A népességét lassan elvesztő, társadalmilag kilyukadt és kiüresedő, gazdaságilag leszakadó, technikailag alig fejlődő Oroszország egyetlen komoly kártyát tart a kezében: ez pedig katonai hatalma. Abból is kiemelkedik egy tényező: az atomrakéták tömkelege.

A demokrácia rettenetes képződmény, de nincs nála jobb. A politikai tudatosság hiánya, a részvétel visszautasításának joga vagy pusztán a lustaság szörnyű korlátja a népakarat megnyugtató érvényesülésének.

2015 nehéz éve volt Európának. Figyelmét elsősorban belső problémái, a görög válság, a menekültek befogadása, a fokozódó terrorizmus, a demokrácia minőségének romlása, az uniót széthúzó erők térnyerése kötötte le. Eközben alig jutott idő a világméretű kihívások mérlegelésére és következményeik előnyös hatásainak kimunkálására. Ezt az irányzatot felerősítette az Európai Unió keleti szélén elhelyezkedő új tagállamok némelyikének politikai–kulturális hanyatlása, ami a populista–nacionalista, illiberális, antidemokratikus, Európa-ellenes nézetek kormányzati politika rangjára történő emelkedésében is tükröződik.

Majdnem pontosan öt évvel ezelőtt jelent meg azonos című írásom az Élet és Irodalom hasábjain (2010. szeptember 3.). Ennek a cikknek a bevezetőjében írtam az alábbiakat:

„Az euró az európai társadalom hatalmas és egyedülálló vállalkozása, amelynek sikere vagy kudarca rengeteg egymást erősítő vagy éppen gyengítő – gazdasági, társadalmi, politikai, sőt kulturális és erkölcsi – tényező együttállásától, jövőbeni mozgásától függ. Ezek legtöbbje rövidebb vagy hosszabb távon tudatos politikai cselekvés révén kedvezően alakítható, feltéve, ha az európai társadalmakban és a mindenkori politikai vezetésben megvan az elszántság és a kellő szakmai felkészültség a hatékony munkára.”