Meghalt Nádas Péter (1942–2026)

► Urfi Péter: Sansz. Járvány, agyrák, napsütötte Itália. Magyar Jeti Zrt., Budapest, 2026, 318 oldal, 7990 Ft

Az autopatográfiák a nemzetközi és a magyar könyviadásban is egyre nagyobb teret követelnek maguknak, ami azzal a társadalom- és kultúrtörténeti folyamattal is összefügg, hogy egyre égetőbb kérdéssé válik a gondoskodás felelősségének a problémája az egyén szintjétől kezdve a nagy társadalmi struktúrákig. A betegségmegelőzéssel és a járványokkal kapcsolatos egyéni döntések (például az életmódról, a szűrővizsgálatokról, az oltásokról), a párkapcsolatok és kisközösségek gyötrő dilemmái (például az önfeláldozással vagy a gondozással kapcsolatban), a szociális háló és az egészségügyi ellátórendszer teljesítőképessége, illetve a politikai vezetés autoritása mind témája a Sansz szerteágazó, sokszólamú, több műfajú szövegvilágának is. Urfi megidézi családtörténetét: anyja és nagyanyja rákbetegségét, és egy olyan légkör és kultúra megteremtésére tett erőfeszítéseiket a családon belül és a szélesebb társadalomban egyaránt, amelyben a betegség és a halál az élet megbeszélhető és megbeszélendő részeként van elgondolva, és nemcsak elgondolva, de hogy úgy mondjam, gyakorolva is.

► Esterházy Péter: Minden művészet. Válogatott beszélgetések. Válogatta Pál Sándor Attila. Magvető Kiadó, Budapest, 2026, 224 oldal, 5999 Ft

Esterházy kivételes státusára a kötet utolsó interjúja is utal: Markos Mária egy kérdésben felidézi Kristóf Luca kutatását, amely szerint hosszú időn keresztül Esterházy volt a legnagyobb kulturális tekintély Magyarországon politikai kurzustól függetlenül. Az író reakciója erre szokás szerint az ironikus elhatárolódás: „Nyilván az ember szívesen olvassa, hogy őneki a filológusok és a szervezett vasmunkások között is nagy a presztízse, támogatom ezeket a kutatásokat, de életélményként kimarad” (190.). Ugyanakkor az is világos, hogy éppen saját társadalmi-kulturális státusának szüntelen reflexiója volt tekintélyének egyik legfontosabb forrása, és erre az interjúk a folyamatos, ismétlődő rákérdezéssel állandóan alkalmat adtak neki, azaz az interjúnak mint rítusnak kulcsszerepe volt tekintélye megteremtésében és fenntartásában.

► Bán Zsófia: Alétheia él. Magvető Kiadó, Budapest, 2025, 288 oldal, 6999 Ft

Esszé- és elbeszéléskötetek sora után Bán Zsófiának ez az első regénye, amely azonban építkezését és témáit tekintve is nagyon erősen kötődik korábbi írásaihoz. A kisregény terjedelmű könyv két része – a nagymamáé és az unokáé – rövid, többé vagy kevésbé autonóm fejezetekből épül fel, ezeknek a sorából rajzolódik ki töredékesen, nagy kihagyásokkal a két élettörténet, és vázolódik fel a mellékszereplők egész panoptikuma.

► Borsik Miklós: Futárlíra. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2024, 76 oldal, 2499 Ft

Bár a figyelemzavar-poétika egységet teremt Borsik versei között, a szövegek párbeszéde a kulturális hagyománnyal többféle jellegű és hangvételű. Az Átoknaptárban az utalások többnyire csak felsejlettek előttem, híres sorok parafrázisaiba botlottam (ha éppen felismertem őket), unalomig ismert költészeti toposzok buktak néhol a felszínre, de már ott is általában ironikusan. Annak a kötetnek a sokszor meglehetősen – az én felfogó képességemnek olykor talán túlságosan is – enigmatikus verseihez képest, úgy látom, Borsik versbeszéde most argumentatívabb, gondolatmenetei és víziói feszesebbek és koherensebbek. De rögtön pontosítanom is kell: nem úgy érvelőek ezek a versek, hogy végighúzódna rajtuk egy szigorúan felépített gondolatmenet, hanem csak annyira, hogy az idézetek kommentálása, megcsócsálása és a vers képei mintha közösen valami felé tartanának, de erről a valamiről nem nagyon lehet többet és általánosabbat mondani, mint hogy rendre a kétellyel, a cáfolattal kapcsolatos.

Az ÉS könyve áprilisban – Margaret Atwood: MaddAddam. Fordította Csonka Ágnes. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 650 oldal, 4499 Ft

A MaddAddam főszereplői Toby és az előző könyvben ugyancsak szereplő jószívű kalandor Zeb. Kettejük későn jött, gyöngéd szerelme ad keretet az időben és térben csapongó elbeszélésnek. Toby életéről itt nem sokat tudunk meg, Zeb kalandos élettörténetét viszont ő csalogatja elő a férfiból, és aztán ő meséli tovább a guvatkáknak. Az elbeszélés, az áthagyományozás kérdése itt végképp kulcskérdéssé válik: Toby feladata lesz, hogy a gyermeki tudatú guvatkáknak fogyasztható formába öntse a közösség emlékeit. Egy ilyen mesélés során történik, hogy egy félreértés folytán a guvatkák az ember-társaságban oly gyakran emlegetett Bazmeget istennek vélik, és beépítik mitológiájukba. A kulturális áthagyományozás problémáján túl a túlélőknek a genetikai áthagyományozás fogós kérdésével is meg kell küzdeni: a regény végére négy édes, de egyelőre ismeretlen faji jellegzetességekkel rendelkező guvatka–ember keverék születik. És közben persze az életben maradás feladatáról sem feledkezhetek meg: az erőszakra képtelen, de mindenféle lénnyel kommunikálni képes guvatkák, az emberi génekkel felruházott, szuperintelligens, de a ravaszt meghúzni képtelen óriásdisznók és a ravaszt meghúzni legalább képes maroknyi embersereg végül összefog, és sok áldozat árán, de legyőzi a létüket fenyegető bűnözőket.

(Horváth M. Judit: Magángyűjtemény. Artphoto Galéria, június 29-ig.)

Július 21-i számunkban Reményi József Tamás nyílt levelet intézett írótársaihoz, melyben határozottan bírálta a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (továbbiakban: KMTG) Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának minden hasonló intézménnyel szembeni kivételezett helyzetét, és ezen keresztül a közreműködésre felkért írók cinikus hozzáállását. A Népszava július 29-i száma összeállítást közölt, amelyben Szőcs Géza, aki az ÉS-ben válasz nélkül hagyta Reményi levelét, a napilap megkeresésére általánosságban reagált. Vita kerekedett az Élet és Irodalomban, melyben megszólalt Krusovszky Dénes (A közép széle és vége, 2017/32., aug. 11.), Grecsó Krisztián (Menekülő helyőrség, 2017/33., aug. 18.), Demény Péter (A vidor loholók, 2017/34., aug. 25.), Fehér Renátó (Mi mind ők voltunk egykor, 2017/34., aug. 25.), Kőrössi P. József (A Főnök, 2017/34., aug. 25.) és Selyem Zsuzsa (Ők majd bevédenek, 2017/34., aug. 25.), Gaborják Ádám (A KGMT után?, 2017/35., szept. 1.), Antal Nikolett–Korpa Tamás: (Hamis remény?, 2017/35., szept. 1.),  Péterfy Gergely  (Foximaxi,  2017/36., szept. 8.),  Szentmártoni János (Az erkölcs bajnokai? Na ne!, 2017/37., szept. 15.). Mostani számunkban Gács Annának, a Szépírók Társa­sága elnökének  írását közöljük. Közléseinkre felhívtuk Orbán János Dénes és Szőcs Géza figyelmét, véleményük megírására kérve őket.

(Horváth M. Judit: Privát képek 1–2. Random Galéria, november 6-ig)

Az ÉS könyve szeptemberben - Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2014. 612 oldal, 3990 Ft

Hallgrímur Helgason: A nő 1000 fokon – Herbjörg María Björnsson története

Nagy Gabriella: Üvegház

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben

Podmaniczky Szilárd: Klímadogma. Podmaniczky Művészeti Alapítvány, 2013. 292 oldal,2890 Ft

Látáscsapda: Beszélgetések El Kazovszkijjal. Szerkesztette Cserjés Katalin és Uhl Gabriella. A jegyzeteket készítette Siklós Péter. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2012. 344 oldal,3490 Ft

Rubin Eszter: Barhesz. Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2012. 240 oldal3499 Ft

Bagi Zsolt: Helyi arcok, egyetemes tekintetek. Facies localis universi. Műút könyvek, Miskolc, 2012. 198 oldal,2500 Ft

Margaret Atwood: Guvat és Gazella. Fordította Varga Zsu­zsanna. Európa Könyvkiadó, Bu­­dapest, 2012. 424 oldal,3200 Ft

Bán Teréz: Egy asszony másik élete. Podmaniczky Művészeti Alapítvány, Balatonboglár, 2012. 168 oldal, 2400Ft