► Nádas Péter: Most az egyszer. Sár­kö­zy és Társai Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2026, 88 oldal, 3990 Ft

Nádas Péter életműve lezárult. Kerek egész. A szerző elrendezett minden fontosat. Nemcsak kéziratait, fényképeit és dokumentumait helyezte el Berlinben, hanem tudatosan lezárta a művek sorát is. Utolsó regényével (Rémtörténetek), visszaemlékezésével (Halott barátaim) immár betelt a polc. Dolgozószobájában ugyanolyan rend maradt utána, mint a publikációk sorát tekintve. Az esszéisztika záróköve a Most az egyszer. Ez is megvan. Nem nagyon lehet hiányérzetünk. Az első kisregénytől, A Bibliától kezdve az elbeszélések, a regények, a drámák, az esszék, a beszédek, sőt az interjúk sokaságán végigtekintve nem mondhatunk mást: ritka teljességét láthatjuk az elvégzett munkának. A maga rendszerén belül rendkívül következetesen építkező, gazdag œuvre.­ És mi mindennek „utánament” ez a szenvedélyes író, a „zanót” franciá­ra fordításának „igen egyszerű” problémájától kezdve a legkülönösebb francia arisztokrata memoárokig. Pedig nem tudhatott annyira franciául, mint németül. Fölösleges dolgokon is gondolkodott? De hát akkor a nagy dolgok is azok. „Habár előre soha nem tudhatjuk, mit tesz velünk a fölösleges” (48.).

► A Kossuth Rádió megújulása

Augusztus 24-én, hétfőn hajnali fél ötkor a Rákóczi-indulóval kezdte meg teljes műsorstruktúrájú adását a megújult Kossuth Rádió. Augusztus 26-án azonnal beszámolt Nádas Péter haláláról a Szóda és a Szabadpolc műsora, 30-án az Irodalmi újság első új adásában Forgách András beszélt róla méltó módon. A nevetségessé vált Gondolat-jel megszűnt, helyette vasárnap estéről délelőttre került a megváltozott Irodalmi újság, és félórás helyett egyórás lett, nagyon helyes. Még mindig meglepődöm, hogy ennyire szakszerű és érdekes irodalmi műsorok mennek itt. Irodalmár vagyok, ezért emelem ki ezt, de igazából azzal kellett volna kezdenem, hogy a hírműsorokban egyszerűen valós hírek vannak. Reggel kávéfőzés előtt kicsit aggódva kapcsolom be a rádiót, hogy vajon ma is? És igen, mindennap korrekt a hírszolgáltatás.

► Horváth Adél: Sok ördögök. He­li­kon Kiadó, Budapest, 2026, 310 oldal, 5499 Ft

Horváth Adél sok mindent felhasznál a gazdag magyar faluirodalmi hagyományból, jól keveri ki Grécel sajátos színeit. Nyolc regényfejezetben zajlik a cselekmény, csütörtöktől csütörtökig, a narráció egyes szám harmadik személyű, a mindentudó elbeszélő kívül is van a falu világán, de ismeri belülről is az összes szereplő viselt dolgait. (...) A nyelv szikár, a párbeszédek pörögnek, a tájszavak és a román szavak árnyalják a képet, de használatukat nem viszi túlzásba az elbeszélő. Jó írói megoldás, hogy a tragédiákról előbb értesülünk, és csak később tudjuk meg azok részleteit, menet közben fokozatosan adagolja az elbeszélés a múltbeli eseményeket. Ez feszültséget teremt, kíváncsivá tesz, várjuk a magyarázatokat – nem hiába: a végén összeáll a kép.

► Litera podcast. Ahogy tetszik – Kritikai podcast #46: Nádas Péter Halott barátaim című könyvéről.

Greff András vezeti a beszélgetést, rafinált az első kérdése. Margócsy István a Párhuzamos történetekről szóló, a 2000-ben megjelent kritikájában azt írta: egy nagy író hatalmas kudarca. Akkor ez most? Egy nagy írónak még nagyobb kudarca, mondja Margócsy. Greff azonnal reagál, nála vegyes a kép, vannak jó és nem jó részek. Jánossy Lajos vázolja a poétikai problémát: a pozíció vallomásos, alanyi – de mindent átjár a regényírói szemlélet, amely antropológiai, analitikus. Hol a barátság?

► TBR, Flair és Krasznahorkai podcast-sorozatok a Könyves Magazin csatornáin.

Bakó Sára, aki a Prae.hu-ra írt kiváló tudósítások után 2022 nyarán jelentkezett első kritikájával a Literán, majd az ÉS-ben is gyakran szerepelt, nagy nyeresége a Könyves Magazinnak. Remek lehetőségeket kap, írásban, szóban, és remekül él velük.

n Adorjáni Panna: Körbe. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2026, 344 oldal, 4999 Ft

Adorjáni Panna első regénye alaposan végiggondolt, komoly mesterségbeli tudással megformált, érett alkotás. „Finomvegyes.” Behúz a maga világába – a más generációhoz tartozó befogadó elsőre azt hiheti, ó, csak ezekről a mai fiatalokról olvas. Pedig az irodalom egyik legnagyobb kísértése is megkörnyékez minket újra: az érzelmek iskolája.

► Kossuth rádió, július 8–26.

Eddig is tudható volt, hogy az archívum szellemi kincsesbánya, kiváló anyagokat őriz, csak elő kell őket venni. Ma már lassan történelem mindez: a rendszerváltás utáni első húsz évben rengeteg értékes felvétel készült. Voltak jó dolgok utána is, de korlátozottan. Helyrehozhatatlan a veszteség, amelyet azért szenvedett el a magyar irodalom és a magyar kultúra, mert sok fontos felvétel nem készült el. Sok minden elkészült máshol, nem a „közmédiában”. De hát a közmédiának elemi feladata a nemzeti kultúra értékeivel foglalkozni.

► Fekete Ádám: Megszólítások. Magvető Kiadó, Budapest, 2026, 266 oldal, 7499 Ft

A harmadik, félig-meddig metafikciós rész így indul: „Tömkeleg Ábrahám elhatározta, hogy megírja a meg nem született történetét, és egy könyv formájában a nagyközönség elé tárja” (213.). (Itt utalás történik a főhős meg nem született gyerekére, erről még álomjelenetek is szólnak, párbeszédek Kertész Imrével, nem a Sorstalanságot, hanem a Kaddist felidézve.) Szellemes fricska, ahogyan a szöveg megelőlegezi, hogy a megjelenést követő interjúk miről fognak szólni: „a traumafeldolgozás lehetőségeiről (…), ez lett a könyv imidzse” (241.). Akkor ezt le is tudtuk. A traumairodalmat már unók számára mondom, ez a regény nem unalmas, és nem is enfarkába harapó, már sokszor végigmondott traumaelbeszélés, miként nem is a divatból épp kifutó autofikciós termék.

► Gondolat-jel. A Kossuth rádió kulturális hetilapja, vasárnap 11–12.

A Gondolat-jel, a Kossuth rádió kulturális hetilapja nagy utat tett meg máig. A rendkívül trehány Médiaklikken ez a kínos szöveg olvasható róla: „Az évtizedes múltú műsor célja a művelt középosztály számára bemutatni a hazai és a határon túli magyar kultúra aktualitásait, trendjeit, fontos eseményeit. A műsor nyomon követni (sic!) a világban formálódó új gondolatokat, művészeti irányzatokat, és a mindenkit érintő kulturális jelenségeket.” (A hatalmas költségvetésből korrektorra nem futotta.)

Szép kis cél. Sokat akar a szarka…

► Irodalmi újság – Kossuth Rádió, vasárnap 18.30

Múlt vasárnap, 14-én ért véget a könyvhét. Aznap a Gondolat-jelben csupán Zalán Tibor Papírváros – bete­gen című új regénye és egy magyar sze­cesszióról szóló könyv került szóba. Az Irodalmi újság adása meg egy mo­hácsi csatáról szóló kötetet vett elő, Varga Szabolcs történész beszélt róla, érdekesen, a 23. percben csak halvány utalás volt a könyvhétre, majd arra, hogy a következő he­tek­ben konzervműsorok lesznek erről.

► Tóth Krisztina: Kánkán az üvegpadlón. Tárcanovellák és novellák 2023–2025. Magvető Kiadó, Budapest, 2026, 170 oldal, 4499 Ft

A szerző mindent megfigyel, elbeszélője résztvevője a történetnek, akár első személyben, akár harmadik személyben mesél, szolidáris a felskiccelt alakokkal, de nem ereszkedik le hozzájuk, belelát a szívükbe és az agyukba, de száraz szemmel néz, mégsem teljesen szenvtelen, a megértés mellett legtöbbször ott a részvét valamilyen visszafogottabb formája. A különféle kortünetek megmutatása, a társadalmi érzékenység fontos sajátossága ezeknek az írásoknak. (...) Tóth Krisztina keresi az egyszerű történetekben az emberi közöst, ugyanakkor igyekszik nem túlzottan tipizálni: attól még, hogy nem vagyunk a szerző fejében egyedül, nem válunk egyformává. És még valami: a tragikus sorsok mögött is van humor, a kilátástalan életeknek is van szépsége.

► Az Inforádió Aréna című műsoráról.

Több mint tíz éve írok rádiókritikákat, vagy tízszer írtam már erről az adóról, a honlapunkon visszakereshető. Már 2013-ban sem volt elfogulatlan az Aréna. Exterde Tibor, Kocsonya Zoltán vagy Boros Péter nem egyformán kérdezte az akkori kormánypárti és ellenzéki vendégeket, a 2010-ben megbukott politikusokkal keményen bántak, az orbánistákkal megengedőek voltak. De azért az Aréna támogatója soha nem volt a propagandaminisztérium. Ám néhány magazin „partnere” minisztérium vagy kormányközeli pénzforrás volt – elképzelheti bárki, milyen tárgyilagosságra képes az ilyen műsor.

► Fehér Renátó: A merénylők fény­ko­ra – kaleidoszkóp. Magvető Kia­dó, Budapest, 2026, 125 oldal, 6499 Ft

Aki itt beszél, mielőtt tömeges merényletet akarna elkövetni, még irodalmi babérokra is tör – megfordul a fejében, hogy valójában ő regényt szeretne írni, vagy legalább annak előtanulmányát, epilógusát, beszél hát az irodalom és az olvasás kihívásairól is.

David igazából töredékeket ír, ezzel képezi le mai világunk töredékességét, a töredékes figyelmet, amely jellemző nemcsak erre a generációra, hanem lassan mindre. Szabadon lüktet az elbeszélés, melyet történetmagjai ellenére lirizált szövegként is értelmezhetünk. Fehér Renátó kiváló költő, három remek verseskötettel a háta mögött (Garázsmenet, 2014, Holtidény, 2018, Torkolatcsönd, 2022), amit itt prózaíróként létrehoz, nem független attól a költői tudástól, amellyel magabiztosan rendelkezik. Értelmezhetjük első regényét a terápiás célzattal megszülető jegyzetek felől is, nekem eszembe jutott vele kapcsolatban József Attila Szabad ötletek jegyzéke című korszakos műve is.

► Vajna Ádám: Ami valójában Fan­csi­kán történt. Legenda. Kalligram Kiadó, Budapest, 2026, 224 oldal, 4500 Ft

Vajna Ádám különleges regényt írt. Két verseskötet után (Oda, 2018, egyébként is, mit akarhatott itt az őrgróf?, 2022), melyekkel már bizonyította, hogy remek költő, most azt is megmutatja, milyen jó író. Játékosság és humor most sem hagyták el, de mindezt komolyan csinálja. „Úgy fordítja ki a dolgokat, úgy viccel, hogy közben az egész költészeti tradíciót átmozgatja” – írtam lelkesen, mikor az Oda című első verseskötete 2019-ben megkapta az Írók Boltja könyvösztöndíját (Litera, 2019. szept. 19.). Regényíróként hasonló erényeket mutat, mint költőként.

► Dobszerda, Klubrádió, Várszegi Asztrikkal beszélgetett Váradi Júlia.

Szokták mondani, egyesek kissé fanyalogva, hogy Várszegi a liberális értelmiség „kedvence” a katolikus egyházi emberek közül, mintha ez valami rosszat árulna el róla. Megjegyzem, nem sok ilyen embert lehet találni. Ha többen lennének párbeszédképesek és nyitottak, talán az az egyházra nézvést is jót jelentene, nem?

► Halász Rita: Betonba hímezve. Sárközy és Társai Könyvkiadó, Budapest, 2025, 278 oldal, 5499 Ft

„Egész nap a vízben gubbasztasz, mint egy lárva, mondja az anyád” – másolom ide az első mondatot, nagyon jó első mondat, ám lehetetlen akár erről az egy mondatról, akár a továbbiakról spoilerezés nélkül beszélni, ahogyan idézés nélkül is nehéz bármit elemezni.

Az első mondat azért jó, mert nem tudjuk meg belőle, ki beszél kihez, ki gubbaszt a vízben, és kinek az anyjáról van szó. Lehetne önmegszólítás is, de kiderül, hogy Fruzsina beszél a férjéhez, annak anyja meg hozzá. Elhagyta őt az anya fia, de az anya szerint ő mindig visszajön. Az anya, azaz az anyós viszont már ott is van: „Amióta elmentél, anyád ideköltözött.” Végig kicsit bonyolult, de nagyon hatásos a narrációs technika.

► Élt egyszer egy Olvasó, irodalmi podcast 38., Mészáros Márton és Neszlár Sándor beszélgetése Kertész Imre és Krasznahorkai László A stockholmi beszéd című szövegeiről. 1:16:33.

Várom a további Krasznahorkai-beszélgetéseket. Nekem az tetszik a legjobban ebben a podcast-sorozatban, hogy két barát egymásra figyelve, egymás mondandójára kíváncsian diskurál, érzem, hogy örömmel csinálják, egyszerűen szeretik az irodalmat, komolyan veszik a témát, még maguknál is komolyabban, bár egymást is szeretik, és ugyancsak szeretik a potenciális hallgatókat, rájuk is mindig figyelnek.

► Szeifert Natália: Hóember a Nap­rend­szer­ben. Regény. Kal­lig­ram Kiadó, Budapest, 2025, 214 ol­dal, 4500 Ft

A Hóember a Naprendszerben az öregedésről szól. A testi, intellektuális és lelki leépülésről. Nem vidám olvasmány. De tele van megértéssel és jóságos odafordulással, még humora is van. Ugyanakkor a mű azt sugallja, nem tehetünk a dolgok ellen.

► Lábjegyzet, Vlasics Sarolta műsora, kéthetente szerda este 7, Rádió Bézs

Komoly közszolgálati feladatot lát el ez az ajánló, nagy szükség van ilyenekre, mert a közszolgálati rádiózás elhalásával ezt a feladatot kevesen vállalják. Talán lesz még egyszer közszolgálati média. Ameddig nincs, addig ilyen lábjegyzeteknek örülhetünk. Minden tiszteletem a szakmaiságukat megőrző rádiósoké, akik beragadtak a pártállami struktúrába (talán nemsokára kiszabadulnak majd), de ne haragudjanak, nem tudom hallgatni az orbánista híreket, a társadalminak nevezett hirdetéseket a jobb műsoraik között sem, ezért egyelőre kivárok. Vlasics Sarolta is a Kossuth rádióból jött el, már régen. Ott is mindig magasra tette a lécet. Lábjegyzetei becsületére válnának bármely komoly állami adónak.

► Visky András: Illegalisták. Je­len­kor Kia­dó, Budapest, 2025, 549 ol­dal, 6499 Ft

Az Illegalisták olvasása közben nem tudom elfelejteni a Kitelepítést. Nem tudnám akkor se, ha akarnám, de nem is akarom. Miért is akarnám? Aki olvasta az előző regényt, nem tehet másként, mint hogy annak folytatásaként olvassa az újat, mely elé is megy a kite­le­pí­tés-történetnek, mögé is lát annak. Ugyanazt mondja, más­kép­pen. Szintén nagyon jól mond­ja, de nem ugyanazzal az erő­vel. Maradjunk annyiban: azzal az erővel mindezt nem lehetett elmondani, nem ugyanaz a di­men­zió. A Kitelepítés anyaregény, lágerregény, gyerekszemmel láttatva – és a gyerekhez nagyon közel áll az a szerző, aki ott volt a Duna-deltában. Az Illegalisták aparegény, börtönregény, felnőttszemmel láttatva – és a szamosújvári börtönben persze nem volt ott a szerző.