Oposszum
Ragasztott szájjal, műanyag orrtágító abroncsokkal, legérzékenyebb sárgás hasfelületemen pihenni, kezeimmel a krokodil tojásgödörásásával mélyíteni a légópince alját. Váltott járatú inhalálásom, gyakorlott hasizmaim lassan húzzák vissza erszényen kívül rekedt kidomborodó szívemet. Előbb felszakad a szőr, mégsem válik sem kitinné, sem szelvényessé, mint a hüllőhas. Ez az a pillanat, amikor rettenetesen félek, már csak a burok választ el tőled. Megengedhető-e ennyire pőre láttatás, fel kell engedni a kamrákat, leszívatni a mérges vizet, medúzakalapok buknak ki a hártyarezdülésekből, hasadékom vaginaívű, itt eresztem ki a kupolákat mérges-mérgező, vegyszeres nyúlványú elektromos vízhálón. Medúzaseregeim, ússzatok, nyugalmas-nyugodt áttetsző vizekben, svájci tavakban, ahol a kövek évszázadok óta felhasították a vízeséseket, ahol nem törik meg a hullámokat. Tejes folyamok, buborékfelhő csendesedik el a felszínen, és rálátsz legfélelmetesebb és legszebb titkainkra.
Koszorú
Csendesen surranunk, az avar sem rezdül, kisállattá változom, a húgom is, ahogy a nyúl, úgy tartjuk a kezünk, orrunkkal az ég felé, keressük a tobozszagot. Az aljzat még friss, mohás és tűlevelű, hamar elválik tőle, kiviláglik a kiszáradt. A szabadidőnk is zöld, apró szél marad utánunk, lopunk, elveszünk az erdőtől karikába.
Melyik ág a hajlékony, hogy lehet hengeresíteni, erőszakot tenni rajta, zsineggel feszíteni, amíg megadja magát és körbe rendeződik, akkor lehet felszúrni a toboznak. Megtalálni a közepén, ahol nem pergeti le a kis elfásult szárnyakat azonnal, ahol a sprayvel ráfújva úgy marad. Ne húzgáld a szád, mert úgy maradsz. Ha nevetsz, úgy maradsz. Kinyílt úgymaradtak állnak a körbe, amikor tekerni kezded őket, kerül bele örökzöldlomb, tűlevél karcolja fel a száraz tobozszirmokat, csak kesztyűben szabad megfogni, amíg értük nem jönnek.
Pallósi Margit ír
Merthogy Pallósi Margit író szeretne lenni, igazából ezért is örült az írógépnek, amit a hivatal kiutalt neki, mert ezen akarja megírni a nagy regényeket. Hogy milyen például egy körzetvezetés, milyen a bürokrácia és milyen dolgok vannak egy községben. A folyamatok érdeklik, a szekerek, az aratógép, a malom hangja. Esténként, amikor megkapált már a Kismezőn, mindig megáll a malom mellett és az őrlést hallgatja. Mindig is utálta a zenét, nem bírja a dallamokat, az éneklést meg kimondottan kellemetlennek tartja. Nem értem, az emberek miért erőltetik magukat annyira másokra. Beszélnek, és amikor jókedvük van, nekiállnak énekelni is. Miért gondolják, hogy ezt bárki is meg szeretné hallgatni. Rengeteg a tolakodás. Ahelyett, hogy mindenki élne nyugodtan a dolgában, és kész. Itt már egészen magával kerítik az indulatok, ő sem érti, de legszívesebben sírni szeretne. De az olyan érzelmes. Igaz, ha megemlíti az írásában, akkor az mégis írósabb.
X-ek
VASEMBER Vasember kapitány az ellenőrző főnök az építkezésen, mágnesujjaival csekkolja a csavarbemeneteket, az ínhüvelyében kiugrasztható zollstock, azzal simul a faerezetbe. A mellkasa közepén van a kisajtó, pattintós a zárja, újrugója ki-be vezényeli a fémkagylót. Kidudorodik ott a közepén, abban van az akvárium, abban úszik, amit minden tizedik évben újra cserélnek. Csak az újszülöttekét bírja, annak a legerősebb a pumpálóizma, azok verdesnek a legkeményebben. A jobb és a bal vérköröknél szivattyúhangok, az utolsónál már jó volt az RH negatív is. A lefutó csöveket huzalos bioingek takarják, a mandzsettára ugranak a rosszul betekert csavarok.
