyelőre kiszámíthatatlan következményekkel járhat Európára nézve.