A helyettes harmadik regénye
„Nem figyelem a mandulákat, ki figyeli külön figyelemmel a manduláit, mégis feltűnik, hogy ma, ugyancsak teljes üzem mellett a fák zárják a beporzást, elkezdődött a hóhullás. Szerencsére mindhárom mandula fehér virágú.”
„Bámulva ülünk Gazsival a teraszon a napon a félig estében, félig délutánban, és a lassú, langyos északi szél, amit pedig utálok, mert lehozza a visegrádi út szagát, amikor van rajta forgalom, most nincs, most csendes, táncoltatja, pörgeti, lebegteti a mandula elszabadult apró, fehér, hártyavékony kagylóit, át a mérleghinta fölött, a hat frissen metszett málnabokor fölött, megugranak elérve a teraszkerítést, és bátrabbja a terasz kövére ereszkedik. A még bátrabbak egyenesen az asztalon, a vakmerőek a tányérban landolnak. És fekszenek itt egymásra hányva. Hirdetik, lesz mandula idén is.”
A nem kívánt rész törlendő
„Megéledt a telefonforgalmam – írja Barbara. – A számítógépes fickó átrakta egy közvetítő szolgáltatóra, amikor elmeséltem, hová járok telefonálni. Kérdezem, ezt honnan az isten csudájából tudtam volna? Tárikón miért nem tudja senki? Egyszerű, mint a pofon, akinek mobilja van, tudja, de senkinek nincs mobilja, kész. Maga tudta?”
„A csudából tudtam volna?”
„Hát ez az.”
„De csak azért ne telefonozzon, ha rendben a net, mert működik, hallja-e, nem gondolja? Jön a számla a jövő héten, a számla soha nem téved el.”
„Dehogy, nem én kezdeményezek hívást, én csak magát hívom, néha anyám orvosát.”
„Jó.”
„A helyettes hívott.”
„Minek? ”
„Érdeklődött, hogyan vagyok.”
„Szuper. És, hogyan van?”
Június végi este
– Megörökítem – morogja a férfi. Tudja, hogy nemigen fényképezhet, a nő nem lehet rajta, a kocsi sem. Most rákerült. Megbeszélték, megegyeztek. Kötés.
– Megörökíted?
– Igen – mondja a férfi. – Tizedszer vagyunk a ligetben, ideje megörökíteni, és én most megörökítem. Örök emléknek – vigyorog.
– Nyolcadszor, édes, csak nyolcadszor. Megint bajban a számokkal, édes, de ezen nem veszünk össze.
Nyújtózik, mint a macska, hosszú, szeplős karjait kinyújtja az ajtón a tető fölé, fejét hátraszegi, haját megrázza, a sűrű, vörös sörény szikrázni látszik az árnyékban.