A nők szemében nincsen párja,
Bajuszt pödör csak, győz a gárda.
(Huszka Jenő: Bob herceg)

A Magyar Gárda Mozgalom Békés-megyei Gróf Tisza István százada újra megkezdte Békéscsabán a lakosság közbiztonság-érzetét elősegítő esti sétáit, olvasom a Magyar Gárda honlapján.

A helyzet némiképp bonyolult.

Tudvalévő, hogy a Magyar Gárdát a Fővárosi Ítélőtábla múlt hét csütörtökön jogerősen feloszlatta. Békéscsabán tehát egy már nem is létező szervezet indul esténként andalogni a holdfényben, ahelyett, hogy jogkövető módon oszlásnak indulna.

Marad a turul, mondta a halk szavú alelnök, a kongresszusi küldöttek pedig meghatottan, egyszersmind elszántan néztek maguk elé. Ősapánk a turul minekünk, igaz magyar embereknek, a szavazóinknak meg pláne, úgyhogy hiába van a lebontására jogerős bírósági ítélet, a turul nem fog lebomlani. Azért nem, mert csak. Ugyan engedély nélkül épült, viszont mi a jövő emberei vagyunk, ennek megfelelően a reménytelenség emberei bekaphatják, a bíróság nemkülönben.

„Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, [...] ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk."

Spirónak ismét konjunktúrája van. Legutóbb huszonkét évvel ezelőtt állt ugyanilyen reflektorfényben, akkor minden jó hazafi ismerte a nevét, és legalább azt a néhány sorát, amely szerint jönnek a dúlt-keblü mélyma­gya­rok megint. Mellesleg ez a szöveg, habár annak idején szokatlan népszerű­ség­nek örvendett, versnek nem annyira jó, közlekedési hírnek inkább. Díjaz­nám, ha a Fővinform írta volna. Mindenesetre 1984-ben született, Spiró tehát már akkor tudta, hogy jönnek. Pedig nem látszott.

Gyurcsánynak öt éve volt, Bajnainak maximum egy lesz, ha lesz. Gyur­­csány öt évének minden hozadéka itt hever előttünk, akár össze­síthetjük is, ha jobb dolgunk nincs. Időbe fog telni, de szabadságot azért ne vegyünk ki csak emiatt. Mindenesetre a politikai babéroknak e mértéktartóan szerény halmaza, akárhogy is nézzük, minimálisan ötszöröse annak, amit Bajnai a legeslegjobb esetben produkálni fog.

Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. (Jel. 3.15-16)
Embert így feszengeni már régen láttam. A szituáció annyira kínos, hogy a néző legszívesebben elfordulna; aztán, persze, mégse fordul el, hanem csak nézi elszörnyedve, hova jut az, aki nem vigyáz.

Áll a miniszterelnök-jelölt az emelvényen, az új pártelnök jobbján, és láthatólag fogalma sincs, mi legyen. Tátogjon vagy ne tátogjon, ez itt a kérdést. Énekelni az Internacionálét ölég snassz volna, higgadtan csöndben maradni valami okból nem akar, tehát úgy csinál, mint a ponty a hentesnél karácsony előtt.

Közelítsünk az elmúlt napok eseményeihez az illedelem és a keresztényi erkölcs felől.

Miniszterelnökünk elment a Topolánek által összetrombitált rendkí­vüli válságellenes csúcstalálkozóra, és ha már ott volt, iparkodott az Európai Uniót minden eddiginél szemérmetlenebb módon megvágni.

Most leginkább az a kérdés, hogy miképpen viselkedjék a férfiember oly esetekben, amikor a pultos lányt a szeme láttára verik. Ugyan a veszprémi Patrióta Lokálban dolgozó pultos lányt, mert hisz\' nyilvánvalóan róla beszélünk, állítólag mégse verték meg (bár sokan úgy tudják, hogy az állcsontja is összetört), de mindenképp inzultálták, mármint a rendőrség megfogalmazása szerint. Hogy ez közelebbről mit jelent, azt homály fedi, mindenesetre a magyar kultúrában Gorcsev Iván és a tizenkét sanghaji taxisofőr afférja óta az „inzultál" igének baljós csengése van.

Vegyük az alapvető tényeket. (1) Az USA költségvetési deficitje ebben az esztendőben egybillió-kétszázmilliárd dollár körül alakul. (2) Literenként húsz dollárért egészen príma kaliforniai borok kaphatók. (3) Magyarországon évente úgy hárommillió hektoliter bor szokott elfogyni.

A brit szigetek édesvizei transzvesztita halakkal vannak tele, olvasom a Tele­graphban, a hímek elnőiesedtek, kacéran riszálják a valagukat, tojást akarnak rakni. Ráadásul a szervezetükben csakugyan ikra termelődik haltej helyett, ami pedig a hagyományos víz alatti családmodell szempontjából kevés jót ígér. Megindultak az effemináció veszélyes útján a hüllők, a kétéltűek, sőt a madarak is; képzeljünk el egy nagy tarajú, délceg kakast, amint épp kotlik, ahelyett, hogy a tyúkokat búbolná az udvaron, és látni fogjuk, hogy a helyzet komoly.

Csupa szépet írt a világsajtó a Mumbaiban praktizáló idegenekről, ha nem hangzana frivolan, azt mondanám, el volt tőlük ragadtatva. Jól képzett profiknak mondta őket (az angolszász lapok előszeretettel használták velük kapcsolatban a practitioner főnevet, mintha legalábbis orvosokról lett volna szó), elismerő szókkal méltatta az akció szervezettségét, nemkülönben a csúcstechnológiát, amelyet oly céltudatosan alkalmaztak. A hi-tech ez esetben BlackBerry telefonokat jelentett, effélét az itthoni szolgáltatóktól húszezer alatti összegekért hazavihetünk. Ami a többit illeti: Kalasnyikovok és kínai gyártmányú kézigránátok, mely utóbbiak jobb körökben mifelénk is bizonyos népszerűségnek örvendenek.

A Gripen vadászgépek megvásárlásához kötődő ellentételezési szerződések beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, mondja Gyurcsány a miniszterelnok.hu weblapon. „A magyar kormány szerdán nyilvánosságra hozta a Gripen ellentételezésben részt vevő szervezetekre és teljesítményükre vonatkozó adatokat" - mondja ugyanott.

Persze a megfogalmazás kissé tömör, kénytelenek vagyunk valamelyest kibontani. Arról van szó, hogy hová lett csaknem kétszázmilliárd forint.

 

„Szikszóban magyarok gyülekeznek. Hosszu gyülés van,
S zúg az ütött kasként; ép szó nem hallatik ottan"
(Vörösmarty Mihály: Eger)

Megtörtént, leült tárgyalni a magyar a magyarral. Megmutattuk, hogy válsághelyzetben össze tudunk fogni, azt is megmutattuk, mire vagyunk képesek, amikor a haza egén a vész fellegei tornyosulnak.

Annyira, amennyi egy ilyen wellness-hétvégétől normális ésszel gondolkodva elvárható.

Frida megragadta az üveges rákkonzervet, átnyalábolta, és pillanatok alatt kinyitotta. Utána csak turkált benne, láthatólag egyáltalán nem az éhség motiválta, csupán szerepelni akart, hogy a nézők örüljenek. Öt hónapos volt ekkor, ám zsenge kora ellenére máris a müncheni Hellabrunn állatkert sztárja, akváriuma előtt nyüzsögtek a látogatók, hadonásztak, mutogattak, ordítoztak, Frida hamar megunta őket, és visszavonult a kuckójába, amelyet saját kezűleg épített, hogy a sok hülye elől időnként elbújhasson.

"Szun-ce mondotta: A háborút, amely az ország legnagyobb vállalkozása, az élet vagy halál alapja, a megmaradás vagy pusztulás útja [...] öt tényező határozza meg, s (hét) alapelv segítségével megállapítható a (hadi) helyzet." A hét megvizsgálnivalóból az ötödik a következő: "Melyik hadsereg az erősebb?"

Árnyék-titkosszolgálat működik Magyarországon, tudhattuk meg a keddi napilapokból, és ennek az új információnak voltaképp örülnünk kellene. A titkosszolgálat a nép által választott hatalom láthatatlan, ám annál erősebb karja, amely oltalmazón ölel át minket, miközben a kártékony elemeket jól kupán csüsztöli; az árnyék-titkosszolgálat nyilván ugyanígy működik, csak épp az árnyékban.