Új fordítás, új perspektívák. Rozsban a fogó címmel adta ki ismét az Európa Könyvkiadó J. D. Salinger Zabhegyezőjét. Barna Imre fordítása bátor vállalkozás, elkészítésének indoklásaként hosszú magyarázatot találhatunk a fülszöveg helyett kiadott tájékoztatóban. Az új fordítás remélhetően új olvasókat szerez a klasszikus regénynek, és ez mindenképpen jó dolog. Minden generáció számára érdemes Salingert olvasni és minden generációnak érdemes újraolvasnia a The Catcher in the Rye‑t. Holden Caulfield története minden életszakaszban támaszt adhat ahhoz, hogy egy sötét, átbolyongott manhattani éjszakát követően reményked­ve ébredjünk másnap vagy harmadnap, akár egy pszichiátriai klinikán, akár Budapesten. A kiadó az új fordítással egy időben adta ki David Shields és Shane Salerno az íróról szóló és nagy leleménnyel Salinger című, megállapíthatatlan műfajú életrajzi dokumentarista könyvét, amely minden – nem kevés – gyarlósága ellenére hozzájárul az író életének jobb megismeréséhez. Már amennyiben az olvasónak valóban szükséges megismernie mindazt, ami az íróval történt, hiszen a kívánatos konstelláció mégiscsak az lenne, hogy az író által életre keltett személyeket ismerjük meg; márpedig a Glass család tagjai, Holden Caulfield és a vele kapcsolatba kerülő emberek jóval összetettebb és izgalmasabb személyiségek, mint alkotójuk. Ez így van annak ellenére, hogy Salinger kalandos életű, különc életvitelű volt.

Mindazonáltal sem az ambiciózus új fordítás, sem a „control c–control v” életrajzi anzix nem jön át a rozson. Elmondom azt is, hogy miért nem.