(Könyves Podcast. Kácsor Zsolttal Valuska László beszélget, konyvesmagazin.hu)

Kácsor szerint 4 millió (?) bipoláris depressziós élhet az országban. Talán ez a könyv is a segítségükre lehet. Akik pedig ismerik az írót, azt gondolhatják, amit a sokáig nem emlegetett értelmi fogyatékos bátyja gondol róla: nem fogja senki kevésbé szeretni, mint eddig, éppen fordítva.

Szilágyi Júlia: Olvasott idők. Bookart Kiadó – Kalligram Kiadó, Csíkszereda–Budapest, 2022 [2023], 184 oldal, 3000 Ft

Szilágyi Júliának ez a nyolcadik kötete. Válogatás a korábbiakból. Remek esszék, melyek olykor tanulmányok is, olykor kritikák is. A kritikus közérzetét meghatározta a helyszín hatalma. Ezért lett inkább esszéista. „Úgy éreztem, ha az ember diktatúrában él, meg kell keresnie azt a formát, amelyben anélkül fejezhetné ki az egyéniségét, hogy elfogadhatatlan konfliktusokba keveredne. Minthogy nem vagyok lírikus, az egyetlen számomra nyitott mű az esszé” – mondta Demény Péter interjújában (ÉS, 2020. 8.). Szilágyi a Korunkban indult 1958-ban, 1969-től a kolozsvári lap belső munkatársa lett. Első könyve kismonográfia vagy nagyesszé volt Swiftről (1968), a forradalom előtt egyetlen kritika- és esszéválogatása jelent meg (A helyszín hatalma, 1979). Csak 1992-től taníthatott a kolozsvári egyetemen, de a beszélgetések továbbra is gyakran a lakásán folytatódtak, mely hagyományosan „művelt porszagot” árasztott (TGM), és „oázis volt sokaknak” (Láng Zsolt).

Az élet, meg minden, 61. epizód – Vonnák Diánával beszélget Tóth Szabolcs Töhötöm, 2023. augusztus 1., 02:45:27

Tóth Szabolcs Töhötöm kérdései célratörőek. Vonnák Diána pedig elemében van. Beszél a nyelvi problémákról, meg arról, hogy miért nem jó, ha a lebombázott városokban az oroszok kiplakátolják Puskint, „a legnagyobb totemállatot”. Kérdés, az irodalom lehet-e ártatlan. Van-e Dosztojevszkijben, ami a Gulághoz vezet? (Kiplingben, ami az angol imperializmushoz...) Miért él hol itt, hol ott?

Nádasdy Ádám: Hordtam az irhámat. Beszélgetések, írások, naplók 1994–2022. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 194 oldal, 4499 Ft

Nehéz erről a kötetről kritikát írni. Nem azért, mert ez általában is nehéz, hanem most főleg azért, mert Nádasdy írásai annyira személyesek, barátságosak, hogy a kritikának óhatatlanul a személyes megszólalást is szükséges érintenie, ez a megszólalás pedig egyszerűen üdítő. Emberi. Normális. Vicces. Hezitáló. Esendő. Előzékeny. Tanáros. Sose kioktató. Mindig megvilágító. Eligazít az élet dolgaiban, mint egy bölcs öreg. Bevallja, mint egy még bölcsebb öreg, hogy igazából nem tud eligazodni az élet dolgaiban. De megkímél a legbölcsebb öreg legkegyetlenebb belátásaitól.

(Ezitta Fórum Para-Kovács Imrével, Klubrádió, július 12.)

Ezen a napon váratlanul Para-Kovács Imre szólalt meg negyed egykor. Na, akkor nem kapcsoltam ki. Nyári menetrend van, kicsit minden fölborult. Para-Kovács ritkán vezet betelefonálós műsort. Üdítő jelenség a Reggeli gyorsban is, főleg, ha kavarodás van, látszólag nettó ökörködik, valójában van benne rendszer. Spontán dialóghelyzetben még jobb, mint a hírmagazinban.

► Török András: Budapest Könyv. Igazmondó városkalauz modern lokálpatriótáknak. Hatodik, teljesen átdolgozott kiadás. Park Könyvkiadó, Budapest, 2023, 512 oldal, 6999 Ft

A könyv elején található a modern lokálpatrióta 12 ismérve. 1. „Kritikusan szereti városát, de mindig a jót keresve.” 2. „Nem azért szereti, mert jobb, mint más városok, hanem mert az övé.” És így tovább, megfontolandó állítások. A 12. ismérv ez: „Amit megtud Budapestről, szívesen megosztja másokkal.”

Török András fő ismérve: ő aztán igazán modern lokálpatrióta.

(Könyvpercek, Inforádió)

Ez a műsor elég siralmas. Nem ad átfogó képet. Nincs koncepciója. Gyengék a beszélgetések. Ebből a „magazinból” (ahogyan nevezik) nem lehet megtudni, mi történik a magyar könyvkiadásban. De még azt sem, mi minden történik a könyvkiadásnak a budai úri közönség által preferált részében. Vajon miért nincs mindennap ez a műsor? Vajon milyen alapon dől el, mely könyvekről lesz beszélgetés?

► Vida Gábor: Senkiháza. Erdélyi lektűr. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2023, 417 oldal, 5999 Ft

Vida Gábor merészen és provokatív módon ezt az alcímet adja mostani regényének: Erdélyi lektűr. Felületes világunkban ez veszélyes húzás, mert sokan valóban lektűrnek gondolhatják ezt a kiváló regényt, amely pedig csak játékos, ironikus viszonyban van a lektűrrel (és Erdéllyel), miként mondjuk hasonlóan játékos viszonyban volt Lengyel Péter Macskakő című regénye a „ponyvával”, az „aluljáró népkönyvecskével”, a „detektív regénnyel” (illetve a Monarchiával). Nem nagyon lektűr ez, viszont nagyon erdélyi. Olyan gazdagon, színesen, árnyaltan, olyan érzéssel, tudással és megértéssel beszél az erdélyiségről, hogy olvasnám még tovább. Az elején jó sok szereplő fölvonul, szinte tobzódunk a jóban, annyi érdekes, különleges figurát ismerünk meg, hogy hirtelen alig tudjuk követni, ki kicsoda. Aztán az első száz oldal után kezdenek összeállni a történetek, mindenki megkapja méltó helyét a regény bonyodalmas világában. Furcsa a cím: Senkiháza. Történetünk helyszínét nem így hívják, ez az elnevezés a szövegben nem kerül elő, érthetjük metaforikusan, gondolhatjuk, hogy senkiháziak történetével szembesülünk itt, de hát ez a fogalom körülbelül annyira stimmel, mint a lektűr. Ugyanakkor a Senkiháza cím félreviheti az olvasót: humoreszk, paródia, karcolat címe szokott ilyesmi lenni. Itt nem erről van szó, bár szatirikus elemek vannak.

(Litera Podcast – A hónap szerzője, Bereményi Géza készülő regényéről – Jánossy Lajos interjúja, 2023. május 13.)

Jánossy sokat tud az íróról, mégsem tolakszik előtérbe. Aprókat kérdez, a háttérből irányít. Azt szeretné, ha Bereményi kimondaná mindazt, ami az önéletírását mozgatja. De nem mondhatja itt ki, mert akkor minek írná meg a több száz oldalt.

Székely Matild, későbbi nevén Nagy Matild néhány hónapos korában nevelőszülőkhöz kerül 1944-ben Kolozsváron, szüleit deportálják, nem jönnek vissza. A lány nem egykönnyen jut el saját sorsának megértéséhez. Most egy erdélyi történeten keresztül látjuk a holokausztot, úgy, ahogyan a magyar irodalomban eddig még nem láttuk. Közben beleélhetjük magunkat a romániai színházi világba is, hiszen főhősünk, Tilda színésznő lesz. Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című ötödik könyvében megint meglepetéssel szolgál.

► Vörös Anna: Vadoma. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2022, 144 oldal, 3500 Ft

Vadoma átélte, képes volt elmesélni. A barátnő fölfogta, képes volt megérteni. A töredékek komoly írói munka eredményei. Árnyalt, érzékeny beszédet hallunk, a történetformálás végig fönntartja az érdeklődést, nem unatkozik az olvasó. Akkor kicsit zavaró az elbeszélés nyelve, amikor a lírai asszociációk, víziók előkerülnek, azok indokolatlanul, túlzottan líraiak. Ugyanakkor kultúrantropológiai, politikai, közéleti szempontból is jelentősége van a kötetnek, mert megvilágítja a migrációs hullám hátterét, érthetővé teszi a folyamatot, és kísérletet tesz az úgynevezett „migránsok” idegen kultúrájának, mentalitásának megértetésére is. Ilyenkor sok olyan információt is a mesélő Vadoma szájába ad a szerző, ami talán nem szépprózába, hanem inkább értekező prózába való, de elég ügyesen szövődnek bele ezek a publicisztikusabb részek a szövegbe.

(Buksó – Nyáry Krisztián podcast-sorozata a 24.hu-n. 51. epizód, beszélgetés Turi Tímeával.)

Kedélyes, mégis komoly szakmai párbeszédet hallottunk. Fél órában ennyi információt, témát, fontos kérdést nem könnyű érinteni. Rutinos műsorvezetés és fegyelmezett válaszok kellenek hozzá. Ugyanakkor korántsem volt szárazan szigorú a beszéd, sokkal inkább volt ez barátságos és érzékeny csevegés. Aki meghallgatta, biztosan kíváncsi lett Turi Tímea új verseskötetére, és – ha szerző lenne – biztosan bizalommal fordulna hozzá mint szerkesztőhöz.

► Burns Katalin: Esőcsinálás. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2022, 144 oldal, 2500 Ft

A történetekben mintha mindig is fontos lett volna a teljesen soha meg nem ismerhető nyelv, az egymást megérteni próbáló emberek számára kötelező feladat: az idegenség leküzdése. A másik bezáródott, idegen nyelve, idegen világa kihívás számunkra. Miért mondja azt Iza néni, hogy nem adja oda a kulcsot Matyinak, ha egyszer úgyis oda fogja adni? Mit akarna mondani Babják néni a fekete madárról? Miért nem érdekli az ázsiaiakat a beteg fehér ember legdurvább urdu, majd anyanyelvi acsarkodása sem? A vegyes házasságából elváló feleség (mellesleg angoltanár Budapesten) miért szólal meg válásuk másnapján volt anyósa észak-angol bányászvárosi nyelvén? Ezek jó kérdések, több is jöhetne belőlük. A záró novella kifejezetten erős ebből a szempontból is. A szerző már elárulta, Indiában játszódó regényen dolgozik. Ott talán még jobban elidőzhet majd a nyelvi kérdésekkel.

(Petőfi 200, Warholik Zoltán műsora, Klubrádió, 2023. március 15., 13.00–14.00)

Szálinger Balázs, aki tovább írta Petőfi drámatöredékét, a Karaffát, azt mondta Warholik Zoltánnak, hogy ő csak egy rajongó. Ráadásul kifinomult irodalmárként tudja, hogy „van a lakosságnak egy saját Petőfi-képe, és azt szereti”. Akik a március 15-i ünnepélyeken szocializálódtak, sokszor ragaszkodnak a szoborhoz, és nem akarják látni a költő valódi arcát. De hát istenem. Különben is a költőnek sok arca van. Lehetne ma rocksztár, slammer, a FB-ot egy idő után nem biztos, hogy szeretné, mert leginkább „analóg fiú”.

► Gyurkovics Tamás: Akcentus. Lu­go­si Amerikában. Regény. Kal­lig­ram Kiadó, Budapest, 2022, 439 oldal, 4990 Ft   

Zazi visszatekintő, emlékező énelbeszélése sokszor inkább többes szám első személyű, és gyakran egyes szám második személyűvé is válik, rendszeresen megszólítja emberét (néha „szerelmem”-nek, „szívem”-nek is meri nevezni – a papíron), beszél hozzá, sőt dohog, visszaszól. Könnyen megteheti, hiszen akihez beszél, akkor már nem él. Zazi azonban emlékeit felidézve úgy diskurál vele, hogy a gondolatát, a lelki rezdülését is követi, mintha a sajátja lenne. Zazi fiktív alak, több létező személyből gyúrta össze a szerző. Szerepe Lugosi mellett nem áldozatos, de nem is gyönyörűséges szerep, egyszerűen csak nem kérdés: élete egyetlen lehetősége, hogy ott van mellette. Bámulatos a narrációs technika. A regény sikere annak a pozíciónak köszönhető, amit az író Zazinak mint elbeszélőnek kigondolt, és amit következetesen érvényesít. Az elbeszélésmód mindent visz.

Aradi Péter: A csend, amire vágy­­tál. Regény. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2022, 253 oldal, 3990 Ft

A regény 82 rövid, pergő, izgalmas fejezetből áll. A szerkezet ügyes. Közhelyes fogalmazással csak ritkán, filmes vágásokkal viszont gyakran találkozunk. Az énelbeszélés ellenére képes a szöveg arra, hogy viszonylag tárgyilagosan és árnyaltan mutassa meg hősünket, akit lehet szeretni és nem szeretni. De egy dolog nemigen lehetséges. Hogy ne foglalkoztassa az olvasót is az a két kérdés, amelyre Kriszti a leitatott szerelmétől választ szeretne kapni: „Dénes, miért futottál?” És: „Dénes, miért rabolsz?” Azért legyünk résen, sarokba szorított hősünk válaszát ne vegyük készpénznek.

(Belépési küszöb, Partizán Podcast, január 28. Csepregi Dávid és Schultz Nóra műsora, vendégek Vida Kamilla, a Semmi kóla, és Pap Szilárd István, a Mi a teendő? szerkesztői.)

A podcastok pedig fölveszik a versenyt a rádióműsorokkal. Kicsit hosszúak, de energia van bennük. És mivel nem kell egészkor híreket mondani, megtehetik, hogy ha a végén eszükbe jut az RTL Zámbó Jimmy-sorozata, akkor még tíz percet beszélgetnek – így lett a Belépési küszöb legutóbb több mint 70 perces. Ez az adás éppen arról szólt, hogyan is csinálnak ők adásokat. A Partizán podcasterei lazábbak lehetnek, mint a rádiósok, és mást tarthatnak fontos információnak. Másként szeretnének ellenzékiek lenni, mint az öregek, mindenekelőtt a folyamatokat akarják megérteni, szeretik feszegetni a bevett kereteket.

► Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 312 oldal, 5499 Ft

Ebben a regényben a vallási fanatizmus az alapja az elszabaduló pokolnak. (Ellenpontja lehet mindennek Nádas Az élet sója című könyve…) Az igaz hit nevében torzulnak el a dolgok, lépésről lépésre, amint az sokszor megesett már a világtörténelemben. És bár egyik esemény következik logikusan a másikból, mégis fokozatosan addig-addig radikalizálódik a helyzet, míg végül a szereplők a kegyetlen önkény és a véres terror közepén találják magukat. A reformáció idejének felekezeti harcaiba merül az olvasó, Liza, a gyanútlan elbeszélő-főhős által. Münsterben vagyunk, közel Németalföldhöz, Észak-Rajna-Vesztfália gazdag püspöki székhelyén. Az új vallási tanok hívei radikalizálódnak, végül az anabaptisták veszik át az uralmat, megalapítják az új Jeruzsálemet, terrort vezetnek be az „újhit” nevében, az agyament fanatizmust és az embertelen brutalitást fokozza a tényleges harci állapot, a várost ugyanis körbeveszik a püspök csapatai, a kétségbeesett védekezés is „indokolja” a kegyetlenkedéseket. Aztán jön a szörnyű vég.

(Buksó, a 24.hu podcastsorozata Nyáry Krisztián vezetésével – 43. rész, Szabó T. Anna és Dragomán György)

Az volt a jó ebben az ünnepi beszélgetésben, hogy semmi ünnepi nem volt benne. Két érdekes író, két érdekes ember együtt többet mondott, mint amennyit külön-külön mondhattak volna. Ennek a házaspárnak a nyilvánosan követhető élete csupa jó energiát ad hozzá műveik olvasásához. Dragomán szenzualitása ott van megfegyelmezett, mégis szenvedélyes elbeszélésmódjában. Szabó T. költői létérzékelése pedig ott van a köznapi dolgokban is, a világ legtermészetesebb módján jut eszébe Berzsenyi Dániel, Szabó Magda vagy Kántor Péter. Az ünnepi libasültről meg József Attila.

Visky Andrásnak 65 évesen megjelent az első regénye, a Kitelepítés. A költő, drámaíró, esszéista, színházi ember most műfajt váltott. Mintha egész eddigi életművének összegzése lenne ez a nagyszerű, kibírhatatlan és letehetetlen könyv. A valóságos családtörténet megnézhető az On the Spot – Az ellenség gyermekei sorozatában. Szörnyű és gyönyörű. De hát ez meg egy regény. Igaz, ez is szörnyű, és ez is gyönyörű.