► André Ferenc: Kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2023, 148 oldal, 2499 Ft

Egyrészt ott a két ország közti szellemi és érzelmi ingázás, ott a nagyon szimpatikus kiállás mindazért, amit Erdély és az Erdélyben született kötészet jelent (Lászlóffy Aladár, Király László, Hervay Gizella, Kányádi Sándor és a sor elején Kovács András Ferenc nagyon konkrét megidézésével), de közben halljuk az igényt arra is, hogy végre söpörjük félre a határon inneni és túli dichotómiát, ezt a romboló, skizofrén kényszerhelyzetet. A kíváncsiság kegyetlensége a kulcsvers – a szerző mestermunkája, ami végre nem a horoszkópok szintje, hanem a bolygók mozgását leíró tanulmányoké.

Zelei Dávid: Folyó/irat/mentés. Minerva Könyvek 13., Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2020, 248 oldal, 2500 Ft

A válasz a szerző személyében, stílusában és főként az általa választott műfajban keresendő. Zelei Dávid mára az irodalmi élet egyik fontos szereplőjévé vált, ráadásul szerkesztőként, kritikusként, szervezőként is készen áll arra, hogy a következő évtizedekben is az legyen: fontos szereplő. Emellett egészen kiválóan ír, lendületesen, ötletesen, magabiztosan, nyelvileg is igényesen, de alázattal, sőt kifejezett tisztelettel az irodalmi élet intézményei és résztvevői iránt. Sosem fellengzős, pedig gyakran vicces, laza, önironikus. Olyasvalaki, aki mindig nyitott a vitára, sőt gyakran jelzi is, hogy talán téved, talán ő érvel rosszul.

Háy János: A cégvezető
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van
Per Petterson: Férfiak az én helyzetemben
Halász Rita: Mély levegő

Ayu Utami: Saman
Orhan Pamuk: Hó
Mathias Énard: Iránytű
Ahmed Saadawi: Frankenstein Bagdadban

Bátorkodnék még azt is kijelenteni, hogy Tandori páratlanul gazdag és szerteágazó életműve másért és másként fontos nekünk, magyaroknak, mint amiért fontos (lehetne) külföldön. Itthon magától értetődő, közhelyszámba menő elmondani róla, milyen óriási hatása volt már a hetvenes évek elején, mennyire megrengette a magyar irodalmi gondolkodást, milyen sokan kezdtek el másképp írni az ő verseit olvasva, és mennyire más lenne a mai irodalom is, ha nem lett volna Tandori. Amikor az ehhez hasonló értékeléseket olvasom, arra gondolok, sokan talán csak afféle előmunkásnak tekintik őt, egy úttörőnek, aki poétikai lehetőségeket mutat meg, ajtókat nyit ki, néha már-már kopernikuszi fordulatokat javasol és visz végbe, és aki eközben újra és újra szembesíti a kollégákat is az irodalom és azon belül a vers létének és értelmének végső kérdéseivel. És még valamivel szembesít: a kortárs világirodalom fejleményeivel. Közvetítő ő – és nemcsak fáradhatatlan fordítóként (nagyjából ötvenezer oldalnál jár), hanem költőként is az.

Schein Gábor: Üdvözlet a kontinens belsejéből
Hevesi Judit: Holnap ne gyere
Deres Kornélia: Bábhasadás
Terék Anna: Halott nők

Acsai Roland: Szellemkócsagok. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2017, 100 oldal, 1990 Ft

A kortársak közül Oravecz Imre legújabb költészetében van hasonlóan sok természeti kép, de nála ezek minden alkalommal allegória-szerűen visszautalnak a saját sorstörténetre, a magányra, az öregedésre, a közelgő halál elkerülhetetlenségére. Acsai Roland az egyik ciklusban egy sólyomfióka megszületését és megerősödést követi nyomon, ami biztosan csodálatos, de elvárható lenne, hogy a sólyom igencsak terhelt szimbólumrendszerére is reagáljon a vers, e nélkül üres és szépelgő. Kívülálló szemlélő, legfeljebb azt gondolhatjuk, a beszélő maga is olyan szabad és vad és erős és ősi, mint sólyom – de ezt a képet sem szívesen fogadnám el.

Kovács András Ferenc: Lözsurnál dö Lüniver. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2017, 92 oldal, 2890 Ft

Kovács András Ferenc Weöres Sándorhoz mérhető formaművész, számtalanszor megmutatta, hogy bármilyen anyagból képes maradandót alkotni, de a „vers lesz minden egyszer” attitűdje kifutotta már magát. Olyan, mintha gombnyomásra jönnének ezek a szövegek, amelyek persze még így is tele vannak olyan ötletekkel, amelyekért más a fél karját adná, de emlékezetes, jelentős vers köztük csak nagyon kevés akad: a hét év anyagát összegyűjtő kötetben jó, ha hét.

Erdős Virág: Hátrahagyott versek. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 272 oldal, 2999 Ft

Most látszik csak igazán, hogy a rá annyira jellemző társadalmi érzékenység mennyire jelen volt már a kilencvenes évek elején született verseiben is: a hajléktalanság és a kórházi elfekvők, a józsefvárosi bérházak és a kelet-magyarországi falvak világa, vagyis a rendszerváltás veszteseinek azóta sem sokat változott közege foglalkoztatta. Sohasem magáról, hanem a periférián lévő csoportok megalázó helyzetéről beszél a verseiben, egyfajta aktivista költészetet művel tehát, ami felrázni, bevonni igyekszik az olvasót, hogy a versek hatására ő is tegyen valamit a kirekesztés ellen, az út szélén hagyottakért, egy jobb és élhetőbb országért.

Ketten egy új könyvről - Peer Krisztián: 42. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2017, 78 oldal, 1699 Ft

A szerelemi líra mindig a vallomás igazságán alapul: a szerelem megvallása csak valóságos lehet – a másik halála azonban idővel a szerelmet is megöli. A gyász költészete viszont épp a valóság tagadásából indul ki, és annak kényszerű elfogadásáig jut el. A szerelmi és a gyászlíra ellentétes irányú mozgása adja azt a feszültséget, amelyben a beszélőnek újra meg kell találnia önmagát és a továbbélés lehetőségét, formáját, értelmét. Az „özvegyi fátyol” kérdésének kötetbeli megjelenése ezért épp az emlékműállítás posztromantikus provokációja, a kapcsolat idealizálásának ellenpontozása.

Kun Árpád: Megint hazavárunk

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér

Darvasi László: Isten. Haza. Csal.

Győrffy Ákos: A hegyi füzet

Az első három kötet túlságosan konzervatív, a jó ötletek kidolgozásában is körülményes, és épp ezért sokszor kifejezetten modoros, néhol ugyan érzékeny és titokzatos, ám gyakran mégis üresnek ható versei után két haiku-könyvet olvashattunk Jánktól. De a haiku-forma is zsákutcának bizonyult, idegen volt ettől az alapjaiban mégis inkább analitikus, a „lényeget” kereső-kutató és ehhez teret igénylő költészettől. A 2014-es, mostanáig az utolsó kötet, az Öreg árnyék viszont végre hozott némi játékosságot, vagányságot, dallamot és humort, egy kis lazaságot a továbbra is drámai tematikába, sőt hozott egy-egy megszólítható társat a végtelen magányba. 

Lator László: Szabad szemmel. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016. 440 oldal, 3490 Ft

Ketten egy új könyvről - Oravecz Imre: Távozó fa. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2015. 196 oldal, 2990 Ft

Oravecz Imre a 2002-es előző kötetével kezdődően, de a mostanival végérvényesen a folyamatos halálfélelem költőjévé vált, azaz a közeledő elmúlás költői közhelyét igyekszik egy lehetőleg nem klisészerű költészetté formálni. A kötet titka éppen az, miként sikerül ez neki annak ellenére is, hogy a lírai én beszédpozíciója, az élethelyzete, de a versek képi világa és önsajnáló szólama is ismerős már.

Elek Tibor: Markó Béla. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2014. 238 oldal, 3690 Ft

Juhász Ferenc: A végtelen tükre. Versprózák 2007–2015. Kossuth Ki­adó, Budapest, 162 oldal, 2990 Ft

Markó Béla: Fűszál a sziklán. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2014. 120 oldal,2490 Ft