Mint idegent szokás
(Koltai Tamás Élet és Irodalomnak szánt utolsó, már befejezetlen kritikája. Július 17-én, egy nappal halála előtt írta számítógépébe a Kínai Nemzeti Színház gyulai vendégszerepléséről.)
Armel-fuvola
(Mozart: A varázsfuvola – a Szegedi Nemzeti Színház az Armel Operafesztiválon; Thália Színház)
Orosz krémtorta
(Szakonyi Károly: Örvény; Ljudmila Ulickaja: Unokám, Benjamin – Rózsavölgyi Szalon)
Kamu világ
(Shakespeare: Athéni Timon – SZFE, Ódry Színpad; Bakfitty, Dürrenmatt után – k2, Stúdió K)
POSZT-trauma
„Ide nekem az oroszlánt is.”
(Shakespeare: Szentivánéji álom, Arany János fordítása)
Aznap este, amikor ez az írás megjelenik, és nincs versenyelőadás az előző napon megnyitott Pécsi Országos Színházi Találkozón, Bécsben, az Ünnepi Heteken nézem Ivo van Hove Háborús királyok (Kings of War) című ősbemutatóját, úgy is mondhatnám, világpremierjét.
Élhetetlen
(Diggerdrájver – Örkény Színház, Shure Stúdió; Vlagyimir Szorokin: Cukor Kreml – Katona, Kamra)
Európa elrablása
(Márai Sándor: Családi kérdés; Befejezetlen szimfónia – Nemzeti Színház; Patrick Marber: Closer – Átrium Film-Színház)
Oh! What a Lovely War!
(Polcz Alaine: Asszony a fronton – Vígszínház; Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok – Kaposvár)
Koldusoperett
(Brecht–Weill: Koldusopera – a Vígszínház és a Szputnyik Hajózási Társaság produkciója)
A nő-projekt
(Molnár Ferenc: A testőr – Pesti Színház; Wedekind nyomán: projekt_LULU* – Jurányi)
Irány Pankota!
(Csiky Gergely: Ingyenélők – Nemzeti Színház; Buborékok – Csiky Gergely után Mohácsi István és Mohácsi János – Radnóti Színház)