Megjelent Krasznahorkai László új regénye, a Herscht 07769, amelynek cselekménye napjaink Németországában, Türingiában játszódik. Az egykorvolt NDK e részében már a rendszerváltás előtt, a nyolcvanas években megerősödtek a neonáci csoportok. A tartomány nagy kulturális hagyományai közé tartozik, hogy idevalósi a Bach család, melynek tagjai a XVI. századtól kezdve éltek és alkottak itt. Bach kultusza és a neonácik találkoznak Krasznahorkai regényének lapjain.

Kelemen János filozófus, akadémikus, a Magyar Dantisztikai Társaság elnöke, ő szerkesztette az Isteni színjáték első részének kommentárjait. A Magyar Dantisztikai Társaság statútumában a célkitűzések között szerepel, hogy 2021-re, a kerek évfordulóra elkészítik a teljes Komédia kommentárjait. A Pokolhoz írott kommentárok most már nyomtatásban is megjelentek, a másik két kötet jövőre esedékes.

Dinyés Dániel zeneszerző, karmester egyebek mellett színházak zenei vezetőjeként, színpadi zenék szerzőjeként vált ismertté. Működésének eddigi talán leglátványosabb sikere a zsúfolt házakat vonzó, roppant népszerű Operabeavató című sorozat, amelynek keretében kezdetben Ascher Tamás, később Göttinger Pál, valamint kitűnő énekesek társaságában egy-egy évadon át egy-egy operát elemeztek és állítottak színre – mint mondja: „statáriálisan” –, majd – ahogy ez például a Così fan tuttéval megtörtént – az évad végén a teljes mű is elhangzott. Ezek az estek immár évek óta minden alkalommal magukkal ragadják a közönséget, az emberek pedig, miközben ragyogóan szórakoznak, rengeteget megtudnak a műfajról és az adott darabról. Dinyés Dániel augusztustól a Szegedi Nemzeti Színház zenei vezetője.

Április 5-én a Müpában, Kovács János vezényletével, orosz és magyar szólisták, a Rádiózenekar, a Rádióénekkar, a Rádió Gyermekkórusa és a Honvédkórus közreműködésével először hangzott el Muszorgszkij Hovanscsina című operájának Bojti János által hangszerelt változata, amelyet jövőre a berlini Staatsoper is bemutat. A hangverseny előtt rendezték Bojti János Muszorgszkij Hovanscsinája című, frissen megjelent monográfiájának könyvpremierjét is.

December 19-én a Zeneakadémia nagytermében ünnepi hangverseny zárja a Reformáció 500 emlékév rendezvényeit. A hangversenyen Bach‑, Kurtág György- és Jeney-kompozíciók hangzanak el. Jeney Zoltán új, Aus tiefer Not című kantátája erre az alkalomra született, ezen az estén kerül sor az ősbemutatójára, Kurtág 1963 és 1968 között írott nagy művét, a Bornemisza Péter mondásait pedig Tony Arnold szopránénekesnő és Csalog Gábor zongoraművész-zeneszerző, a Kurtág-életmű egyik legavatottabb tolmácsolója adja elő.

„Magától értetődik, hogy elsősorban költői teljesítményét értékeli az utókor, (...) de költészetének rejtett összefüggéseit, szemléleti pozíció­jának teljességét is alaposabban és mélyebben ismerheti meg, aki figyelembe veszi a gondolati hátterüket” – mondja József Attila értekező prózája kritikai kiadásának most elkészült második kötetéről a szövegek egyik magyarázója, Veres András. Az ebben a részben összegyűjtött, 1930 és 1937 között született írásokhoz a kommentárokat őmellette olyan ismert József Attila-kutatók írták, mint Tverdota György, Bókay Antal, N. Horváth Béla és Agárdi Péter, a szövegkritikát döntően Sárközi Éva végezte el. Sokan mások is részt vettek a munkában, többek közt a fiatal irodalomtörténész, Török Sándor Mátyás és az időközben eltávozott Farkas János László, valamint Rigó Béla.

Tavaly novemberben ünnepelte 80. születésnapját, ez alkalomból Ne várj jobb időkre címmel megjelentette önéletírását is, amelyből sok minden érthetővé válik az NDK működését illetően, egyszersmind fontos adalékokkal szolgál Németország XX. századi történetéhez. 1953-ban Hamburgból az NDK-ba települt, ahol azonban megalkuvást nem ismerő, kritikus szelleme miatt a rendszer mindinkább szembefordult vele. Sokéves tiltás és hatósági zaklatás után, 1976-ban, nyugatnémet turnéja idején megvonták állampolgárságát, nem térhetett többé haza.

Wolf Biermann május elején a budapesti Goethe Intézet meghívására Magyarországon járt.

A Die Horen című rangos német művészeti folyóirat egyik új, Relle Ágnes műfordító által szerkesztett számát a magyar  irodalomnak szentelte. A lapszám magyarországi bemutatóján, a Petőfi Irodalmi Múzeumban jelen volt Katharina Raabe, a magyar irodalom  németországi sikereinek egyik legfontosabb háttérembere, aki szerkesztői munkáját a zürichi Arche Verlagnál kezdte, majd Berlinben a Rowohltnál dolgozott, 2000 óta a Suhrkamp kiadó kelet-európai irodalmakért felelős szerkesztője.

Január 27-én a szerző vezényletével mutatta be a Magyar Állami Operaház Eötvös Péter A szerelemről és más démonokról című operáját. A Gabriel García Márquez regénye alapján írott mű ősbemutatójára 2008-ban, a jeles román rendező, Silviu Purcărete rendezésében került sor Glyndebourne-ban. Ebben a rendezésben láthatta most a budapesti közönség is.

1517. október 31-én tűzte ki 95 pontját Luther a wittenbergi vártemplom kapujára. Ötszáz éves a reformáció. Német nyelvterületen és Európának azokban az országaiban, ahol nagy számban élnek evangélikusok, az elmúlt években gőzerővel folyt az évfordulós készülődés, 2016-ban például különösen sok Luther-témájú, illetve a reformáció történetét bemutató könyv jelent meg, és zakatol a Luther-ipar. A Lutheránus Világszövetség alelnökét, a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottságának elnökét azonban nem csak az évfordulós eseményekről kérdeztük.

Ma Magyarországon keresztül menekülni, ahogy mi tettük annak idején, tényleg nem volna lehetséges – mondja Saša Stanišić, aki a délszláv háború idején, tizennégy évesen, családjával együtt menekült Boszniá­ból Németországba, ahol már nemzedéke legjobb írói között tartják számon. Vor dem Fest (Az ünnep előtt) című regénye 2014-ben elnyerte a Lipcsei Könyvvásár nagydíját, munkásságát díjak és elismerések sorával honorálták. Első könyve, a Hogy javítja a katona a gramofont című regény magyarul is napvilágot látott (Szó Kiadó, 2008). Stanišić az úgynevezett kvótanépszavazást megelőző héten a budapesti Goethe Intézet meghívására Budapesten és Debrecenben olvasott fel frissen megjelent elbeszéléskötetéből. Ekkor készült vele az interjú.

Kutatásai és publikációi kezdettől a XX. század első felének európai és magyar történelmére koncentráltak. Mussoliniról és Hitlerről írt monográfiája, a két múlt századi diktátor pályájának legismertebb magyar nyelven megjelent összefoglalása, segít a mai diktátorok pályafutásának megértésében is. Legfrissebb könyve, A Föld felfedezése és meghódítása (Kossuth Kiadó, 2016) a nagy földrajzi felfedezések korától a legújabb korig tekinti át és helyezi a megszokottnál jóval szélesebb összefüggésbe az emberiség életét teljességgel megváltoztató felfedezéseket, egészen a XX. századig meghosszabbítva vizsgálatait.

Közös könyvük, az Odaát és odaát. Két német gyermekkor az egyik szerzőnek az NSZK-ban, a másiknak az NDK-ban töltött gyermekkorát írja le. Azonos a könyv két részének felépítése, azonosak a fejezetcímek, és egyazon napon ér véget a két elbeszélés, valamint a két gyerekkor is: 1989. november 9-én, a berlini fal leomlásának napján. David Wagner, aki a Rajna-vidéken, a Bonn melletti Andernachban nőtt fel, ezen a világtörténelmi jelentőségű napon, egy nagy buli után épp dolgozatot ír az iskolában, a kelet-berlini illetőségű Jochen Schmidt pedig egy, az NDK Nemzeti Néphadseregében, tűzőrségben töltött éjszaka után értesül az eseményről. A jelentőségét nem pontosan fogja fel, jobban örült volna, ha hagyják kicsit még aludni. A két íróval a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon készült interjú.

Vajon korrupt volt-e Christian Wulff német államfő, amikor még miniszterelnökként ezt-azt (sok ezt-azt), kedvező hiteleket, ingyen nyaralást és egyéb előnyöket is elfogadott az őt körülvevő gazdag barátoktól? A Német Szövetségi Köztársaság elnöke 2013-ban állt először a hannoveri tartományi bíróságon bírái elé, akik végül ejtették a vádat. Wulff pályája ezzel együtt véget ért, hiszen – ha büntetőjogilag felelősségre vonhatónak nem is, de – megvesztegethetőnek és kisstílű haszonlesőnek bizonyult. Wulff történetének tanulságaival kezdi a korrupció történetével foglalkozó összefoglaló munkáját Jens Ivo Engels, aki tavaly megjelent és a közelmúltban magyarra fordított könyvében (A korrupció története, Corvina, 2016) a jelenség tipológiájával és történetével foglalkozik. A dortmundi egyetem történészprofesszora a modern állami működés és a korrupció különböző fajtáinak összefonódását vizsgálja. Mennyi korrupció szükséges a hatalomgyakorláshoz, hol vannak a határai, és hogyan változott a korrupció a történelem során, teszi fel a kérdést a kutató. 

Az izraeli dirigens az Egyesült Államokban Josef Gingoldnál, majd Ja­sha Heifetznél folytatta hegedűtanulmányait, azután Berlinben Boris Blachernél tanult zeneszerzést. Karmesteri pályája egy beugrással kezdődött, Chicagóban, koncertmesterként előadás közben vette át a Don Giovanni vezénylését, mert a karmester, Ferdinand Leitner rosszul lett. A nagy feltűnést keltett eset után Karajan asszisztensének választotta. Vezényelni sosem tanult, azt szerinte nem is lehet megtanulni, hanem – mint Karl Böhm mondta – „az ember fölmegy a pódiumra, és vagy tudja, vagy nem”. Steinberg ma világszerte sokat foglalkoztatott dirigens. Magyarországon vezényelte a Budapesti Fesztiválzenekart, 2014-ben pedig egy budapesti vendégszereplés után elvállalta a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának vezetését.

H. Balázs Éva születésének századik évfordulója alkalmából december 11-én emlékkonferenciát szerveztek a Tudományos Akadémia felolvasótermében. Középkorkutatóként kezdte pályáját, ám végül a XVIII. századnak lett nemzetközi hírű szaktekintélye, Bécs és Pest-Buda a régi századvégen című könyve külföldi egyetemeken is kötelező olvasmány. Tanárként élő legendának számított, előadásai és szemináriumai páratlan népszerűségnek örvendtek. Egykori tanszékén, a Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszéken, 2010 óta minden évben „memorial lecture” keretében emlékeznek meg a 2006-ban, 91 évesen elhunyt professzorról. A centenárium alkalmából az emlékelőadás emlékkonferenciává nőtte ki magát, amelyen számos egykori tanítványa, közöttük például Glatz Ferenc, Klaniczay Gábor, Pók Attila, Pajkossy Gábor és Kontler László tartott előadást. A konferencia szervezője Frank Tibor egyetemi tanár – aki mint előadásában is elmondta, hivatalosan nem volt tanítványa, ám annál többet köszönhet neki – és Krász Lilla adjunktus, aki másodéves hallgatóként lett a tanítványa, később doktorandusza, ma a tanszék oktatója.

Négyéves megbízása lejártával búcsúzik Jutta Gehrig, a budapesti Goethe Intézet igazgatója. Az intézet 1988-ban nyílt meg, és az azóta eltelt huszonhat évben a magyar kulturális életbe talán legjobban integrálódott külföldi kultúrintézetté vált. Ebben az anyaország nagysága és jelentősége, valamint a hagyományosan szoros magyar–német kapcsolatok mellett az intézmény kitűnő programjai is szerepet játszanak. Gehrig asszony magyarországi működése során számos olyan rendezvényre került sor, amelynek jelentősége túlmutatott a külföldi kulturális intézményektől megszokottakon. Nem csupán a küldő ország művészeti és kulturális eredményeire koncentrált, hanem a magyarországi kulturális életben bekövetkezett változásokra is azonnal reflektált. 

Az idén negyvenéves Daniel Kehlmann tíz éve megjelent A világ fölmérése című regénye harminchét hétig vezette a bestseller listát, 2012-ig pedig – csak német nyelvterületen – 2,3 millió példányban fogyott el. A könyv, amelyet számos nyelvre lefordítottak, kivételes kritikai és közönségsikert aratott. A német iskolákban jó ideje tananyag az irodalomoktatásban. Megírásakor Kehlmann már korántsem számított pályakezdőnek. A német irodalom komoly ígéretének nevét ekkor ismerte meg a nagyvilág. Magyarul eddig öt könyve látott napvilágot a Kortina és a Magvető Kiadó gondozásában. Az író F című regényének megjelenése alkalmából az áprilisi Nemzetközi Könyvfesztivál vendégeként járt Budapesten.