Erdős Renée: Ifjúságunk. Szép­mí­ves Könyvek, Budapest, 2018, 413 oldal, 3490 Ft

A szerfölött szabad szellemű versekkel debütáló lányka körül olyanok pörögtek, mint Eötvös Károly, a „Vajda”, országgyűlési képviselő, a tiszaeszlári per diadalmas ügyvédje, a hatalmas befolyású szerkesztő, aki az Egyetértés című lapban tárcaírónak szerződtette. Így Erdős már 20 évesen elérte, hogy különféle honoráriumaiból önálló lakást bérelhetett (a bútorzatról természetesen a „Vajda” gondoskodott…), és „szingliként” tökéletesen független életet vitt – ez a századforduló Magyarországán amolyan szajhásan kihívónak számított. Természetesen férfi vendégeket is fogad (a még a befutás előtt álló Molnár Ferenc látogatásai a könyv legszórakoztatóbb oldalait jelentik), és ő maga is feljár egyedül élő urakhoz. Így tesz látogatást, a Petőfit németre fordító Neugebauer Lászlónál, aki büszkén vezeti végig legénylakásán, míg végül eljutnak a hálószobáig: „mély és sötét verem.

Christopher H. Gibbs: Schubert. Fordította Balázs István. Rózsavölgyi és Társa Kiadó, Budapest, 2018, 263 oldal, 3990 Ft

Ugyancsak kisstílű szemrehányás, hogy barátai nem ismerték fel Schubertben a zsenit. Felismerték, csak a szokásos kortársi korlátozottsággal. Hiszen szakadatlanul együtt kocsmáztak, muzsikáltak vele, és a schuberti dal soha nem születhetett volna meg e bohém kontextus nélkül. Beethoven a reprezentatív nyilvánosság zenésze volt, Schubert az intimitásé, és a baráti kör a zenés-táncos-piás schubertiádákon éppen ezt a művészeti világot biztosította Schubertnek; ez a nyilvánosság privát volt, de mégiscsak nyilvánosság és állandó publikum, vagyis stabil befogadói közeg, valamint visszajelzés a dalokat és négykezeseket szinte percenként szállító Schubert számára. Schubert első gyorsnekrológja találóan fogalmaz: „csakis művészetének és kis baráti körének élt”.

Vajda Mihály: Szög a zsákból
Gróf Bánffy Miklós: Emlékeimből
Gróf Bánffy Miklós: Huszonöt év
Kiskáté

Csáth Géza: Sötét örvénybe süllyedek. Naplófeljegyzések és vissza­emlékezések 1914–1919. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 596 oldal, 4499 Ft

Csáth úgynevezett nemi erkölcse elég riasztó. Legjobban a bordélyok kurvái (no meg az úriembernek totálisan kiszolgáltatott cselédek, szobalányok) közt érezte magát, itt felszabadult, szinte boldog. Az úrinők, a „privátok” világában már elveszett volt és kudarcos, ilyenkor könnyen visszakozott, ha hódítása mégis célba talál, plusz időszakos impotenciájával is meg kellett küzdenie, ami a bordélyokban kevésbé zavarta.
És miközben sorban döntötte le (mai értelemben megerőszakolta) a különféle szobalányokat, addig megszállottan kutatta, hogy vajon Jónás Olga – a későbbi felesége – tényleg szűz volt-e, mielőtt őt is megkoitálta – még a házasságkötésük előtt.

Heltai Jenő: Négy fal közt. Nap­ló­jegyzetek 1944–45. Tények és tanúk. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 620 oldal, 5499 Ft

De még nincs vége a napnak, egy szinte dadaista momentum hátravan: „Negyed 10-kor, amikor ezeket a sorokat írom,  a rádióban a Kukorica Jánost éneklik. Ez az egész helyzet legmulatságosabb mozzanata.” Tudjuk, Heltai írta az 1904-ben bemutatott daljáték verseit. A János vitéz szinte az egész napló zenei aláfestését biztosítja, megállás nélkül bömböl egy éven át a rádióból.

Vajon ilyenkor eszébe jutott-e Heltainak az a Herzl Tivadarral folytatott bécsi beszélgetés, amelyet egy háború utáni interjújában idézett fel?

Feszty Árpádné Jókai Róza: Akik elmentek...; A tegnap. Szépmíves könyvek, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2017, 252 oldal, 3490 Ft

Kétségtelen, hogy Jókai körül szerfölött zűrösen és a kor morálja szerint erősen botrányosan alakultak a családi kapcsolatok. A baljós genezis 1837-re datálható, ekkor született meg II. Róza, aki a kor ünnepelt színházi hősszerelmese, id. Lendvay Márton és sokszoros színpadi partnere, Laborfalvi Róza (I. Róza) törvénytelen gyermekeként jött világra. (A kortárs irodalomtörténész, Beöthy Zsolt öregkorában azt állította, hogy I. Rózának még legalább négy zabigyereke volt…) Rózáról mindenki tudott, kivéve természetesen a színésznőbe nyakig szerelmes Jókait, akinek végül Petőfi magyarázta el a tényállást. Ám Jókai nem tágított, a színésznő helyett Petőfivel szakított, és 1848-ban mégis feleségül vette I. Rózát, miközben a „törvénytelen” kislányt, azaz II. Rózát meg adoptálta.

W. G. Sebald: Természet után. Fordította Szijj Ferenc. Az utószót írta Kovács Edit. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016. 106 oldal, 1990 Ft

Maga a kötet nyomdailag éppoly igényesen előállított, mint a Magvető új sorozatának (Időmérték) összes kötete. Szijj Ferenc nagyfokú szöveghűséggel fordított; Kovács Edit remek utószót írt. Mindamellett több jegyzetet örömmel fogadtam volna; Sebald utalásokkal telehímzett szövege megfejthetetlen a megfelelő útbaigazítások nélkül. Ha maga Eliot, ráadásul még 1922-ben, nem vonakodott jegyzeteket fűzni a The Waste Land után, mi sem adhatjuk alább az úgynevezett vendégszövegek korszakában. 

Falk Miksa: Erzsébet királynéról. Visszaemlékezések. Szépmíves könyvek, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2016. 70 oldal,2490 Ft

A háromszor is Falk Miksáról elnevezett Falk Miksa utcát ma ismét Falk Miksa utcának hívják (én kamaszként még a Néphadsereg utcába jártam.) Jeles férfiú volt, megérdemli háromszor is. Ám manapság legfeljebb annyit szoktak tudni róla, hogy rokona volt Columbo hadnagynak, ami akkor sem volna falrengető, ha igaz lenne. Jóval fontosabb, hogy például Falk volt a kiegyezés utáni korszak egyik legragyogóbb újságírója, mind német, mind magyar nyelven.

Curzio Malaparte: Kaputt. Fordította Gellért Gábor és Lontay László. Partvonal Kiadó, Budapest, 2016. 575 oldal, 3990 Ft

Ellentmondásos fickó volt, nem kérdés. És fityiszt is akart mutatni, ezért választotta a Bonaparte ellenjátékosának a Malaparte, azaz a „rossz oldal” jelentésű művésznevet; egyébként félig német családban született Kurt Erich Suckert néven. Rossz oldalon állt? Egyszer így, egyszer úgy, ha ugyan mindig biztosan tudjuk, hogy melyik a rossz oldal.

Martin Pollack: Halott a bunkerban. Beszámoló apámról. Fordította Halasi Zoltán. L’Harmattan Kiadó, Bu­da­pest, 2016. 262 oldal, 2800 Ft

Kedélyesen, osztrákosan szólva amolyan „tisliző” hangon indul könyv, akár valami kellemes útibeszámoló egy zöldvendéglőben spriccerező asztaltársaság számára: „2003 nyarának elején Dél-Tirolba utaztam a feleségemmel. A Brenner-hágóhoz igyekeztünk” De a következő mondatban szakadék nyílik: „Meg akartam keresni azt a bunkert, amelyben 56 évvel ezelőtt megtalálták apám holttestét. Apámat lelőtték.”  

John Williams: Stoner. Fordította Gy. Horváth László. Park Könyvkiadó, Budapest, 2015. 535 oldal,3900 Ft

W. G. Sebald: Légi háború és irodalom

Douglas Smith: Az orosz arisztokrácia végnapjai

Márton László: A mi kis köztársaságunk

Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Michael Tanner: Wagner

Bryan Magee: Wagner világképe

Krúdy Gyula összegyűjtött művei

Kosztolányi Dezső összes művei

Jichak Katzenelson: Ének a kiirtott zsidó népről – Halasi Zoltán: Út az üres éghez. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2014. 235 oldal,3500 Ft

Paul Auster–J. M. Coetzee: Itt és most. Fordította Vághy László. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2013. 249 oldal,3500 Ft

Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Christa Wolf: Angyalok városa avagy Dr. Freud köpenye