A litotész alakzatára történő utalással Balotă egy egészen tágas kulturális mezőben helyezi el a Bodor-prózát, a nyelvi kifejezések lefelé transzponálásának, tompításának több évszázadot átfogó keretei között, egyfajta nyelvi tartózkodásként, amelynek másikja természetesen valamiféle bőbeszédőség, nyelvi túldetermináltság lenne. Az irodalomtörténeti korszakban, amelyhez képest a korai Bodor-próza fordulatot jelentett az 1960-as években, természetesen éppen a hiperbolikus alakzatok, a magyarázatoknak és érzelmeknek egyfajta túlburjánzása volt ebből a perspektívából nézve az egyik problematikus pontja ‒ ezt billenti ki, más szerzőkkel együtt, Bodor. Balotă értelmezési iránya további kulcsszavak bevezetésével (elidegenedés, elmagányosodás, idegenség stb.) jól érzékelhetően az egzisztencializmus és a filozófiai abszurd értelmezési keretei felé vezeti Bodor-olvasatát, természetesen maga is egyfajta nyelvi visszafogottságot gyakorolva interpretációjában.

Mi lehet a tétje tehát „a non-expresszivitás esztétikájának” a korai Bodor-prózában, és mi a tágabb kontextusa?

► Halász Hajnalka – Lőrincz Csongor (szerk.): A lírai hang túloldalai. József Attila-olvasatok. Prae Kiadó, Budapest, 2023, 508 oldal, 4990 Ft

Miután megszülettek ennek a megközelítésnek az összefoglaló munkái, a József Attila-olvasás újdonságai a következő évtizedekben leginkább az ezt a koncepciót árnyaló-kiegészítő újrakontextualizálások (például Tverdota György részletesen körüljárt poésie pure-hipotézise egy bizonyos pályaszakasszal kapcsolatban), valamint az értekező József Attila szövegeinek figyelmes újraolvasása, illetve kiadásra történő előkészítése során születtek. A 2018-ban megjelent, József Attila olvasmányait, szellemi tájékozódását a korábbi megközelítésekhez képest sokkal precízebben körvonalazó szövegkiadás hatása már érezhető a frissebb József Attila-tanulmányokban (részben a jelen kötet egyes megállapításaiban is), Tverdota György pedig új nagymonográfiában kezdte el a közelmúlt kutatási eredményeinek integrálását a szerzőről alkotott képbe. Ebben a kronológiában érdemes elhelyeznünk A lírai hang túloldalai című tanulmánykötet koncepcióját és eredményeit.

Ketten egy új könyvről – Láng Orsolya: Személyes okok. Prae Kiadó – Lector Kiadó, Budapest, Marosvásárhely, 2021, 76 oldal, 2790 Ft / 33 lej

Láng Orsolya korábbi kötetei (Tejszobor, Bordaköz, Pályamatricák) mindannyiszor a személyesség határvidékein jártak, azt kutatva, mennyi mutatható meg és mennyi rejthető el a konkrétumokból oly módon, hogy azok mások számára is átélhetőekké váljanak. A Személyes okok ezt a problémakört már a kötetcímben, eleve felvállalja, és talán emiatt is jut legmesszebbre ebben az irányban. A Pályamatricák-kötetben a konkrétumokat sokszor vizuális elemek, fotók jelentették, ebből bontakozott ki a másikkal folytatott, már abban a kötetben is nyelvileg jól megmunkált dialógus. A Személyes okokból hiányzik a képi dimenzió anyagszerűsége, de sok helyen érezhetjük azt a kötet olvasása közben, hogy valamiféle ekphrasziszokat, rejtőzködő képek leírásait olvassuk.

László Noémi: Műrepülés. Kürti Andrea illusztrációival. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2020, 70 oldal, 3300 Ft

A kötet egyik kritikusa kiemelte már a test és lélek távolságának motívumát, amelyet Kürti Andrea illusztrációi a test mögött lebegő, gyakran világos árnyékokkal jelenítenek meg. Az Ember című vers és a címadó Műrepülés ugyanezt a személyiség láthatatlanjaként, vagy az életút során letört, eltűnt, kicsorbult részeiként mutatja meg. Több vers is beszél arról, ahogy elfogynak, elsodródnak az emberből a dolgok az élet során. Az viszont, ami ellensúlyként megjelenik a könyvben, archetípusszerűen villantja fel a másik lehetőséget is: a szonettkoszorú-témává formált tenger vagy a kőbe zárt város az életnek és az épülésnek a jelölői, noha egyik kép sem mentes a Műrepülésben az ambivalenciáktól.

Az nyilvánvaló, hogy egy hiphop dalszöveg máshogyan és mástól lesz jó/működőképes, mint egy heavy metal dalszöveg vagy egy alternatív regiszterben működő szöveg. Fentebb azt mondtam, az értelmezések hangneméből olvasható ki elsősorban, hogy a tanári értelmezés nem veszi figyelembe az alternatív kódot, implicite tehát a kontextust. De mi volna az „alternativitás” szubkulturális jelölője? Amikor Lovasi Andrást arról kérdezik egy interjúban, hogy volt-e valami eltervezett például a Kispál és a Borz színpadi imázsában, akkor inkább negatív értelemben tartja ezt meghatározhatónak: hogyan nem kinézni. Aztán mégis eszébe jut egy „újraértelmezett”, ironikus viseletté tett bőrkabát. Ez azért is fontos, mert a téma nemzetközi szakirodalmában az alternativitást általában jellegzetes stilisztikai határátlépésekhez, transzgressziókhoz kötik. Mindenféle popzenei stílust lehet alighanem valamiféle bricolage-ként jellemezni, de az alternatív zenékben ez az elem hangsúlyosabb.

Bob Dylan: Lyrics. Dalok
Bródy János: 52 év dalszövegei
Sarány István: Garabonciások
Kiss László–Bérczesi Róbert: Én meg az Ének

Van egy író, százharminc éve született, Karácsony Benőként jegyezte a könyveit. Többek számára afféle titkos kamaszkori kedvenc, de akik így vannak vele, jellemzően nem az iskolában vagy bölcsészkaron találkoztak a regényeivel, hanem valamilyen titokzatosabb és személyesebb úton-módon. A Felméri Kázmér-regények (Napos oldal, A megnyugvás ösvényein) olyanok, mintha Szerb Antal regényhőseit kissé az élet peremterületei felé tolnánk el, de úgy, hogy elemző- és reflexiós készségük, művészi érzékenységük megmaradjon. Ha mindehhez a Rejtő Jenő-féle helyzetkomikum iránti fogékonyságból és nyelvi sziporkákból is hozzászámítunk valamit, akkor már szinte kész is a koktél. Arra viszont vigyázni kell, hogy az alaphang a melankóliáé és a rezignált bölcsességé legyen.

Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2015. 236 oldal, 2990 Ft

Lapis József: Az elmúlás poétikája

Lapis József: Líra 2.0: közelítések a kortárs magyar költészethez

Kollár Árpád: Milyen madár

Németh Zoltán: Kunstkamera

Ketten egy új könyvről - Láng Zsolt: Szerelemváros (és más történetek). Kalligram Kiadó, Pozsony 2013. 249 oldal, 2900 Ft

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Milyen lehet a „budapesti francia irodalom”? Van-e értelme egyáltalán egy ilyen fogalomnak? Kosztolányi egyik közismert kijelentésében a nyelvhez köti az irodalom identitásának kérdését („Magyar író az, aki magyarul ír”), de a dolog persze valamivel bonyolultabb. A magyar könyvkiadás jó érzékkel kezdte el lebontani mostanság ezt az egyre merevebbnek tűnő keretet, és Ilma Rakusa, Melinda Nadj Abonji, korábbról Tomaso Kemény vagy Agota Kristof könyveinek magyar nyelvű kiadása jó lehetőség a kérdés újragondolására: beépülhetnek-e és hogyan a magyar származású szerzők (akár magyar tapasztalatokat is feldolgozó) idegen nyelven írott művei a magyar irodalmi gondolkodásba?