Félutas megoldások
Magyarországon százötvennél is több olyan bentlakásos intézet működik, amelyben értelmi fogyatékosok élnek-dolgoznak. Van köztük sok száz lakós óriásintézmény, jó pár száz-kétszáz fős közepes és néhány ötvennél is kevesebb lakót befogadó, kis intézet. Sok közülük minden lakott településtől távol fekszik, de lehetnek a város szélén, egy-kettő pedig a város szívében. A fejlődés irányát sokak szerint az jelentené, ha a települések belsejéhez minél közelebb eső, kis létszámú intézményekben, egy-két fős lakásokban helyeznék el az értelmi fogyatékosokat: itt tudnának a normálishoz leginkább hasonló feltételek között, önállóan élni. A Mohács szélén álló Pándy Kálmán Otthon és a Fejér megyei Tekerespusztai Munkarehabilitációs Intézet példája azt mutatja: a pedagógiai eredményesség szempontjából a létszám nem számít, az intézet elhelyezkedése ugyanakkor kulcsfontosságú az intézeti lakók önállóságra nevelésében. Mohácson arra törekednek, hogy minél szorosabban integrálódjon az intézeti lakók élete a városéba, míg Tekerespusztán az önállósodás útja az, hogy fokozatosan kiszoktatják a lakókat az intézetből.
