Ebben az évben tartotta középiskolai osztályunk (a hitelesség kedvéért: a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumból) az ötvenedik érettségi találkozóját. Készültünk rá, laza keretek között terveztük, megkíséreltük a múltat egyensúlyba hozni a jövő alakításával. A lehetőségek és a realitások keretei között ez sikerült is.

Közel fél éve feltettem jóslatom a Facebookra (volt is közel hat lájkolóm), melyben megjósoltam: Murakami Haruki lesz ebben az évben az irodalmi Nobel-díj egyik díjazottja. Miután a 2018-as botrány évében nem osztottak díjat, idén kettőt is odaítélnek Mire a lap e heti száma megjelenik, az olvasó már tudni fogja, beteljesült-e jóslatom. Amikor megtettem, számomra kézenfekvőnek tűnt, hogy az övé legyen az egyik díj, mivel a korábbi évek során mindig esélyesnek tartották, és mégis mindig lemaradt. Hol az amerikai Bob Dylan, hol az angol Kazuo Ishiguro előzte meg. Most se kizárt, hogy nem lesz díjazott. Én mégis Murakami ceruza és radír témáiról írnék ezen a héten.