Öröklét - A szerző halála nem lehet tematika. Mégsem tudom külön hozni két tavaly elhunyt kedves szerzőnk még nálunk lévő írását. Ezeket a szövegeket ide szánták, és én örömmel fogadtam őket. Most az írások akkor is olvassák egymást, ha ezen a szomorú tényen kívül semmi sem köti őket össze. (A szerk.)

Vámos Miklós: Tiszta tűz

Őskori emlékek és gyűjtemények Magyarországon, Itinerarium Hungaricum II. Szerkesztette Jerem Erzsébet és Mester Zsolt

Szilágyi Zsófia: A továbbélő Móricz

Szilasi László: A sas és az apró madarak. Balassi Bálint költői nyel­­­vének utóélete a XVII. század el­­ső harmadában

Goldziher Ignác: Előadások az iszlámról. Németből fordította Kőrös László

• Rákai Orsolya: Az irodalomtudós tekintete. Az önállósuló irodalom társadalmi integrációja és az esztétikai tapasztalat problémái 1780 és 1830 között

• Görömbei András: Azonosságtudat, nemzet, irodalom

A közelmúltban érdekes és - talán nem tűnik önellentmondásnak - korszerű új életrajz jelent meg Eötvös Józsefről. A szerző, Devescovi Balázs nemcsak Eötvös írásait és politikai cselekedeteit, hanem az életív egészét igyekezett áttekinteni; munkája a rendszeres és tudományos életrajzkutatás új lehetőségei felé nyit teret. A könyvet másutt és máskor (nevezetesen az Árgus című folyóirat sajtó alatt lévő számában) részletesen elemeztem. Itt és most nem erre törekszem, hanem az Eötvös élete, mentalitása, erkölcsisége, tettei és azok napjainkban is megmutatkozó történelmi jelentősége közti összefüggéseket igyekszem megkeresni, ha csakugyan vannak ilyen összefüggések. És az a benyomásom, hogy vannak.