Ágh István: Rekviem. Nap Ki­­adó, Budapest, 2023, 144 oldal, 3900 Ft, CD-melléklettel

A legerősebb tartalmakat olykor a szavak elemi részecskéi rejtik magukban. Grammatikai metaforák ezek, a retorika majdnem elfeledett elemei. Lehetnek például kötelező vonzatok felcserélései, azaz például – mint ebben az esetben is – többes szám alkalmazása egyes szám helyett. A „szobánk” többesszámú birtokos személyjelezése persze egyben freudi elszólás is, hiszen a tudat mélyén ez a szoba örökre a miénk marad, a kettőnké együtt.

Diákok előtt beszélgettünk a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. 

Markó Béla költő 1989-től 2005-ig a Látó irodalmi folyóirat főszerkesztője is volt, 1993–2011 között az RMDSZ elnöke, 2004–2007 és 2009–2012 között Románia miniszterelnök-helyettese. 1974-től kezdve több tucat verseskötete, gyerekverskötete, esszékötete jelent meg. Legutóbbi verseskötetei: Bocsáss meg, Ginsberg (2018), Amit az ördög jóváhagy (2019), Egy mondat a szabadságról (2020), A haza milyen? (2021), Már nem közös (2023). Legutóbbi esszékötete: Zsarnokra várva (2022).

► Ketten egy új könyvről – Fenyő D. György: Az irodalomtanítás módszertana. Éthosz és praktikák, 1–2. Tea Kiadó, Budapest, 2022, 1174 oldal, 9900 Ft

Ha létezik ugyanis az „irodalompedagógiai monográfia” műfaja, akkor ez a könyv bizonnyal ebbe a kategóriába tartozik. Vállalása eleve tiszteletet parancsoló, szellemi horizontja kétségtelenül a szürke hétköznapok fölött áll: immár van mihez mérni magunkat. Mérték és minta mindannyiunk számára, akik ott állunk a katedra mögött, hiszen jól tudjuk, hogy az oktatási-nevelési folyamatban legnagyobb hatása a modellalkotásnak van. Elsősorban a tanári gondolkodás- és viselkedésmód hat a tanítványokra. Kevésbé fontos és maradandó az, amit mondunk, az az igazán a fontos, amiképpen elmondjuk azt. Vagyis irodalom- és életszemléletünk az igazán meghatározó a pedagógiai folyamatban.

Markó Béla: A haza milyen?
Fenyvesi Ottó: Paloznak overdrive
Mohai V. Lajos: Utószó a magyar költészethez
Jenei Gyula: Szabadulószoba

Jenei Gyula–Verebes György: Légszomj
Veszelszki Ágnes: Karanténszótár
Szűts Zoltán: A digitális pedagógia elmélete
Nyáry Krisztián: Általad nyert szép hazát

Komáromi Gabriella: Emlékeim diribdarabjai. Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2020, 144 oldal, 2200 Ft

A legszebb értelemben vett nyugalom sugárzik ezekből a történetekből. Az esendőség kedvességével, hétköznapi bájával elevenednek meg a cicás és a kutyás történetek éppen úgy, mint az elbeszélő emberi viszonyai. Az intimszféra alakjai is megjelennek, az örökkévalóságba korán eltávozott férjéről többször is olvashatunk – a kötetet pedig egy olyan, szintén már elhunyt költőről szóló nekrológ zárja, aki később nagyon fontos volt az alkotó számára.

Markó Béla: Egy mondat a szabadságról
Szlukovényi Katalin: álomkonyha
Kálmán Gábor: A világ legvidámabb embere
Csordás László: Bezárkózás vagy határátlépés?

Beck Zoltán: A megszólalás üres helye. Napvilág Kiadó, Budapest, 2020, 272 oldal, 3200 Ft

Beck Zoltán okos, fejbe vágóan pontos című könyve ennek ellenére  – a szó mindkét értelmében véve – szellemi mutatvány, mégpedig meggyőző szellemi mutatvány egy születőben lévő tudomány mindennapi műhelymunkáiból. Megfontoltan kiválogatva az egyetemi oktatói gyakorlatból azt, ami mások számára is gazdagítóan felhasználható. Mindannyiunkat segítve immár abban, hogy végre kevesebb előítélettel viszonyuljunk a cigánysághoz, illetve a roma kultúra alkotóihoz és műveihez.

Sághy Miklós: Az irodalomra közelítő kamera. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 210 oldal, 300 Ft

A bevezetőben a narráció finom megoldásai kapcsán Kertész Imre és Koltai Lajos alkotása, a Sorstalanság talán az egyik legtöbbször hivatkozott film. Más szempontból érdekesek a Tarkovszkijról szóló passzusok (Solaris), különösen izgalmas azonban az 1949-es Ranódy-filmről mondott néhány bekezdés, amely azt fejtegeti – összhangban a legújabb szakirodalommal –, hogy a Lúdas Matyi egyáltalán nem a parasztság forradalmi hevületéről szól (mint ahogyan a film, kora elvárásai szerint, lényegében átírja-értelmezi az egész művet).

Benyovszky Krisztián: Megközelítési szempontok a populáris irodalom és kultúra tanulmányozásához. Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Nyitra, 2019, 184 oldal, ár nélkül

Benyovszky Krisztián hallatlan érzékenységgel elemzi utóbbi hősök jellegzetességeit. Pontosan tudja, hogy mi a lényege mindenféle lektűrnek – a krimitől a fantasyig. Nézőpontja leíró jellegű – tankönyv-műfajából adódóan –, nem az okokat keresi, hanem a jelenségek lényegét igyekszik megragadni, a típusok, műfajok jellemző vonásait írja le. Ilyenek – sok más mellett – a sematikus komponálás jellegzetességei, a struktúrák önismétlő jellege, az állandó „sorozatosodás”, az örök jelenben élés. Tulajdonképpen még azt is mondhatjuk, hogy – legalábbis irodalommal közelebbről foglalkozó olvasó számára – szórakoztató olvasmány ez a könyv, mely némi humort és iróniát sem nélkülöz annak ellenére sem, hogy elsődleges igénye a tudományos tárgyilagosság. Jómagam egy-egy félmondat mögött ott érzem az évődő hangsúlyt, az elegáns kikacsintást, amikor Benyovszky Krisztián nem rejtheti véka alá irodalomtudósi mivoltát. De akkor sem remeg a hangja, nem válik a popularitással szemben lekezelővé.

Tőzsér Árpád: Lélekvándor. Nap­­­kút Kiadó, Budapest, 2019, 76 oldal, 1990 Ft

A Kis testamentum (41–42.) villonos címfelütése és Ajánlása között pedig egy olyan ív húzódik meg, amely nemcsak a magyar irodalomtörténet egyik legfontosabb szövegét, József Attila Eszméletét alludálja több helyütt, hanem még a költészetben is ritkán látott mélységébe ás a nyelvnek. „Már rég nem ok és okozat a kint s bent…” – mondja, majd így írja tovább önmagát a következő szakasz elején: „Végződném, mint tegnap is…” De ez még rendben is volna, akkor hökkenünk meg igazán, amikor tizenöt sorral később ezt olvassuk: „végződjek ki és végződjem be, végleg”. Vajon mi értelme lehet annak, ha egy költő ugyanazt az igét egyszer ikesen, másszor iktelenül ragozza – egyetlen soron belül?

Mohai V. Lajos: A nyár szürete
Kocsis Klára: Jaj a szigeteknek!
Jenei Gyula: Mindig más
Markó Béla: Az ördög jóváhagy

Az ÉS könyve a könyvhéten – Orbán Ottó: Rejtett működés. Esszék, cikkek, kisprózák. (Orbán Ottó összegyűjtött prózai munkái II.) Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2019, 676 oldal, 5999 Ft

Az egész könyvnek mindvégig ez a fajta megtartott irónia a legfőbb fegyvere és erénye. Olykor gyilkos szarkazmussal szól, máskor hajlékonyan és simogatóan, harmadszor pedig mélyen tárgyilagosan, mint például a híres-hírhedt Csoóri-esszével vitatkozó szövegében (1990, Napfogyatkozás, 245–257.). Érezni ebben, hogy szikár pontossággal igyekszik fogalmazni Orbán Ottó, elejét véve minden lehetséges félreértésnek. Ennek következtében aztán a szöveg szándékolt szárazságát feledve borzong bele az olvasó ismét, három évtized múltán, a rendszerváltás katarzisába. Weöres, Somlyó György, Karinthy Micimackó-fordítása, Esterházy Péter, Bodor Ádám, Kafka, József Attila – és még sokan mások – a kisebb írások tárgyai; e szövegek között szellemes recenziók, briliáns vitacikkek, dörmögő morgolódások éppúgy akadnak, mint humoreszkbe hajló paródiák. Polcz Alaine Asszony a fronton című könyve pedig nagyon is megérdemelt, emelkedett méltatást kap. Ugyanakkor Déry, Örkény, Mándy, Mészöly, Esterházy – és mások – fergeteges paródiák tárgyai a Hódolat Arisztophanésznek című fejezetben (353–377.), melyeket egy rém-dokumentumjáték egészít ki… (A bomba, 395–406.), nem sokkal később pedig egy – Örkényre hajazó – frenetikus „doktori értekezés” Milyenek a magyarok? címmel (418–421.).

Ketten egy új könyvről – Háy János: Kik vagytok ti? Kötelező magyar irodalom. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2019, 712 oldal, 7499 Ft

Háy János persze nem klasszikus irodalomtörténetet ír. Felesleges méricskélnünk, ki hány oldalt kap ebben a könyvben, s hogy kinek jár egynél több fejezet novellisztikus bővítésekkel vagy fordulatokkal (Petőfi, Jókai, Weöres, Kassák, Szabó Lőrinc, Szabó Magda), s kinek nem. Hogy miért szerepel benne Gárdonyi Géza, Bródy Sándor, Erdély Miklós, Vígh Mihály, s miért nem szerepel Radnóti, Németh László, Karinthy. Hajnóczy és Petri miért igen, Nádas, Esterházy, Parti Nagy, Kovács András Ferenc, Markó Béla és még sokan mások miért nem.

Valami más lehet a titka ennek a könyvnek. Talán olyan – iszonyatos mennyiségű munkával megteremtett! – egyszemélyes irodalomtörténet ez, amelyben a tankönyvfigurák élő szereplőkké szeretnének változni? Melyben az ő sorsuk a mi sorsunk modelljévé válhat? Ezért olvashatunk ugyan olykor a művekről is élénk és friss megállapításokat, de vélhetően elsősorban mégiscsak az életsorsok referenciális megelevenítése a lényeg az alkotó számára.

Szlovákiai magyar szép irodalom
Barabási Albert-László: A képlet
Bergman 100
Tanya Goodin: Off

Kaszap-Asztalos Emese–Sidó Anna: „Melyik talál?” Arany János életében készült képmásai, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018, 80 oldal, ár nélkül

Hogy Arany miért viszonyult annyira karakterisztikusan saját képmásaihoz, hogy azokhoz nemegyszer bökverseket is fűzött, annak oka ma már aligha rekonstruálható. Próbálkozásainkra bizonnyal így válaszolna: „Gondoltam fenét!” Talán megsejtett valamit a XX. század vizualitásából, vagy akár a XXI. század szelfiőrületéből? Nem lehetetlen, bár nem is valószínű. Az sokkal inkább hihetőnek tűnő magyarázat, hogy a XIX. század második felében – a fényképezés feltalálása és lassan tömegessé válása, illetve a képes újságok megjelenése révén – feltétlenül megérezhetett valamit az idő képek általi megragadásának örök vágyából. Eddig csak a szavak tudták visszaidézni a múltat, ábrázolni a jelent, ők tudtak utalni a jövőre, mostantól a képek lesznek azok az ikonok, amelyek segítségével még érzékletesebben és akár egy pillanatba sűrítetten megjeleníthető minden időélmény és tértapasztalat.

Kántor Lajos–Láng Gusztáv: Száz év kaland. Erdély magyar irodalmáról. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2018, 808 oldal, 7190 Ft

Egyszer éppen egy kolozsvári antikváriumban tudtam megvenni az első Kántor–Láng egy példányát. Milyen boldogság volt, hogy most már van sajátom belőle. Évtizeddel később pedig jött a másik öröm: egészen Kolozsvártól Székelyudvarhelyig – és persze visszafelé is! – „a Kántor–Láng” sofőrje lehettem… Igazi továbbképzés volt az nekem erdélyi magyar irodalomból! – Aztán már csak Kántor Lajos temetésére autóztunk 2017 végtelen nyarán Láng Gusztávval. Szomorú emlék, de feledhetetlen a kígyózó embertömeg méltósága, amely a koporsót kísérte a Kolozsvári Magyar Operától Házsongárdig.

Ady megmondja
Nógrádi Gábor: Zöldségkommandó
Markó Béla: Bocsáss meg, Ginsberg
Bödecs László: Az árvíz helye

Varró Dániel: Aki szépen butáskodik [Szűcs Édua illusztrációival], Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018, 288 oldal, 3499 Ft

Aparegénnyé válik végül is ez a könyv, bár Anya rokonszenves alakja is meg-megjelenik néha, érdekesen ellenpontozva az apafigura álmodozós-költői világát a maga valóságközeliségével (ő az, aki például eligazodik a barkácsszerszámok között). A szöveg a maga keresetlenségével válik meggyőzővé. Könnyedén és örömmel olvasható, s jószerivel végigkuncogja az ember. De legjobban talán mégis a saját esetlenségein derülni tudó felnőtt férfi alakja: ahogyan öniróniával, néha már szarkazmussal tekint saját magára, hibáira és butáskodásaira – értetlenkedéseire a gyerekvilág természetes csodáival szemben.