Petőcz András

Most akkor el kellene búcsúznia. Azt mondta az orvos, hogy búcsúzzon el, ezért engedik be. A férfi nem tudja, hogyan kell elbúcsúzni. Még soha nem búcsúzott el senkitől. Még soha nem mondta neki senki azt, hogy búcsúzzon el egy haldoklótól. De az orvos azt mondta, búcsúzzon el, és a férfi búcsúzkodik. Valami olyasmit mond az anyjának, hogy „szia, Anya”. Meg, hogy „légy jó”. Ez ostobaság. Hogyan legyen jó az, aki meghal?

Az orvos mondta, hogy a végstádiumban levő betegekhez beengedik a legközelebbi hozzátartozót. Hogy elköszönjenek a haldoklótól. Egyébként látogatási tilalom van, mert koronavírus, járvány, és minden ilyesmi. Le vannak zárva a kórházak. És ő is csak úgy jöhet be, ha maszkban jön, gumikesztyűt húz, védőruhát vesz fel. Mindezt megkapja majd a portán, mondta az orvos. Kivéve a maszkot. Azt hoznia kell. Dehát ez természetes, manapság mindenki maszkot hord. Minimális elvárás, ha jön a kórházba, legyen nála maszk.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Persze, ez a „hogyan szolgál a kedves egészsége”, kicsit fura. Ódivatú. Az öregasszony világosan emlékszik arra, hogy akkoriban mondtak ilyesmit az emberek, amikor ő még kislány volt. Gyerek. A háború idején. Akkor kérdezték így a szomszédok az ő nagyszüleit, amikor még a nagyszülei velük laktak. Mielőtt a nagyszülei beköltöztek volna a közelben levő idősek otthonába, hogy ne legyenek terhére a lányuknak az ostrom idején. És ahol aztán megölték őket azok az ismeretlen fegyveresek, a háború utolsó napjaiban.

Jön a negyven év körüli postás, csenget, hozza a nyugdíjat. Mosolyog. A hideg kék szemeivel az öregasszonyra néz, és azt kérdezi, hogy „hogyan szolgál a kedves egészsége, Sára néni?”, közben pedig nyújtja a tollat, hogy itt tessék aláírni. Az öregasszony aláírja. Közben pedig azon töpreng, hol és mikor találkozott ezzel a férfival.

A postással, aki annyira kedves.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Minden este. És most is. Csak néz maga elé. A sötétben. Mindenféle hangok. Váratlan reccsenés. Kopogás a falban. Valami zizeg. Meg surrog. Ismeretlen lények.

Öt éve már, hogy egyedül van. Öt éve nem tudja megszokni ezt a furcsa zizegést. Vagy surrogást. Meg a váratlan reccsenéseket, koppanásokat. Mondták, hogy jobb lesz. Hogy nyugodtan elalszik. Hogy nem szorong majd a sötétben.

Azt is mondták, hogy „a Róza néninek csak az emlékei zizegnek! Nem kell azoktól félni, Róza néni! Az emlékek nem bántanak sem nappal, sem éjszaka, csak vannak, és az, hogy vannak, az talán nem is baj. Addig jó, amíg vannak emlékeink.”

Ilyeneket mondanak az ismerősei meg a rokonai. Főleg a rokonai. Ezeket mondja Eszter is, a dédunokája. Aki feljár hozzá hétvégeken, hogy hozzon neki egy kis meleg ételt. Meg segítsen. Bevásárolni, mosogatni, mosni. Mikor mit. Ami kell.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Nem nagyon tudunk mit csinálni. Apa azt mondja, hogy a kabátot le kell hozni. A padlásról. Hogy a kabátot, azt, amin rajta van a sárga csillag, hogy azt hozzuk le. Anya azt mondja apának, hogy az a kabát már nem is létezik. Hogy kidobták régen, és ha nem dobták volna ki, akkor is. Ennyi idő alatt megették a molyok, az egerek, meg ki tudja, mi lett vele. De apa nem enged. Egyre csak azt hajtogatja, hogy ő abban akar kimenni az utcára. Merthogy abban kell kimennie.

Fekszik az ágyon, fogja anya kezét. Suttog. Már alig van hangja.

− Életem, a sárga csillagot. Ez a rendelet. Nem érted? Ha nem tűzöm ki a sárga csillagot, akkor elvisznek. Akkor rögtön agyonlőnek. Nem érted?

Anya nem tud mit mondani. Csak ül apa mellett az ágyon, és sír.

És apa folytatja:

− Ne félj, neked nem kell. Csak nekem kell. Meg a gyereknek. Neki is kell. De meglátod, rendben lesz minden. Mi ezt is túléljük.

− De, apus − mondja anya. Alig tud megszólalni is. − Miről beszélsz? Ilyen ma már nincsen. Mi van veled, apus?

Apa, a kék szemével, kissé zavartan nézi anyát. Aztán egészen halkan csak annyit mond, hogy ő már hallotta a hírt. Hogy ő tudja, hogy ennek hamar vége lesz.

− Vége lesz ennek most már nagyon gyorsan. Közelednek a szovjet csapatok.

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2021