L. Simon László kormánypárti parlamenti képviselő egyik múlt heti nyilatkozatában reagált néhány lap médiatörvény-tervezettel kapcsolatos tiltakozására. A tiltakozás röviden megfogalmazva arról szólt, hogy a tervezet szellemisége nyilvánosságellenes, a kilenc évre választott, az elektronikus és nyomtatott sajtóra kiterjesztett hatáskörű médiahatóság a hazai sajtóviszonyokhoz képest aránytalan nagyságú bírságot szabhat ki homályosan megfogalmazott esetekben, ezt haladéktalanul be kell fizetni.

A tiltakozás lényege: a törvénytervezetet vissza kell vonni! (Időközben egy, a fizetésre halasztó hatályt feltételek mellett engedő, igen rossz színvonalon szövegezett módosítás - L. Simon és Pálffy István közös szellemi produktuma - bekerült az ún. tárgyalandó irományok közé, lapzártakor ennek sorsa bizonytalan.)

Egy újság cikkeket közöljön, mert az a dolga.

Cikkekben bírálja a bírálandót, cikkekben próbáljon érvelni, vitázzon, gyűjtsön híveket az általa fontosnak tartott ügyhöz.

Érveltünk az értékek mellett: az Alkotmánybíróság csorbíthatatlansága, a magánnyugdíj-biztosítók, a Költségvetési Tanács, a demokratikus intézményrendszer mellett.

Most új médiatörvény van születőben, olyan, amelyik, elfogadása esetén, a nyilvános vita lehetőségét is szűkíti. Ez más helyzet. 

Egy újság cikkeket közöljön, mert az a dolga.

Cikkekben bírálja a bírálandót, cikkekben próbáljon érvelni, vitázzon, gyűjtsön híveket az általa fontosnak tartott ügyhöz.

Érveltünk az értékek mellett: az Alkotmánybíróság csorbíthatatlansága, a magánnyugdíj-biztosítók, a Költségvetési Tanács, a demokratikus intézményrendszer mellett.

Most új médiatörvény van születőben, olyan, amelyik, elfogadása esetén, a nyilvános vita lehetőségét is szűkíti. Ez más helyzet.

(E heti nyomtatott lapszámunk a készülő médiatörvény elleni tiltatkozásul üres címoldallal jelent meg.)

Egy újság cikkeket közöljön, mert az a dolga.

Cikkekben bírálja a bírálandót, cikkekben próbáljon érvelni, vitázzon, gyűjtsön híveket az általa fontosnak tartott ügyhöz.

Érveltünk az értékek mellett: az Alkotmánybíróság csorbíthatatlansága, a magánnyugdíj-biztosítók, a Költségvetési Tanács, a demokratikus intézményrendszer mellett.

Most új médiatörvény van születőben, olyan, amelyik, elfogadása esetén, a nyilvános vita lehetőségét is szűkíti. Ez más helyzet.

Korábban is számos jele volt már annak, hogy a társadalmi kontrollfunkciókat kiiktatni szándékozó kormány figyelme előbb-utóbb a sajtó felé fordul, azt követően, hogy ezt megelőzően csorbította már az Alkotmánybíróság hatáskörét, ellehetetlenítette a Költségvetési Tanács működését, parlamenti túlsúlyát kihasználva pedig köztársasági elnökké választotta Orbán Viktor személynökét.

Megyesi 60

A Köztársasági Elnöki Hivatal javaslatot tett - ahogy a dokumentum címéből kiolvasható - A készülő új alkotmány kodifikációs folyamatához, ezt a dokumentumot megküldték dr. Salamon Lászlónak, az alkotmányozást előkészítő eseti bizottság elnökének.

Már rég vártuk! (A szöveg dr. Salamon László honlapján volt olvasható, pénteken este azonban eltávolították. Most ide kattintva megtekinthető.)

Az anyagot dr. Cservák Csaba jogi, alkotmányossági és közigazgatási hivatalvezető jegyzi, bár nyilvánvalóan többen fogalmazták.

Úgy nyilatkozik Lázár János fideszes frakcióvezető, hogy „a jogállam megszilárdulásával az alkotmánybíráskodás ilyen széles jogköre mára indokolatlanná vált". Ez a mondat értelmezhetetlen. Ha mégis értelmezzük, az halálos veszedelem, mert belemegyünk olyan gondolkodási tartományba, aminek semmi értelme. A politikusi zagyválkodásnak az a szintje, amelyikben például már a hanyatló Kádár János is készséggel dagonyázott. Látszólag kulturált gondolatok, látszólag értelmesen megfogalmazva, csak hát, ami a tartalmat illeti: egyszer külföldi tudósítók megkérdezték tőle, miért nincs Magyarországon többpártrendszer, mire azt válaszolta, hogy mert a szocialista munkáspárt minden érdeket képvisel.

Polgármestereket és önkormányzatokat választott az ország vasárnap. A helyi képviseletről döntött úgy, hogy érdemleges kampány gyakorlatilag nem volt, ha mégis, akkor abban helyi ügyekről a legritkábban esett szó. Mindez nem meglepő, mert már a parlamenti választások előtt sem voltak érdemi választási viták. („Tisztítsuk meg a közéletet, rendet az utcákon!") Helyi ügyekről az általánosság szintjén esett szó, helyi adókról például még úgy sem. Mintha önkormányzatok nem is lennének, legföljebb ha a kormányzat kihelyezett tagozatai, a választási eredmények mindenesetre ezt mutatják. A Fidesz-KDNP nagyarányú győzelméhez kétség sem fért, már csak ezért sem volt érthető, hogy minek kellett ügyészi hivatalok komoly hivatalnokainak lóhalálában, saját kezűleg kézbesíteni kivétel nélkül szocialista jelölt részére idézéseket, hogy aztán a pártszövetséggel egybeforrt sajtó másnap, ahogy mondani szokás, öles betűkkel számoljon be arról, momentán kit hívattak be, kit állítottak elő, és csak úgy ki ellen folyik eljárás.

Nyár közepe óta az ország közügyek iránt fogékony része Papcsák Ferenccel fekszik és Papcsák Ferenccel kel. Papcsák elszámoltatási kormánybiztos, a Fidesz-KDNP-koalíció kemény ökle, aki mindennap talál legalább két gyanús ügyletet, melynek szereplői a korábbi kormányzati struktúra különböző szintű káderei a vállalati gépkocsivezetőtől a miniszterelnökig (sőt: miniszterelnökökig) bezárólag. Ahova nyúl, bűnesetet talál, akire csak ránéz, napokon belül vádlott lesz.

A nyáron hivatalba lépő Papcsák a bemutatkozásakor tartott sajtótájékoztatón nagyívű terveket fektetett föl. A sukorói kaszinóépítés körüli ügyektől a bábolnai földeladáson és a Magyar Posta székházeladásán keresztül egészen az állami vezetők offshore-érdekeltségéig terjed a kiemelt figyelem, de három ügycsoportot különös hangsúllyal nevezett meg: az offshore-cégekkel összefüggésben a Wallis-csoport, a Magyar Villamos Művektől (MVM) offshore-cégekbe elfolyt pénzek és a közérdekű adatokkal való visszaélések ügye, amennyiben meglátása szerint Gyurcsány Ferenc és Veres János a 2006-os választások előtt meghamisította az államháztartási adatokat.

Kezdetben az volt a koncepció, hogy a kabinet feje a forradalmi győzelem után kiutazik Brüsszelbe, ahol tárt karokkal, de legfőképp a hiánycéllal kapcsolatos engedékeny megértéssel várják, de nem ez történt. Miután Brüsszelben tudtára adták, hogy az általa kinézett út nem járható, faragatlan stílusban kezdett beszélni az IMF-hitelről, nemkülönben az épp Magyarországon tárgyaló küldöttségéről, akik aztán anélkül, hogy bármiféle megállapodást kötöttek volna, hazautaztak.

Ezekben a hetekben derült ki, hogy a kormánynak semmiféle „B" terve nincsen. Megjegyzendő, hogy önmagában a hiánycél néhány százalékos elengedése sem perspektivikus terv, legföljebb a megteendő lépéseket sorolja hátrébb. Amikor pedig se koncepció, se „B" terv nincsen, előtérbe kerülnek a szekrényekben lévő állítólagos csontvázak, valamint a nemzeti egységet fölemlegető szimbolikus tartalmú törvényhozás. A kormányprogram lendülete és impozánsnak hirdetett íve ezen a ponton leegyszerűsödik csalók fölkutatására vagy például az Alkotmánybíróság székhelyének áthelyezésére. Vagy megregulázza a nagyobb összegű végkielégítéssel távozókat, ami még tetszhet is a népnek, de egyrészt jogilag kérdéses mindenféle nagyobb összegű végkielégítés és egyéb jogcím megszüntetése, másrészt jelentősége nemzetgazdasági szempontból kimutathatatlan. Lejárató és megbélyegző hatása persze fölbecsülhetetlen.