► Kovács Bálint: Vágták volna le. Regény. Kalligram Kiadó, Budapest, 2023, 248 oldal, 3990 Ft

A gondosan előkészített, mégis váratlanul megcsavart befejezés az egyik olyan lelemény, amely megemeli a művet. A másik lelemény, amely kitágítja a mű horizontját, Gyuri bácsi élettörténetének, kézvesztés-tragédiájának beemelése a cselekménybe. Kelemen Györgyék családi pokla, a balkezességről gyerekkorában kíméletlenül leszoktatott Gyuri bácsi személyes viszonya kedvelt bal és gyűlölt jobb kezéhez Zsófiék sagáját is új megvilágításba helyezi.

Volt neki egy autója. Márkáját nem tudom, csak annyit tudok, hogy használtan vette, amikor egy alkalmi munka jóvoltából pénzhez jutott. Jogosítványa viszont nem volt, mert azt a rendőrök elvették, amikor egyszer ittasan vezetett. Attól fogva továbbra is vezetett, de jogosítvány nélkül. Mindenkori úti célját a legnéptelenebb mellékutcákon keresztül, nagy kerülőkkel érte el, hogy ne találkozzon a rendőrséggel, de így is egyfolytában attól rettegett, hogy a törvény szolgái észreveszik és megállítják.

► Luiz Schwarcz: Légszomj. Egy rövid gyerekkor és egy hosszú de­presszió története. Fordította Ki­­rály Szabolcs. Jelenkor Kiadó, Bu­­dapest, 2023, 213 oldal, 3499 Ft

Luiz Schwarcz könyvétől nem szorul össze a szívem. Mégpedig azért nem, mert ő egy olyan Popriscsin, akinek nem jutott Gogol. Hosszú szenvedés után eljut odáig, hogy köszöni, jól van. Bipoláris zavarait a helyesen beállított gyógyszerek kordában tartják. Sikeres könyvkiadót üzemeltet, felesége pedig hűségesen kitart mellette. Csupa jó hír.

De mit jelent mindez íróilag? Azt, hogy Schwarcz nem tudja megmunkálni önéletrajzi hősét, mert sem írónak, sem személyiségnek nem elég erős hozzá.

► Ungváry Rudolf: Eszmélésem története. Jelenkor Kiadó, Bu­da­pest, 2023, 304 oldal, 4749 Ft

Az irodalmi fikció jelleget erősíti egy másik látszólagos ellentmondás is, az tudniillik, hogy a szerzői szólam intim (olykor szélsőségesen az), de nem privát. Az Egy ismeretlen üzletszerző vallomása és a Láthatatlanul olyan létezéstechnikákat jelenít meg, amelyek már-már a klasszikus abszurd drámákat idézik, az egyik írásmű a népi demokrácia talaján, a másik egy osztrák síparadicsomban. A kötetzáró Der zweite Tod („A második halál”) című anyasirató pedig a fiúi szeretet (hadd mondjam így) hátborzongató mélységeit tárja fel, miközben az életrajzi személy, a svájci születésű Hedy Stumpf feloldódik egyrészt az elmúlásban mint határhelyzetben, másrészt 1989 őszének forgatagában.

Hajdú Farkas-Zoltán: Márton nyaracskája. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2022, 312 oldal, 4590 Ft

Hajdú Farkas-Zoltán bő egy évtizede dolgozik egy különös könyvsorozaton, amelyet ő maga „-né” könyveknek nevez, nemcsak a fontos szerepet játszó különböző feleségek miatt, hanem azért is, mert visszafelé olvasva ezt a szót kapjuk: „én”. Márpedig a szerző alteregója, egy bizonyos Ipse a sorozat köteteiben akkor is intenzíven jelen van, amikor nincs róla szó. Ezt a mostani könyvben is megfigyelhetjük.

► Tunyogi László: Kishibbant és a satnya pagony. Tanmese felnőtteknek. László Attila zenei aláfestésével. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 71 oldal, 3990 Ft

Nem szükséges ujjal mutogatni, úgyis tudjuk, kicsodák ezek a személyek. Az is tudvalevő, kikkel azonosak a haveri csoportosulások, Handabandiék, Halljakendék, Hebehurgyáék, Piszlicsáréék, Subernyákék. Ez bizony nem Milne, ez fele részben Swift, fele részben Magyar Bálint elemzése a maffiaállamról – tanmesei formába öntve, sok-sok hangulatfestő költői elemmel. Hogy szoros értelemben vett hangfestés is legyen a könyvben, arról László Attila zenéje gondoskodik. A húsz fejezethez ugyanannyi QR-kód tartozik, amelyek a szöveg mellé kisebbfajta programzenei koncertet nyújtanak.

Csombordi az egyik éjszakai váltás alkalmával, amikor olyan hideg volt, hogy kis híján belefagytak a szájába a szavak, odasúgta nekem: Pincur feltűnően hasonlít Koncz Zsuzsához. Például a haja pontosan úgy verdesi a derekát, mint Koncz Zsuzsának a Ne vágj ki minden fát című nagylemez borítóján. Még mélyebbre hatoló hasonlóság, hogy Pincurt alacsonynak hiszik a férfiak, ezért is becézik Pincurnak, holott kimagaslik közülük, ahogy Koncz Zsuzsát is alacsony termetűnek szokás hinni, holott minden koncerten a rajongói fölé magasodik.

► Az ÉS könyve decemberben – Deczki Sarolta: Tar Sándor. Osiris Kiadó, Budapest, 2022, 422 oldal, 5980 Ft

Tar, miközben prózaíróként hiteles maradt, a társadalmi szolidaritás szempontjából megszűnt hivatkozási alapnak lenni. Addig erkölcsi tekintélynek számított, attól fogva nem.

Deczki Sarolta gondosan megvizsgálja ennek prózapoétikai következményeit. Egyáltalán: számot vet azzal, hogy az erkölcsi kérdések esztétikai problémákban folytatódnak. Tart a bukás után nemcsak a kiközösítettség és a páriaság terhe nyomta agyon, hanem az a követelmény is, hogy mondja el beszervezése és ügynöktevékenysége történetét. Erre ő nem volt képes. Miért nem? Deczki világosan rámutat: azért, mert nem tudta önmagát életrajzi hőssé alakítani. Nem tudta az életrajzi hőst abban a tönkresilányítottságban megragadni, amelyben többi novellahősét biztos kézzel, tétovázás nélkül elhelyezte és mozgatta.

Viskynek igaza van, amikor azt állítja, hogy a mérhető adatokon alapuló színházi siker kontraszelektál, és gondolat nélküli konzumálásra szoktat. Joggal mondja, hogy nem a katarzishoz, a megtisztuláshoz visz közelebb, hanem beszennyez. Ne feledjük azonban, hogy a sikerre törekvés legfőbb ösztönzője – akár jótékony, akár gonosz sikerről van szó – a bukástól való félelem. Márpedig a bukásban, ellentétben a sikerrel, nem különböződik el a mérhető és a nem mérhető. Az, hogy nem jön létre a színpadi történés mint lelki esemény, egybeesik azzal a sajnálatos ténnyel, hogy távolmaradnak a nézők, márpedig Visky is meg van győződve róla, hogy „a közönség a színház árnyéka”.

Murányi Sándor Olivér: Fo­lyam­tánc. Szigeti történetek. Lector Kiadó, Marosvásárhely – Új Forrás Kiadó, Gerecse, 2022, 191 oldal, 3300 Ft

A Folyamtánc a Partiumban született és Székelyföldön felnőtt Murányi számára új táj, a Szentendrei-sziget belakásáról szól. Vegyes műfajú kötet: van benne vallomás, visszaemlékezés, meditáció, portrévázlat, autofikció, dokumentum, riport és állatmegfigyelés. A szerkezet az Örkény István egyik egypercesében leírt paprikafüzérre emlékeztet, csak éppen a madzag funkcióját a tájcsere tölti be. Az énelbeszélő, azaz hite szerint a szerző a hegyvidéki ősvadont felcseréli a síkvidéki szigetléttel. A Duna két ága sarokba szorítja a szerzői tudatot. Sok logisztikai probléma merül fel az életrajzi hős számára, ez a szerzőre nézve megannyi tér- és irányszervezési feladat. Mindez leírható gráfelméleti kérdésként is: van két hidunk és legalább három révünk, révészekkel, akik fontos mellékszereplők (Zsoci, a magány élő szobra, továbbá Sebes, egykor búvár és informatikus, aki az elsüllyedt Hableány holttesteinek emléke elől az alsógödi kompra menekül). Hogyan jussunk célba, ha életmentő műtétre szoruló weimari vizslánkat visszük szakorvoshoz? (Autóval a déli hídon át.) És hogyan jutunk el a pesti művészszínházba, hogy ezáltal a kiváló jellemszínészt is integráljuk a folyami tájba? (Komppal, majd vonattal.)

1993. június közepe táján – kivételesen nem emlékszem rá, melyik napon – Por Zsolt benyitott a Víg utcai fogtechnikai laboratóriumba. Már említettem, hogy máshol nem találkozhatott az apjával. Néhány évig, amíg a húga napi rendszerességgel bejárt, ő a műhelybe nem tette be a lábát, de aztán Vera kikopott a Víg utcából. Mondogatta: úgy utálja a műfogat, mint a szart. Ez pedig, lássuk be, nem kimondottan előny egy fogtechnikai műhelyben.

Utána eladó volt egy harisnyaboltban, de goromba volt a vevőkkel, és mennie kellett.

Az ÉS könyve decemberben – Bodor Ádám: Az értelmezés útvesztői. Tizenöt beszélgetés. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 275 oldal, 3999 Ft

A rend kedvéért teszem hozzá: ezek a beszélgetések az utóbbi tizennyolc évben jöttek létre, korábbi interjúk nem találhatók a kötetben. Ez nyilván Bodor Ádám döntése volt, valószínűleg meg akarta őrizni a mindenkori interjúalany (B. Á.) szemléleti egységét, és nem akarta, hogy parttalanná táguljon a könyv.

A tizenöt kérdező megannyi különböző ízlésű, vérmérsékletű és felkészültségű személy. Némelyik beszélgetésen látszik, hogy a kötött terjedelem miatt lakonikus kérdések vártak tömör válaszokra. Máshol, például Jánossy Lajos interjújában kérdező és válaszoló megengedheti magának, hogy elkalandozzék, részletekbe bocsátkozzék. Mindez fontos különbség, de még fontosabbak az egybeesések. A kötet előszavában Bodor Ádám így fogalmaz: „az életutam különböző állomásait, fordulópontjait firtató kérdések igen gyakran azonos területeket, körülményeket és következtetéseket érintenek, így az azokra adott válaszaim, ha nem is szó szerint, de tartalmilag általában azonosak vagy nagyon hasonlatosak”.

Alvinczi viszont abba a nem túl nagy titokba avatott be, hogy Pincur egyáltalán nem hasonlít Koncz Zsuzsához. Pincur egy magas termetű lány, ezért is becézik tréfásan Pincurnak. Csombordinál másfél fejjel magasabb, és benne volt a Dr. Petru Groza Elméleti Líceum kosárlabdás lánycsapatában. Továbbá szőke, göndör haja van, ami Koncz Zsuzsára nem kimondottan jellemző.

Ezt a fenn nem álló hasonlóságot az ő földije és kenyeres pajtása azért találta ki, mert valójában nem is Pincurba, hanem Koncz Zsuzsába szerelmes, de nem meri bevallani. Arról, ugyebár, mégsem ábrándozhat, hogy Koncz Zsuzsát magával viszi Japánba szőlőt művelni.

Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb
Nemes Anna: Előled
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni
Borcsa Imola: Magnebéhat