Kovács Zoltán

Tovább

Tovább

Néhány napja az RTL valamilyen háttérműsor keretében bejátszotta annak a kormányinfónak egy mozzanatát, amelyiken a magyar kormányfő is megjelent. A csatorna riportere azt kérdezte a Pekingből nem sokkal korábban hazatért Orbántól, Putyinnal folytatott megbeszélésén miért nem nevezte háborúnak azt, ami Ukrajnában folyik. „Azért, mert nincs hadüzenet” – válaszolt a kormányfő. A válasz nyilvánvaló badarság. Nem csak azért, mert ilyen megközelítésben a náci Németország sosem indított háborút a Szovjetunió ellen. Az egész Barbarossa hadművelet különleges katonai hadművelet volt, függetlenül attól, hogy a német haderők Leningrádot, Moszkvát és Sztálingrádot ostromolták már, és elfoglalták hozzávetőleg az ország európai területeit. És a miniszterelnök koponyájába az is minden további nélkül belefér, hogy bár Ukrajnában – az amerikai hírszerzés szerint – a halottak és sebesültek teljes száma 315 ezer főre tehető, de miután nincs hadüzenet, ez nem háború. De Orbán szerint ez mindegy is. A hadiállapot beállta nem az egymás ellen harcoló országok, az ilyen harcokban elesett katonák és a hátországban szenvedő polgári lakosság létszámának kérdése, hanem, ha szabad így fogalmazni, van-e erről az egészről valami papír. Valami írásos forma, például hadüzenet. Mert ha nincs, nincs háború sem. Vagyis, Orbán szerint korrekt, amit Putyin mond, ne nevezzük háborúnak azt, ami nem az.
 

Tovább

Tovább

Tovább

A stúdióban Parragh László iparkamarai elnök ül, és lelkesen vázol egy készülő törvényt, amely akár a nagy cégek részvényeseinek a tulajdonjogát is érintheti. Arról van szó, hogy gyakorlatilag már megint érdemi társadalmi konzultáció nélkül, salátatörvénybe csomagolva szeretne bevezetni új versenyszabályokat a kormány. A piaci szereplők sem értik egészen pontosan, hogy miért született meg a jogszabály tervezete, a versenyhivatal maga azonban nemzetközi gyakorlatot emleget, és a szabályozást hasznosnak ítéli a fogyasztók szempontjából.

Tovább

Tovább

Tovább

Ez érdekes hír, az index.hu hozta a hét elején: Jair Bolsonaro, Brazília korábbi elnöke (aki ellen hazájában pillanatnyilag büntetőeljárás folyik, mert a gyanú szerint a 2022-es elnökválasztási veresége után puccsra készült) Magyarország brazíliai nagykövetségén keresett menedéket – a The New York Times videófelvételt is közölt erről.

A lap szerint a brazil szövetségesi rendőrség február elején foglalta le Bolsonaro útlevelét, és a büntetőeljárás részeként két tanácsadóját őrizetbe vette. Ezt követően Bolsonaro a magyar nagykövetségen kért menedéket. A The New York Times megszerezte az erről készült biztonsági kamerás felvételt, ennek hitelességét utóbb megerősítették, és műholdas fotóval is igazolták, hogy a jelzett időben Bolsonaro autója a nagykövetség előtt parkolt. Nem tagadom, hogy a nagykövetségen voltam. A világ néhány vezetője a baráti körömhöz tartozik. Aggódnak – mondta, és ez így rendben van, de nekünk milyen barátaink vannak?

Tovább

Tovább

Tovább

„Nincs nagyobb dögvész egy államban, mint a vallási buzgalom erkölcsösség nélkül.” Milyen príma, pontos mondat, egy újságíró egész életében ilyeneket szeretne írni! Ezt Jeremy Bentham angol filozófus írta le valamikor a tizennyolcadik században. Ha ma élne, alighanem ugyanezt írná, ha Magyarországon élne, egészen biztosan.

Az újságíró folyton a pillanattal birkózik. Az időt próbálja megállítani, megragadni, legalább egy kicsit uralni, hogy lássa közelről, szemtől szemben, miben is él. Szeretne pontos lenni, amennyire csak képes rá, így tudósítani az utána jövőket, mi vette körül. És kik vették körül. Kik magyarázták, hogyan kell élni, mik az értékek, mit kíván a magyar ember. Mi a tisztesség, mi a böcsület. Aztán csak azt érzi, hogy mindig alulmaradt, mert nem tudta rendesen elmondani, mi az, ami körülvette, érzése, vagy inkább emlékezete szerint egész életében. A megfelelő szavakat sosem találta. Naponta próbálta újra meg újra, hiába. Alapélménye saját tökéletlen fogalmazása maradt. Aztán szembejött vele ez az igen egyszerű, tiszta mondat: „Nincs nagyobb dögvész egy államban, mint a vallási buzgalom erkölcsösség nélkül.”

Tovább

Tovább

Tovább

Egy jó mondat 2020-ból. A most már jó ideje a jobboldalon házaló újságíró harcos- és párttársát védte ezzel, miután kiderült, hogy Szájer József egy első ránézésre vagy huszonöt fős orgiából menekült az ereszcsatornán: „Jóska hibázott, de nem drogozott. Biztos nem, a fejemet rá!” Aztán a harcostárs kifejtette, hogy azt a szart valakik biztosan beletették a táskájába. Biztosan. Úgy, mint a világ nagy repterein, ahol, mint azt a Csempészek és határőrök című sorozatból (ld. National Geographic Channel) tudhatni, a lekapcsolt csempészeknek is mindig valakik belenyomták azt a szart a hátizsákjukba, volt, akinek tizenegy és fél kilót. De nem ez az érdekes, hanem a gondolat: hibázott, de nem úgy.

Tovább

Tovább

Tovább

A hét elején Orbán Viktor magyarországi látogatásra hívta meg Ulf Kristerssont, Svédország miniszterelnökét, nagyjából azzal egy időben, hogy kiderült, a török parlament valószínűleg ratifikálja a svédek NATO-csatlakozását. Tayyip Erdogan elnök várhatóan aláírja, és ezzel lezárul egy hosszadalmas folyamat, amely a törökök néhány nyugati szövetségesét aggasztotta.

Az utóbbi időben szinte minden lényeges világpolitikai vagy akár térségi kérdésben önmagával is rendre ellentmondásba keveredő magyar kormány magyarázata szerint azért van szükség a svéd kormányfő budapesti útjára, hogy megismerje a magyar álláspontot, miért késik a ratifikáció. Kicsit ellentmondásos ez, hiszen a magyar kormányfő és emberei időről időre, olykor a diplomáciában szokatlanul nyegle hangon elmondják, Svédország felvételét azért ellenzik, mert vezetői úton-útfélen kritizálják a jogállami berendezkedés magyarországi állapotát. Megnevezve néha többek között az egyetemi autonómia korlátozását és az embertelen idegenrendészeti intézkedéseket.

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2024