Végszó helyett
Augusztus 4-i számunkban cikksorozatot indítottunk a magyarországi cigányság helyzetéről (György Péter: Mai magyarok és mai magyar romák). Eddig Ungváry Rudolf (aug. 11.), Lantos Gabriella (aug. 11.), Örkény Antal-Székelyi Mária (aug. 18.), Seres László (aug. 25.), Pik Katalin (aug. 25), Deák Péter (aug. 25.), Halmai Gábor (szept. 1.), Hell István (szept. 8.), Kósa Eszter (szept. 22.), Bartyik István (szept. 22.), Horn Gábor (szept. 22.), Bíró András (szept. 29.), Szikinger István (okt. 6.), Juhász Júlia (okt. 13.), Kerékgyártó T. István (okt. 20.), Neményi Mária (okt. 20.), Erős Ferenc (okt. 27.), Szenczi Tóth Károly (nov. 3.), Diósi Ágnes (nov. 10.), Kalla Éva (nov. 17.), Tamás Tibor (nov. 17.), Vajda Imre (dec. 1.), Bonifert Mária (dec. 8.), Krokovay Zsolt (jan. 5.), a Bársony János-Daróczi Ágnes-írást (jan. 12.), Miklósi Gábor riportját (jan. 19.) és Papp László Tamás írását (jan. 26.) közöltük.
Élő archívum - I.
Hogyan születik a hagyomány, miként tartjuk fenn mindazt, amit megőrizni érdemesnek tartunk? Miként működnek a kollektív emlékezet intézményei, hogyan függenek össze azok játékszabályai a technológiai környezettel? Az élő archívum semmi egyéb, mint az aktív emlékezetőrzés és memóriaalakítás megannyi módszerének, technikájának összessége. Miként emlékszünk vissza, s a kulturális örökség miként lesz megbonthatatlan kánonná? Mi marad fenn, mi tűnik el az archívumok mélyén? Miként változhat a kulturális hierarchia, mit jelent annak metamorfózisa? Végül pedig: miként alakítja át az élő archívumokat a digitális dokumentumok megjelenése, a technokulturális változás, amelyet internetként vagy globális informatikai infrastruktúraként ismerünk? Ezekre az absztrakt, művészetelméleti kérdésekre kíván ez a sorozat konkrét válaszokat adni. Egy-egy cikk esetelemzéseket kínál, s azt ígérhetem az olvasónak, ha az élő archívum komoly társadalomtudományi kérdés is, én azért igyekezni fogok nem túl unalmas, s amennyire tőlem telik, szórakoztató is lenni. Azok vagyunk, amire együtt emlékezhetünk. Az élő archívum ügye tehát: közügy. Játékszabályait kisebb mértékben olyan cikkek is alakítják, mint ezek, s nagyobb mértékben az olvasók.