Fecske Csaba

Tovább

G.-né bement a kocsmába, hé, emberek, ki akar pénzt keresni egy kis munkával. Négyen-öten darvadoztak a pocsétás asztaloknál, nem mutatkozott valami nagy érdeklődés. Egy szekér fát kéne felaprítani téli tüzelőnek, rikácsolta a szikár fiatalasszony. A társaság erre a mondatra sem élénkült fel.

Végül, hosszas unszolás után Bandi mutatott hajlandóságot a munkára, a csemetekertben dolgozott, ahol nem volt kötött munkaidő, ha ment, az erdész beírta kockás füzetébe a nevét, arra a napra megkapta a járandóságát a hónap végén, ha tévedett, lehetett reklamálni, ha jogos volt a reklamálás, megkapta a hiányzó pénzt, ha nem, akkor nem. A csemetekertben jobbára lányok dolgoztak, gyűjtötték a pénzt a stafírungra, Bandi bányásznak készült, de életkora miatt oda még nem mehetett. A csemeték és a nők között jól érezte magát, élvezte visítozásukat, amikor a szoknyájuk alá nyúlt.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Vizsi Mari vár. Mást se csinált egész életében. Várt a férfira, aki szeretni fogja, aki azt mondja, gyere, és ő követi habozás nélkül, várt a vesére, mely éveket ígért, és most várja az életet, amelyben van férfi, van szerelem, és van, persze, hogy van fájdalom, szomorúság, de talán végre nem csak az. Cinkelt lapokkal játszott vele a sors.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2018