(Rajk László Hiányzó paragrafus - 1. §.: Magyarország: köztársaság című kiállítása a Mucius Galériában, nyitva 2011. november 1-ig)

(Transzport, Böröcz András szobrász- és Rajk László építőművész kiállítása, 2B Galéria, megtekinthető június 15-ig)

Igazából nem tudtam, hogy mit vállaltam, amikor tavaly szeptemberben, szegény El Kazovszkij emlékműavatása után Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház újdonsült igazgatója kérésére, nyitnám meg én a többi, majdan ide kerülő tárlatot is, magabízón igent mondtam. Nem szokványos megbízás az ilyen, és legyünk őszinték: nem is egészen veszélytelen.

2008. nyár végén kaptam az első felkérést, hogy nyissak meg egy kiállítást az immár nem is olyan „új" Nemzeti Színházban: az évadnyitón El Kazovszkijról és arról a posztumusz térinstallációról beszéltem, amit fájdalmasan korai halála előtt még maga vázolt fel, s amellyel a színház új vezetése - túl a tiszteletadás szomorú kötelességén - elindította ambiciózus kísérletét, hogy a sokat vitatott épület előcsarnokát megkerülhetetlen hellyé tegye a hazai kortárs művészet fővárosi térképén (azt most nem firtatnám, hogy mit jelenthet ebben az összefüggésben a „kortárs" jelző).

Radnóti Sándor hatvanéves

A Terror Háza mint esztétikai probléma