Benedek Szabolcs

► Vámos Miklós: Teendők halálom után. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2023, 175 oldal, 4299 Ft

A kisregény egyik csúcspontja, amikor az idősebb Füsti Tamás, Vilmos öccse még a Kádár-korban Bécsben meglátogatja az oda kiránduló bátyját, és miközben amaz a nagystílű gavallért játssza, Tamás (aki a háború után az újrakezdés reményében családnevet váltott) a szemére veti, hogy a karácsonykor esedékes telefonhívásokon kívül nem foglalkozik velük. A másik csúcspont a két testvér haldoklása, eltérő körülmények között, ám testileg-lelkileg hasonló fájdalmakkal. Kérdésként pedig az fogalmazódhat meg bennünk, hogy lehet-e a hazából annyira kiábrándulni, hogy az ember minden szálat elvág, beleértve a testvéri köteléket is.

Tovább

► Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol. Kalligram Ki­­adó, Budapest, 2023, 256 oldal, 3990 Ft

Regényként emlegetem ezt az egyszerűségében is takaros, zsebben is elférő, kézbe illően tetszetősre tervezett, Mindenki másképp gyászol című könyvet, és nem csupán azért, mert ez áll a szennycímlapon. Mintha a szerző és a kiadó hangsúlyozni akarnák, hogy regényt olvasunk, tudván, hogy lesznek, akik szerint ez egymáshoz hol gyengébb, hol erősebb szálakkal kapcsolódó történetek gyűjteménye, már csak azért is, mert némelyik eredetileg novellaként látott napvilágot lapokban és folyóiratokban. Én viszont nem csupán tudomásul veszem a szennycímlapon is megerősített írói szándékot, miszerint ez így együttesen már egy regény, hanem magam is ezt gondolom. A szöveg felépítése, megkomponálása, tartása, íve, egységes nyelvi megformáltsága és tónusa egyértelműen regényt rajzol ki a csak látszólag egymás mellé helyezett, valójában nagyon is illeszkedő, hosszabb-rövidebb történetekből.

Tovább

Hartay Csaba: Még nem is játszottunk

Eörsi István: Végjáték – Kőrössi P. József: Naplóromok

Huszti Gergely: Villa Abbázia

Lackfi János: Rocky

Tovább

► Nyerges András: Szigorúan bizalmas történet – Magyar parádé. Kronosz Kiadó, Pécs, 2023, 584 oldal, 4800 Ft

A Szigorúan bizalmas történet először 1985-ben jelent meg, amikor – legalábbis a korabeli fülszöveg szerint – már lehetett bizonyos dolgokon nevetni. Ez persze afféle kényszeredett kacaj volt, elvégre a létező szocializmus idején, annak is inkább utolsó szakaszában a Rákosi-kor ábrázolásának lényegében egyetlen megengedett formájaként a szatíra és az irónia jöhetett számításba. Ami jelen esetben predesztinálta az írói eszközöket a folytatást illetően is. A másik regény, a Magyar parádé az előző után több mint tíz évvel játszódik. A két főszereplő ugyanaz: Magyar Ede és Nesztor Gyula. Az egyik a megfigyelő, a másik a megfigyelt. Igaz, utóbbi szerepébe és egyben az önmagát élcsapatként definiáló, a hivatali ügyeken kívül is buzgó személyzetis káder, Magyar Ede látókörébe a második regényben immár Nesztor fia, Gyuri is belekerül. Aki Nyerges más műveiben is fölbukkan, és akiről egy 2009-es Kritika-interjúból is tudhatjuk, hogy az író alteregójaként azonosítható.

Tovább

A negyedik vagy ötödik számnál Tünde és Anita csókolózni kezdtek. Egyszer már csókolóztak, Tündéék lakásában, amikor fölugrottak forrócsokizni, és se a gyerekek, se a férj (az a rohadt geci) nem voltak odahaza. Tünde ajkának most nem forrócsokiíze volt, hanem bor. Ez se volt rossz. Anita kezdte jól érezni magát. Csaba viszont fölkelt az ágyról, és kiment a konyhaként is funkcionáló előszobába.

Nem sokkal később Tünde kibontakozott Anita karjaiból, és utánament Csabának. Anita, bár semmi kedve nem volt hozzá, követte. Csaba a konyhaasztalnál ült, és egy női magazint lapozgatott, amelyet Anita a fodrásznál olvasott, míg várta, hogy a festék befogja a haját, de mivel nem ért az egyik cikk végére, lenyúlta a lapot.

Tovább

► Szécsi Noémi: Rohadt állatok. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 118 oldal, 3699 Ft

Az egymáshoz lazán kapcsolódó történetek két visszatérő főalakja a Hörcsög, a Biokertként emlegetett territórium vezetője, valamint kommunikációs tanácsadója, a Vakond, akinek az a feladata, hogy „ha a vezér odaszarik valahová, akkor azt ő temeti be”. Rajtuk kívül számos állat, mármint rágcsáló és kisemlős fölbukkan még, Sün, Cickány, Mormota, Lemming és mások, de bizonyos érintettségek kapcsán egy döglött macska is előkerül, sőt emlegetve van az ember is. A Biokert egyrészt a sztorik könnyű kézzel, gyakran csak elejtett félmondatokkal fölskiccelt helyszíne, másrészt viszonyítási és hivatkozási alap azok szereplői, elsősorban a Biokert vezéralakjai (a Hörcsög és talpnyalói, illetve a hozzájuk csapódó és tőlük függő figurák, például befektetők) számára.

Tovább

Maros András: Sorsolják a kaszinótojást
Szávai Géza: Az élet és Mészöly Miklós
Jolsvai András: Márton Irma tévedése
Gerőcs Péter: Werkfilm

Tovább

► Ménes Attila: Amerre járok védtelen. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2022, 288 oldal, 4299 Ft

Nem láttam „az év könyvei” jellegű listákon, ennek ellenére Ménes Attila új regénye számomra a 2022-es hazai prózatermés általam olvasott szegmensének legemlékezetesebb darabjai közé tartozik. Persze az efféle listák nem minden esetben tükröznek valós értékítéletet, viszonyrendszerek és az irodalom világában elfoglalt pozíciók éppúgy befolyásolják őket, mint az a folyamat, ahogyan gerjesztik és befolyásolják egymást. Közben meg évről évre vannak olyan művek, amelyek – javarészt az irodalmi intézményrendszer szövevényes mozgatórugói okán, megfelelő toló- vagy felhajtóerő híján – rejtve maradnak, holott a kritika több értelemben tekintve szubjektív mivolta mellett is érdemes, sőt fontos is lenne rájuk figyelmet fordítani.

Tovább

► Vámos Miklós: Palackposta. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2022, 196 oldal, 3999 Ft

Amikor a ki nem küldött tudósító szubjektív világképei megjelentek, Vámos Miklós már többkötetes, kelendő szerző volt. Ismertségét és népszerűségét ezek a cikkek is nagyban növelték, érdemes utánaolvasni az akkori ÉS-ben az ezekhez kapcsolódó szerkesztői üzeneteknek. Az egyik például olvasói kérdésre röviden bemutatja, ki ez az alig harmincas, tehetséges író. Egy másik meg azt tudatja, hogy a sorozatnak a hamburgi piroslámpás negyedről szóló és ezzel együtt a hivatalosan el nem ismert magyar szexpiac mibenlétét feszegető darabjára rengeteg vélemény érkezett, pró és kontra, ám mivel utóbbiak meglehetősen fölajzott hangvételűek, előbbieket se közlik.

Tovább

► Ketten egy új könyvről – Kiss Ottó: A Kék Oroszlán bezár. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2022, 275 oldal, 4299 Ft

A Kék Oroszlán bezár című összeállítás mindjárt az elején – profánul szólva – belecsap a lecsóba. Az egyébként a régebbi novellák közül való (2001-es) Szávó udvara nem csupán a kötet nyitó, de egyben egyik legerősebb darabja. Ebben mutatja meg Lauri bácsi a még sráckorú elbeszélőnek és haverjának, hogyan kell kukumbárét készíteni. A játék többféle néven szerepel a néprajzi leírásokban, lényege, hogy egy sárgolyót el kell lapítani, a közepét teljesen elvékonyítani, majd az így keletkezett mélyedésbe beleköpni. Aztán ha az elkészült kukumbárét jó erősen odacsapjuk valamihez, az akkorát szól, mint egy puska. Már amennyiben persze elég ügyesek vagyunk.

Tovább

Nógrádi Gábor: Alattunk a kincs. Móra Kiadó, Budapest, 2022, 142 oldal, 2999 Ft

Nógrádi érzékelhető rutinnal, biztos kézzel viszi végig a sztorit, nem mellesleg – ha már iskolásokról van szó – leckét ad abból, hogyan lehet egy többször és többek által használt sémát újszerűvé tenni, anélkül, hogy az egyébként kiszámítható fordulatok és az előre sejthető végkifejlet közhelybe, netán unalomba fulladna. A tanulság is megvan, és a dramaturgiába rejtett ismeretterjesztés is. (Lásd a háborús eseményeket, vagy a Holbein-festmény esetét. Igaz, azon elmerengtem, hogyan lehet Szent Lászlónak aranypénze 1929-ből.) És hát abban is igaza van a mindentudó elbeszélőnek, hogy „az igazi közösségi háló, amit pletykának nevezünk, jól működik, és nem kell hozzá wifi meg előfizetés”.

Tovább

Fehér Boldizsár: Nem nagy ügy. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 130 oldal, 3499 Ft

Négy éve megjelent és Margó-díjat nyert első regénye (Vak majom) után Fehér Boldizsár most novelláskötettel jelentkezett. A szövegek egy része első ízben a szerzőnek a Könyves Magazinon futó, Hogyan legyünk népszerűek és szerezzünk barátokat? című tárcasorozatában bukkant fel. A kötetben olvasható verziók ugyanakkor érzékelhető utómunkán estek át az internetes publikálásuk óta. Mások lettek a címeik, a figurák nevei, a terjedelmük, és ami még lényegesebb: egy-egy bekezdés vagy mondat elhagyásával, avagy éppenséggel beiktatásával változtak a hangsúlyok. Mintha együtt értek volna a szerzőjükkel, nem mellesleg így épültek bele a kötet szépen kirajzolódó – talán túlzottan is szándékolt – egységébe.

Tovább

Bárdos Péter: Válogatott hallgatásaim. Claim Data Kft., Budapest, 2022, 108 oldal, 2800 forint

Mit kell tudnunk Bárdos Péterről? Egyrészt amit ő elárul magáról ebben a kívül-belül ízléses kis könyvben: hetvennégy éves (mármint a kézirat születésekor, 2020-ban az volt), jogász, és „önmagát magyar zsidóként határozza meg”. Másrészt filozófiai eszmefuttatásaiból sejthető, hogy baloldali és agnosztikus (az egyik nem következik a másikból, mint ahogy nem is zárják ki egymást), azt pedig a guglizásból tudom, hogy ügyvédi irodája közel esik a munkahelyemhez. Az önbemutatáshoz hozzátartozik, hogy Bárdos Péter se nem filozófus, se nem tudós, se nem író, ám ez nem zárta ki azt, hogy írjon egy könyvet, amely leginkább a filozófia évezredes kérdéseit teszi fel, de szó esik benne irodalomról, tudományról, történelemről és még sok minden másról is. A könyv elsődleges címzettje a három unoka, Marci, Nati és Olívia, nevük többször fölbukkan a kis kötetben. Amely egyébként nem született volna meg a járvány nélkül, mikor is a kényszerű bezártság és a szokatlanul belassult idő számos embert egyfajta számvetésre, töprengésre, múlt és jelen elemzésére késztetett. Na meg a jövőére is.

Tovább

Gion Nándor: Könyv könyv mellett
Milorad Pavić: Kazár szótár
Andrew Leatherbarrow: Csernobil 01:23:40
Kira Jarmis: Zárka

Tovább

Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 272 oldal, 3990 Ft

A folytatás lehetőségével számolva a mostani regényben sem meglepő az önéletrajzból merítkező dramaturgiához leginkább passzoló egyes szám első személyű narráció használata – amely mellett megjelent egy másik, egy egyes szám harmadik személyű is. Utóbbiban a figura már nem Budapesten, hanem Torontóban van, sőt maga a könyv is azzal kezdődik, hogy hősünk kibérel egy, az Ontario-tóra néző lakást. A vívódásra okot adó nők száma pedig az eredeti tervekhez képest emelkedett, a fiatalkori szál után tíz évvel játszódó kanadai események során is találkozunk velük.

Tovább

Ahogy egy helyi ismerősöm is fogalmazott: Splitben a Hajdukot nem lehet megkerülni. Annak se, aki nem különösebben rajong a futballért, amely terén amúgy a horvátok mostanság nagyságrendekkel jobb eredményeket tudnak fölmutatni a mieinknél. A piros-fehér kockás válogatott legutóbbi vb-ezüstérme mellett a Hajduk is nemzetközi szinten jegyzett klubcsapat. Splitben és környékén tényleg lépten-nyomon belébotlik az ember. Nem csupán a városban, hanem a szomszéd településeken is számtalan Hajduk Split feliratú, többnyire a klub színeiben (piros és kék, de a csapat odahaza fehér-kékben játszik) pompázó – bár nem mindig pompás – graffitikat látni, időnként meglepő helyen, templomok falainál és műemlékek közvetlen közelében. Nem beszélve arról, hogy az autók visszapillantó tükrén rendszeresen kis Hajduk-zászló fityeg, a telefontokokon is a klub címere virít, és az utcán járókelők nem kis hányadán ugyancsak Hajduk feliratú póló van. A horvátok érzékelhetően imádják a futballt, az eredményeik alapján joggal, de amúgy is az identitásuk meghatározó része.

Tovább

Kőrössi P. József: Ajuszi. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2022, 280 oldal, 3490 Ft

Ha nincs a járvány, valószínűleg nem születik meg Kőrössi P. József Facebook-posztokból kinőtt új könyve sem (vagy legalábbis nem ilyen formában), amely párhuzamba állítható az előzővel, hiszen az is ugyanúgy önéletrajzi-életrajzi munka volt, mint a mostani. Ám míg a Zsákutca két irányból (2020) elbeszélő-főhőse maga a szerző, addig most az édesanyjára, Ajuszira tevődött át a fókusz, akit a járvány elől a nyolcvanhatodik születésnapján Márkházára menekítettek. (A cserháti településsel kapcsolatban többször is elhangzik Kőrössi kicsit mentegetőző, kicsit büszke, kicsit önironizáló mondata, kvázi szlogenje, miszerint „városi ember vagyok, falun élek”.)

Tovább

Ketten egy új könyvről – Szilasi László: Tavaszi hadjárat. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 336 oldal, 4299 Ft

Ahogy arról itt is szó esik, Grand Tournak nevezték a hajdani Angliában a nemesifjaktól elvárt, éveken át tartó kontinentális tanulmányutat. Szilasi hősei is útra kelnek, nem mellesleg ez a két kisregény is történelmi eseményeket és helyszíneket bebarangoló utazásra viszi az olvasót. El lehet játszani a gondolattal, hogyan működne a két mű egymástól külön – de akár azzal is, hogy mi lenne, ha nem olykor esszenciába forduló szövegekként, hanem részleteiben kibontott nagyregényként olvashatnánk ugyanezt. Csak hát akkor nem jelentkezne az a bravúr, ahogyan Szilasi sűríti az epikai alkatrészeket.

Tovább

Tárcatár 2021 – a búcsú
TEMATIKUS PRÓZA-ÖSSZEÁLLÍTÁS

1992-ben, 29 éve indult az Élet és Irodalom Tárcatára. Széky János vezette akkor a prózarovatot, utána tizenöt évig Dérczy Péter. A hagyomány szerint minden évben három új szerzőt kérünk fel, hogy – Szív Ernő mellett – egy éven át, havi rendszerességgel írjon a „vonal alá”. 2021-ben Benedek Szabolcs, Selyem Zsuzsa és Szaniszló Judit írásait olvashatták. Szívből köszönjük, hogy velünk voltak!

Jövőre három új szerzővel folytatja a Tárcatár négyesfogata. Hogy kik ők, maradjon a januári számok meglepetése.


Igazából nem szeretem azt a szót, hogy „párom”. Nem tudom pontosan, miért, egyszerűen nehezen jön a számra. Nem mondanám, hogy idegesít vagy irritál, mert végtére is nem ugyanaz a kategória, mint az „asszonypajtás” meg a „pocaklakó”, de valahogy olyan… Mindegy, ettől függetlenül azon kapom magam, hogy egyre többször használom. Nyilván azért is, mert rendre ekként vagyok emlegetve mások előtt: „A párom így, a párom úgy”. És hát a párok állítólag az évek múlásával egyre inkább hasonlítanak egymáshoz, külső és belső tulajdonságokban egyaránt. Nem csoda, hogy átvesszük egymás szavajárását.

A legutóbb a pszichológusnál hallottam tőle. Konkrétan azt mondta:

– A párom ír.

Amire habozás nélkül rávágtam:

– Igen, és ez az, amit képtelen vagy évek, sőt évtizedek óta megemészteni.

– Te is tudod, hogy ez hülyeség. Semmi bajom nincs vele.

– Lehet, hogy nincs, de nem is különösebben érdekel.

– Miért, téged érdekel, hogy én milyen melókban vagyok éppen? Mégse vetem a szemedre soha. Nem is várom el, hogy foglalkozz a projektjeimmel. Elég, ha nekem bajlódnom kell velük.

Tovább

Olyan hangosan telefonált, hogy nemcsak a váró visszhangzott tőle, de valószínűleg arrébb, a recepción, vagy akár a felettük lévő emeleten is lehetett hallani. Fekete zakót és vászonnadrágot, valamint a legújabb divat szerint öltönyhöz is hordható márkás, sötét sportcipőt viselt. Nyakkendőt nem kötött, mintha ezzel is az öltözékének eleganciájában megbúvó lezserséget akarná hangsúlyozni, a napszemüvegét pedig a homloka fölött a hátrafésült hajára tolta. Odakint egyébként borús volt az ég.

– Márpedig a természetes nyelvérzékem azt mondja, hogy ez így lenne helyes.

Karsai pár percen belül harmadjára hallotta a kifejezést: „természetes nyelvérzék”. Mondhatnánk, hogy erre kapta föl a fejét, de ez nem igaz, a fiatalemberre egyszerűen nem lehetett nem odafigyelni. Amit nemcsak harsányságával sugallt, hanem gesztusaival és mimikájával egyaránt.

Tovább
Élet és Irodalom 2024