A náci Németország terjeszkedése nem a világháború kirobbantásával, hanem az Anschlusszal kezdődött, amikor is – történelemből gyengébb olvasóim számára írom, 1938. március 12-én – egyszerűen megszállta, majd magához csatolta Ausztriát. Ezzel egyidejűleg bejelentette igényét Csehszlovákia németek lakta Szudéta-vidékére, ami érthetően komoly riadalmat keltett Európa-szerte. Hol szabja a bestia (Hitler) a határt? Meddig akar menni? Kielégíthető az igénye? Talán, ha egy kicsit engedünk neki – vélekedett így a világ –, akkor megszelídíthető?

Most, miután megkezdődött ez a pusztító háború, bal- és jobboldali széplelkek telesírták zsebkendőjüket, és szétkürtölték a világhálón, hogy a „Nyugat” is hibás (sőt, egyesek szerint a Nyugat a Főhibás), mert (1) megszegték Gorbacsovnak adott szavukat, hogy Ukrajna és a többi volt szovjet tagállam sohasem lehet a NATO tagja, és (2) ha ilyen ígéret nem hangzott el, akkor miért nem, azaz miért nem adtak garanciát Putyinnak arra, hogy Ukrajna nem lesz a NATO tagja, mert akkor elkerülhető lett volna ez a borzalom. Muszáj elmondani, hogy a háborúnak az égadta világon semmi köze nincs Ukrajna feltételezett NATO-tagságához, így Oroszország katonai körbezárásához sem.