Olaszország gazdasági növekedési üteme a legalacsonyabbak közé tartozik a 27 tagú Európai Unióban, illetve azon belül a 13 tagú Gazdasági és Monetáris Unióban (GMU). Az államháztartás hiánya és az államadósság magas, a foglalkoztatottság az utóbbi években teremtett nagyszámú új munkahely ellenére nemzetközi összehasonlításban alacsony, az olasz export nemzetközi versenyképessége gyenge. Ha a nyugdíj- és az egészségbiztosítási kiadásokat nem fogják vissza, akkor az olasz államadósság fenntarthatatlanná válik. E problémákat a csekély parlamenti többséggel rendelkező Prodi-kormány reformokkal kívánja enyhíteni.

A magyar nemzeti valuta euróval szembeni árfolyama a február végi, március eleji 254 forint feletti szintről március 23-ig 246,75 forintra (több mint 3 százalékkal) erősödött. E mögött elsősorban külső hatás és a forint erősödésére játszó spekuláció húzódott meg, nem pedig a reálgazdasági helyzet váratlan javulása. A forint erősödése nyomán a Magyar Nemzeti Bank döntési helyzetbe kerülhet. A jelenlegi árfolyamrendszerben a magyar fizetőeszköz további felértékelődésének megakadályozása, illetve az erősödés következményeinek kezelése nehéz, de az árfolyamrendszer megváltoztatásának is jelentős kockázatai és negatív következményei lehetnek.

A felszínen a világgazdasági helyzet kedvező. A gazdasági szereplők jelentős részének optimista véleménye szerint az amerikai gazdaság egyensúlyhiányai nagyobb zavarok nélkül enyhülhetnek, a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) növekedése 2006-ban az év eleji előrejelzéseknél gyorsabb volt, és 2007-ben tovább mérséklődhet az USA és a GMU GDP-dinamikája közötti különbség, miközben az utóbbi hónapokban a világpolitikai feszültségek is enyhültek valamelyest. Természetéből adódóan a gazdasági növekedés mellékterméke mindig valamilyen - sokszor pénzügyi - egyensúlyhiány. Ezért legyen bármilyen jó is a gazdasági helyzet, a gazdaságpolitikáért felelősök és a piaci szereplők önelégültsége több mint hiba, ilyenkor üt be a mennykő. Az utóbbi hetekben két nemzetközi fórum is foglalkozott a világgazdaságban kialakult pénzügyi egyensúlyhiányokkal.

és lakossági reakciók

Az utóbbi napok belpolitikai eseményei egybeestek a nemzetközi gazdasági környezet Magyarország szempontjából kedvezőtlen változásával, súlyosbítják a belpolitikai zavarok következményeit. A magyar gazdasági és pénzügyi folyamatokat leginkább meghatározó külföldi befektetők, az ország megítélését alakító kormányok és nemzetközi szervezetek bizalma rövid távon az egyensúlyjavító intézkedéseket bevezető és a konvergenciaprogramot kidolgozó Gyurcsány-kormányhoz kapcsolódik. A belpolitikai bizonytalanság állandósulása Magyarország nemzetközi megítélésének romlásához, ezáltal tőkekivonáshoz vezethet - súlyos pénzügyi következményekkel. Ugyanakkor a belpolitikai stabilitás helyreállásával sem lesz itt a Kánaán.

Miért jó, ha van céldátum?

Az eddigi cselekedetek és megnyilvánulások alapján a miniszterelnöknek és a kormánynak a rövid távú kiigazítás, ha úgy tetszik válságelhárítás vagy megelőzés és a hosszú távú, szerkezeti reformok melletti elkötelezettsége nem kérdőjelezhető meg. Az eddig bejelentett intézkedések azonban sem külföldön, sem belföldön nem váltották ki a kormány által várt pozitív hatásokat. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a konszolidációs és reformprogramot nem egyben, koherens csomag formájában hirdette meg, hanem részletekben, másik lényeges oka a stratégia hiánya.

A magyar gazdaság állapota ellentmondásos. A döntően a magánszektort képviselő reálszféra a javuló európai konjunktúrát meglovagolva az exportra és a beruházásokra támaszkodva fejlődik. A reálgazdaság kedvező folyamatait veszélyeztetheti a nagy államháztartási deficit és a forint gyengülése, illetve mindennek néhány tovagyűrűző hatása. Gazdasági-pénzügyi válság nincs, rövid távon árfolyamválság nem zárható ki, de valószínűsége csekély. A reálszféra növekedési feltételei romolhatnak, és a lakosság terhei növekedhetnek (gyengülő forint, emelkedő infláció, magasabb kamatlábak stb.), ha a kormány vár az államháztartás rövid konszolidációjával és a hosszú távú szerkezeti reformokkal, bármennyire diszkreditálódott is a reform szó az utóbbi években.

Konszenzusra van szükség a gazdaságpolitikában

és miért nem kell félteni tőlük az országot?

elfogadásának néhány tanulsága

a fiskális és monetáris politikában

Az utóbbi hetekben a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való magyar csatlakozásról kibontakozott vitában fontos helyet foglal el az időpont lebegtetésével, illetve eltolásával kapcsolatos következmények felmérése. A jegybankelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar gazdaság külső sebezhetősége kiemelkedő mértékű, az államháztartási, illetve folyó fizetési mérleghiány fenntarthatatlan, a jelenlegi trendek folytatódása akár súlyos gazdasági-pénzügyi válságot is előidézhet. Hallani olyan hazai és külföldi véleményt is, hogy a következő fejlődő piaci pénzügyi válság Magyarországról indulhat ki.

Az euró mielőbbi bevezetése a gazdasági szereplők többségének érdeke. Ellenérdekelt - néhány, a közpénzekhez való hozzájutás feltételeinek keményedésétől tartó gazdasági érdekcsoport mellett - a mindenkori kormány lehet, mert a Gazdasági és Monetáris Unióhoz (GMU) történő csatlakozáshoz népszerűtlen, a politikai racionalitásnak ellentmondó intézkedéseket kell végrehajtania. A kérdés nem az, hogy mikor kell vagy lehet bevezetni az eurót, hanem az, hogy fenntartható-e a jelenlegi helyzet államháztartási reform nélkül.

a Stabilitási és növekedési paktum módosítása és Magyarország