Marsó Paula

Angyalosi Gergely Dekonstrukció és esztétika című 2018‑ban megjelent könyvében egy dekonstruktív esztétika, azaz az esztétika dekonstrukciójának lehetőségét vizsgálja. Az első fejezet Szöveg – valóság – dekonstrukció az építészet kérdésével foglalkozik. Ebben a szakaszban a szerző bemutatja a dekonstrukció kifejezés eredetét, nevezetesen, hogy Jacques Derrida egy francia megfelelőt keresett a német Abbau, illetve a Destruktion kifejezésekre, és a dekonstrukció kifejezés tűnt számára kézenfekvőnek. A kötet elméleti bevezetője összefoglalja a dekonstrukció jelentőségét és segít tájékozódni a francia filozófus szövegvilágában. Bármit tár is fel a dekonstrukció, az semmiképpen sem a tárgy modellje vagy szimulákruma, melynek révén magának a tárgynak egy belsőbb jelentéséhez férünk hozzá. Ami feltárulhat a dekonstrukció során, állítja Angyalosi Gergely, az a magában a tárgyban működő hasadás, amely akkor válik láthatóvá, ha több nyelv működik egyszerre. Mi lenne több nyelv együttes, egymással párhuzamos és egymást keresztező működése?

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A saját magáról alkotott portrék és a nyilvánosság természetét kritizáló műve Párbeszédek. Rousseau, Jean-Jacques bírája (1780, London; 1782, Genf; 1959, Párizs) fordítása közben az egyik legfontosabb probléma, amivel szembe kellett néznem, az üldözési mánia kérdése volt. A mű megjelenésétől kezdve egészen a napjainkig a kommentárok szinte kivétel nélkül Rousseau szellemi hanyatlásának és paranoiájának tulajdonítják azon rögeszméjét, hogy élete utolsó évtizedeiben egy liga összeesküvésének célpontjává lett. Az összeesküvés mozzanatait, indítékát, valamint ennek természetét a Párbeszédekben tárgyalja meg Rousseau egy anonim franciával, aki eleinte a rágalmazó közvélemény hangját tolmácsolja. A szerző utolsó, nagy lélegzetvételű és még életében befejezett műve egy kétszereplős dialógus „Rousseau” filozófiájáról és „J.J.” (Rousseau így nevezi hősét a műben) jelleméről. Rousseau állítása szerint a J.J. ellen ügyesen kitervelt lejárató kampány (például a lelencházi-ügy) szellemi járványként terjed a nyilvánosság körében és szükségszerű, hogy a későbbi nemzedékeket is megfertőzze.

Tovább

Egy angol talán úgy érti meg, amiről itt szó van, ha azt mondod neki: Fish out of water. Vagy csak az olaszok gondolják úgy, hogy egy angol mindenhol jól érzi magát, ahol körülötte víz van, és talál egy reggelig nyitva tartó whisky bárt? A francia nyelvben dépaysement-nek hívják az otthonosság közegéből való nem tartós kimozdítottságot, amit egy hirtelen keletkező és meglepetésszerűen jelentkező megrendülés követ.  A 2015-ös novemberi párizsi tragédia után napokig éreztem ezt a dezorientált lelkiállapotot.

Tovább

Epiktétosz összes művei

Böndör Pál: Bender & Tsa

Michel Foucault: A rendellenesek

Richard Shusterman: Szómaesztétika és az élet művészete

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

Több okból is időszerűnek érzem újraolvasni Rousseau egyik leginkább provokatív szövegét, Az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól szóló értekezést (továbbiakban második Értekezés). Az egyik az, hogy erre a szövegre jó kétszáz(ötven) éve olyan ideo­lógiákat alapoztak, amelyek elveszik az írás levegőjét, és megfosztanak attól, hogy annak olvassuk, ami: polémia, provokáció, tudományos sci-fi, esetleg kalandregény. 

Tovább

Philippe de Rémi: A csonkakezű királylány

Giacomo Casanova: Korai és kései szerelmek

Daniel Pennac: Testnapló

Gilles Deleuze: Francis Bacon

Tovább

Heller Ágnes: Olvasónapló 2013–2014. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2014. 272 oldal,3200 Ft

Tovább

Michel de Montaigne: Esszék I-III.

Denis Diderot: Esztétika, filozófia, politika

Gilles Deleuze–Félix Guattari: Mi a filozófia?

Jacques Derrida: A hang és a fenomén

Tovább

Jan Assmann: Religio duplex. Az egyiptomi misztériumok és az európai felvilágosodás. Fordította V. Horváth Károly. Atlantisz Könyv­kiadó,  Budapest, 2013. 295 oldal,3995 Ft

Tovább

Jókai Mór A ritkasággyűjtész című novellában egy megvezetett régiséggyűjtő kacatjait veszi számba. A leltározás tízsoros mondatban történik, mely ránézésre a teremtés seregszemléjével is felér. A teljesség igénye nélkül: „tört pilingák, dárdák, taglók, réz és acélgombok, kitömött madarak, ürgék, ráklábak, darázsfészkek, madárkoponyák, porok és ásványok, lávadarabok, tégladarabok, foliánsok, iratok, képek, mappák, pecsétek, régi krajcárok, mely között három regement eleven pók indigenálta magát.”

Tovább

Albert Caraco: A káosz breviáriuma

Julia Kristeva: Kezdetben volt a szerelem

Henri Michaux: Toll

Michel Pastoureau: A fekete: egy szín története

Tovább

A Rousseau-olvasatok – ahogyan Maurice Blanchot finoman rámutat aLivre à Venir Rousseau-val foglalkozó esszéjében – a szerző halála után is „száműzetésbe” kényszerítik a szerzőt. A szimbolikus száműzetés azt jelenti, hogy a recepciótörténet előszeretettel és olykor ellentmondást nem tűrően egy olyan gondolkodót állít elénk, aki folyton mentegetőzésre szorul, akit nem lehet beilleszteni egy konzisztens filozófia keretébe, akit meg kell menteni saját paranoiájától, s önmagára nézvést kártékony paradoxonjaitól. Az értelmezések saját logikájuk következetességének biztosítása érdekében mindent elkövetnek azért, hogy szétválasszák Rousseau-t mint morális és politikai szubjektumot, az irodalmi és a filozófiai szövegek szerzőjét.

Tovább

Somhegyi Zoltán: „A kifürkészhetetlen Túlnan”. A tájkép a német romantikában, Kijárat Kiadó, Budapest, 2011. 191 oldal,2000 Ft

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2020