Ben S. Bernanke: Volt merszünk cselekedni. Emlékirat egy válságról és utóéletéről. Fordította Felcsuti Péter. Napvilág Kiadó, Budapest, 2017, 551 oldal, 5900 Ft

A nagy visszaesés és a könyv problémaköre nagyon egyszerűen megfogalmazható. Túlzottan kockázatkedvelő hitelezők (bankok és egyéb pénzügyi intézmények stb.) és hitelfelvevők (vállalatok és fogyasztók) olyan pénzügyi szerződéseket kötöttek egyre nagyobb mértékben, amelyek előbb-utóbb teljesíthetetlenné váltak. Szemléletesen: a hitelbuborék kipukkadt. Mit tehet ilyenkor egy központi bank és a pénzügyi kormányzat, különösen akkor, ha egy olyan nagy és fontos országból indult a válság, mint az Egyesült Államok? Hagyja a vétkeseket megbűnhődni, vagy avatkozzék közbe, még ha ezzel részben mentesíti is a bűnösöket a felelősségük alól? Bernanke és társai szerencsénkre az utóbbi utat választották: mertek cselekedni.

Ha a dolgok így mennek tovább, akkor a jelenlegi politikai hatalom – átmeneti sikerei ellenére – akár évtizedekig vezetheti nagyon rossz irányba az országot, ezért mindent meg kell tenni a minél hamarabbi, akár 2018-as kormányváltásért. A mai demokratikus ellenzék azonban (a Jobbikról nem szólok) képtelen megmutatni a kivezető utat, különösen a gazdaság területén. 

Egy demokrácia azért is működhet jobban, mint egy diktatúra, mert a megfelelő keretek között versengő pártok és híveik nyilvánosan megvitatják az ország előtt álló problémákat. Egy jól működő demokráciában a kormány egy előre láthatóan hibás döntés hibás voltának kiderülte után nem védekezhet azzal, nem tudhatta előre, hogy rossz döntést hozott, mert a mindenkori ellenzék már előre megmondta, hogy e döntés hibás. A mi illiberális demokráciánk rosszul működik, és sok előre láthatóan rossz döntést hoz. Ebben az írásban ezt próbálom példákon igazolni.