► Szemethy Orsi: A sikoltó. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 428 oldal, 4499 Ft

Mondjuk egy szalmával kitömött lény életre kel, éspedig aznap, amikor apja, Lord Washington, valójában Kiss Attila, ez a meghatározhatatlan státusú egyén, egy vidéki futballstadion felavatásának napján, ahova takarmányboltban dolgozó kollégáival együtt ruccan el, a nagy eleganciával és felhőtlen könnyedséggel ábrázolt brutális tömegverekedésben meghal, netán egy másik írásban egy problematikus fiatalemberről, egy online marketingesből lett díszkovácsról kiderül, hogy valójában kutya, továbbá máshol Lilithről, a különleges éjszakai hatalmakkal felruházott női démonról, aki itt is érezteti különleges hatalmát…

Nádas 80, Darvasi 60 – Tematikus próza-összeállítás

Imponálóan kerek számok ürügyén továbbírt, újragondolt, átrajzolt írói motívumok, születésnapi köszöntések helyett prózatételek. Nádas Pétert és Darvasi Lászlót, és velük a magyar prózát ünnepeljük. Bán Zsófia, Forgách András, Grecsó Krisztián és Kácsor Zsolt állt bele a hatástörténetekbe.

Az a helyzet, hogy mindig tíz évvel fiatalabb leszek Nádas Péternél.

Amikor ő ötvenöt, én negyvenöt, amikor ő kilencven, én nyolcvan, és így tovább, ad infinitum. Mintha ugyanazon a vonaton ülnénk, de mindig lenne köztünk tíz vasúti kocsinyi távolság.

Amíg robog a vonat előre, annyi vagonon kéne áthaladnom, hogy behozzam.

Ami a vasúti kocsikat illeti, egyszer történt valami hasonló.

Zalaegerszegről utaztam föl Pestre, és a fárasztó négyórás vonatút előérzetében, felszállás után nem sokkal elindultam a büfékocsi irányába. És amikor elhúztam magam előtt az I. osztályú kocsi ajtaját, hirtelen megpillantottam.

Ott ült és olvasott.

Ha jól emlékszem, egy sárga borítójú, német nyelvű könyvet olvasott, a fotográfiáról. Egész lényét beleadva olvasott. Csönd volt körülötte. Ez a csönd sok-sok csönd pillanataiból tevődik össze.

Fénye volt a csöndnek.

A magányos tűnődés pillanatai.

Őt most ne szólítsák meg, ne is köszönjenek neki.

Épp elég az embernek, mint A személyi poggyász súlya című írásából kiderül, ezen a vonalon a vécére kimenni, és ott sikeresen elvégezni a szükségét, mert ehhez nem kevés hősiességre és kínai akrobatához méltóan ügyes mozdulatokra van szükség.

Nem szeretek mások aurájába figyelmeztetés vagy hívás nélkül belépni. Továbbá igyekeztem megfékezni szokásos tiszteletlenségi rohamomat, ami ilyenkor múlhatatlanul erőt vesz rajtam, ha ún. nagy emberrel találkozom.

Amikor egyszer, egy színházi büfében, egy próba szünetében olyasvalakiéhoz hasonlítottam az arcát, akit egyikünk sem kedvelt, valamivel később, mikor egy pillanatra egyedül maradtunk a díszletraktárban, rám rivallt: „Te meg olyan vagy, mint Mussolini!” Mindketten harsányan felnevettünk.

A Kutya éji dalát Nyugat-Berlinben láttam, 1984-ben, stílszerűen a nagy német filozófusról elnevezett  Kant moziban. Stílszerűen, mondom, mert úgy gondolom, hogy Bódy Gábor a XX. század igazi filmfilozófusa, filmjei nem csak filmek, hanem a filmesztétika kézikönyvei, sőt, a rendező nem titkolt szándéka szerint enciklopédiái. A Kant mozi nagyterme, ha talán nem is zsúfolásig, de szépen megtelt. Nagy szó volt ez ebben a kulturális programok tekintetében verhetetlen, fallal körülvett európai nagyvárosban. De Bódy Gáborból azalatt az egy év alatt, amíg ösztöndíjasként Nyugat-Berlinben élt, fogalom lett, igazi legenda, akárcsak Budapesten. A Kutya éji dala vetítésén sikk volt megjelenni. Fassbinder nem sokkal azelőtti halála olyasféle szellemi űrt hagyott maga után, amelyet talán többek közt épp ő tudhatott volna betölteni: formátumával és a filmjeivel valami hasonlót hozott, szabálytalant, személyest, intenzívet, provokatívat.

Ketten egy új könyvről – Petri György: Összegyűjtött versek. A versek szövegét gondozta és az utószót írta Várady Szabolcs. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 782 oldal, 5999 Ft

Ami pedig a klasszicizálódást illeti, Petri könnyedén veszi ezt az akadályt a Hogy elérjek a napsütötte sávig című, a rendszerváltás tájékán egy halálközeli élmény után született nagy versével, amelynek révén egy beszédmód, egy tartás, vagyis egy alkat, hogy Nádastól is kölcsönözzek egy szót, és egyáltalán, a Petri-jelenség, azaz a Petri-paradigma belopta magát a legfiatalabbak szívébe, és ez tudományosan bizonyítható, például felvételire viszik a Színművészetire, vagy ha megkérdezi huszonévesektől az ember, hallottak-e már Petriről, ezt a verset idézik, harsány jókedvvel és leplezetlen csodálattal. Ez a vers kultikus lett. És ez jó. És egyáltalán nem véletlen.

Ketten egy új könyvről - Esterházy Péter: Drámák. Szerkesztette és a jegyzeteket írta Tóth-Czifra Júlia. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016, 455 oldal, 3990 Ft

Nemrég, Esterházy jelenlétében, a Tesla.kult-ban egy kiváló színészcsapat fölolvasta a Mercedes Benz Radnóti Zsuzsa által derekasan meghúzott változatát. A felolvasást Youtube-on láttam, és meg kell mondanom, hogy minden egyes poén ült, és nem csupán tiszteletből, mivel a halálosan beteg szerző jelen volt, hanem a dolog színházi értelemben kiválóan működött. Mert ha csak egy ember tud Esterházyn kívül Esterházyul, már nincs veszve semmi, lehet reménybe zülleni.

„Ez még mind semmi.”

(A hetvenkedő katona)

Ha én Petri-kutató volnék, annak a még alig-alig vizsgált tárgynak erednék nyomdokába, hogy vajon komolyan gondolta-e Petri György oly sokszor bejelentett szándékát a regényírásra. Vagy ez csupán egy rafinált, és végső soron kellően kiaknázott költői toposz az életműben, a Petri-kötetek aljára firkált sorminta: számtalan, visszatérő versírási ötlete közül az egyik? 

Závada Pál: Janka estéi. Három színdarab. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 379 oldal,3290 Ft

Ketten egy új könyvről - Spiró György: Drámák V. Scolar Kiadó, Budapest, 2012. 318 oldal, 3750 Ft