1989. június 16. a televíziós közvetítések rendjében is áttörést jelentett. Addig elképzelhetetlen volt, hogy a Magyar Televízió olyan demonstrációkról is részletesen, valósághű módon beszámoljon, amelyeket nem a hatalomból szerveztek, illetve amelyek nem az uralkodó párt politikáját képviselték. Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének kérdése azonban túlnőtt azon, hogy pusztán ellenzéki akciónak minősüljön, és konszenzust teremtett abban, hogy ez az egész nemzet ügye. Majd miután megkezdődött a többpárti parlament és a köztársasági államforma előkészí- tése, a köztársaság kikiáltásának közvetítése már magától értetődő volt. Mindezzel együtt ezek különleges feladatot jelentettek a tévéseknek. Ez a beszélgetés az 56-os Intézetnek 2003-ban készített életútinterjú során hangzott el. Közlésével emlékezünk Horváth Ádámra, a Kossuth-, Erkel- és Balázs Béla-díjas rendezőre, érdemes és kiváló művészre.