Minden vers kisebb-nagyobb mértékben közéleti – szűkebb értelemben: politikai – költészet, ha abból indulunk ki, hogy egyetlen alkotás sem függetleníthető létrehozójától. Az író, a művész személyiségén és művein nyomot hagy a kor, amelyben él. A műalkotások óhatatlanul kor- és személyiségdokumentumok. Nem közhelyek ezek? Nem azért olvasunk verset, hogy megtudjunk valamit a költőről és arról a társadalomról, amelyben élt. Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben tanúi lehetünk annak, hogy világszerte társadalomtudósok, elsősorban a társadalom- és mentalitástörténészek előszeretettel használnak forrásként irodalmi, képzőművészeti alkotásokat.

Várallyay Gyula: Tévúton. Ügynökök az ötvenhatos diákmozgalomban

Ketten egy új könyvről - György Péter: Apám helyett. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2011. 308 oldal, 3490 Ft

„A múlt jelenné akar válni, és ostromol bennünket" - írja Pierre Nora. (Emlékezet és történelem között. Napvilág, 2010. 289.) Valóban így lenne? S ha igen, melyik múlt, annak milyen szegmense, megnyilvánulása? Az, amire emlékezünk, amire igény van. De miért éppen az ily módon emlékezetközelbe hozott múltra, az így kiválasztódott múltdarabokra van szükségünk? Mitől függ a múlt jelenben kiemelt része(i) iránti kereslet?

Hatvanöt évvel ezelőtt Magyarországon forradalmi jellegű társadalmi átalakulás zajlott. A politikai hatalmat az ellenzék nélküli demokratikus pártok közösen gyakorolták, a gazdaság magántulajdonon alapult. A múltról írok, de a jelent féltem.

Hatvanöt évvel ezelőtt Magyarországon forradalmi jellegű társadalmi átalakulás zajlott. A politikai hatalmat az ellenzék nélküli demokratikus pártok közösen gyakorolták, a gazdaság magántulajdonon alapult. A múltról írok, de a jelent féltem.

Hatvanöt évvel ezelőtt Magyarországon forradalmi jellegű társadalmi átalakulás zajlott. A politikai hatalmat az ellenzék nélküli demokratikus pártok közösen gyakorolták, a gazdaság magántulajdonon alapult. A múltról írok, de a jelent féltem.

Hatvanöt évvel ezelőtt Magyarországon forradalmi jellegű társadalmi átalakulás zajlott. A politikai hatalmat az ellenzék nélküli demokratikus pártok közösen gyakorolták, a gazdaság magántulajdonon alapult. A múltról írok, de a jelent féltem.

Miért lenne „ismeretlen"? A magyar irodalomtudomány megújításában jelentős szerepet játszó 1968-as szegedi konferencián Babits Ősz és tavasz közöttje mellett A ló meghal, a madarak kirepülnek volt a téma. Úttörőnek számít Bori Imre és Körner Éva Kassák-könyve (1967, 1988), fontos munka Rónay György 1971-ben megjelent Kassák-életrajza. Aczél Géza a rendszerváltozás után (1999-ben) irodalomtörténeti monográfiában összegezte az addig született elemzéseket, értelmezte és értékelte az életpályát. És most csak néhányat emeltem ki az óriási Kassák-irodalomból.