Bagi Zoltán Péter: Türkenlouis

Oross András: EUrópaGÉNiusza

David Grann: Megfojtott virágok

Egy magyar republikánus életútja

Az ÉS könyve júniusban – Trianon 100. – 1. kötet: Vérző Magyarország. Magyar írók Magyarország területéért. Szerkesztette Kosztolányi Dezső. Osiris Kiadó/Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2020, 288 oldal – 2–3. kötet: Emlékező Magyarország. Szerkesztette Gyurgyák János. Osiris Kiadó, Budapest, 2020, 504 és 590 oldal, összesen 9980 Ft

Gyurgyák János többet tett annál, mint hogy „elsiratta régi országunkat”. Az utószóban kiváló összefoglalást készített a tragédia okairól, s nem csak feltette az elkerülhetőség kérdését, de fájdalmasan meggyőző választ is adott rá. Majd arra kereste a választ, mit tehetnek a határokon inneni és túli magyarok. Ha hazánk XX. századi történelmét tanítanám, minden diákkal elolvastatnám ezt a harminc-egynéhány oldalt.

Kosztolányi Dezső 1920-ban (a szerkesztő szavaival élve) „olyan politikai-ideológiai csoportokat terelt össze (nyugatosok, ó- és reformkonzervatívok, jobboldaliak, radikális fajvédők), akik az ezt megelőző két évtizedben igen csúnya dolgokat mondtak, írtak egymásról, melyeket jobb, ha itt nem idézünk.” Mégis megengedték írásaik publikálását, mert úgy érezhették, olyan közös ügyet szolgálnak vele, amelynek érdekében félre kell tenniük partikuláris nézeteltéréseiket. Szomorú, hogy száz év múlva erre már nem volt lehetőség.

Ádám Péter: Francia kulturális szótár. Javított, átdolgozott, bő­ví­tett 2. kiadás. Corvina Kiadó, Bu­da­pest, 2019, 366 oldal, 3990 Ft

A lexikonszerkesztő csak csóválja fejét, a történészt viszont megdöbbenti az elírások, betűhibák és téves adatok mennyisége. Dom Pérignon, a híres pezsgő névadója a megadott évszámok szerint 237 évig élt (263.). A Guizot-törvényről a 174. oldalon azt olvashatjuk, hogy 1830-ban fogadták el, a 233.-on pedig azt, hogy 1833-ban. Béarn nem grófság volt, hanem fejedelemség (41.), a barikád pedig nem „a XVII. század derekán bukkan fel” a francia történelemben (39., 154.), hiszen 1588. május 12-ét a „barikádok napja” címen tartják számon. A nagy francia forradalomról szinte csak téves adatokat találhatunk a kötetben. Ádám napra pontosan közli, mikor jelentette ki Mária Antónia királyné, hogy „ha a népnek nincs kenyere, egyen kalácsot” (62.), holott ez egy irodalmi vándormotívum. Rousseau közismert szólásmondásként idézi fel Vallomások című kötetében (1962, Magyar Helikon. 264-265.) – egy évvel az előtt, hogy Mária Antónia megérkezett volna Franciaországba.

Kenedi János: Hogyan kéne embert szeretni? Tanulmányok, esszék, tárcák. Osiris Kiadó, Budapest, 2019, 742 oldal, 3980 Ft

A szerző, a szamizdat mozgalom és a magyar demokratikus ellenzék egyik alapítója, a Charta ’77 melletti szolidaritási nyilatkozat kezdeményezője – ahogy Kis János megfogalmazta előszavában – „kora gyermekkorától a végsőkig elment az intézményi normák és szabályok elutasításában.” (12.) Már az óvodából eltanácsolták, majd az iskolákból is, és úgy lett tekintélyes szociológus, kutató és szerkesztő, hogy sohasem tagozódott be a tudomány intézményes rendjébe. E kötetből is kiderül, hogy a kívülálló szabadságával mindig arról írt, amiről akart, és úgy, ahogy jónak látta. Leggyakrabban az 1940-es évek „kicsi, baloldali demokratikus másik Magyarországáról” akart, „ami itt kígyózik, tekereg 20–30 nem létező folyóirat lapjain” (232.). Bibó István, Szabó Zoltán, Sárközi Márta, Bálint György, Fejtő Ferenc, Kussinszky Endre, Horváth Árpád és mások Magyarországát idézi fel, amelyet oly gyorsan és hatékonyan felszámoltak a XX. század diktatúrái, hogy ma már alig hallunk róla.

Pardon... Az Új Nemzedék rovata Kosztolányi Dezső szerkesztésében. 1919–1921. Szerkesztette Arany Zsuzsanna. Osiris Kiadó, Bu­­da­­pest, 2019, 373 oldal, 3980 Ft

Az efféle szellemes megállapítások miatt ma is érdemes áttanulmányozni e cikkgyűjteményt. Sajnos azonban a glosszák stílusát a világháború és a forradalmak öröksége, a brutalizálódás, indulatosság és antiszemitizmus hatja át. A szociális egyenlőtlenségeket, a nemzeti hagyományok megsértését, a békeszerződések igazságtalanságait, az 1919-es, forradalomnak nevezett, puccsista hatalomátvételt Kosztolányi joggal bírálta. De mindezt úgy ítélte el, mint a zsidóság bűneit, melyeknek „kontóját a magyarság kénytelen fizetni, miután előzően vérrel, majd szégyennel fizetett.” (122.) Nem lát semmi különbséget a bolsevikok, szociáldemokraták, radikálisok és liberálisok között, valamennyit felelősnek tartja a trianoni békeszerződésért. Szamuely a Pardon… rovatban nem úgy jelenik meg, mint a terrort irányító, fanatikus értelmiség forradalmár közismert típusa, hanem mint „a gettó gyáva veszett kutyája.” (92.) Politikai, gazdasági és kulturális antiszemitizmus ez, nem faji, nem irányul a szegény zsidók, a nők, az öregek és a gyermekek ellen, nem követeli kitelepítésüket vagy megsemmisítésüket – mégis bántó és igazságtalan. Nem vált ettől Kosztolányi sem „a felbomló erkölcsi normák képviselőjévé”, sem „protofasisztává”, ahogy baloldali bírálói állították. Mindössze arról van szó, hogy a legkiválóbb művészek sem maradtak immunisok az első világháború utáni, jobb- és baloldali radikális ideológiák fertőzéseivel szemben. És ez nagyon szomorú.

Prohászka László: Menny és föld. Arcképek és alkotások a 19. és 20. századi magyar egyházművészet történetéből. Kalota Művészeti Alapítvány–Napkút Kiadó. Budapest, 2018, 286 oldal, 2990 Ft

Prohászka László hatalmas tömegű információt gyűjtött össze nagy szobrászaink különböző műveinek hazai vagy külföldi lelőhelyeiről, feliratairól, felavatásairól és lebontásairól, melyeket imponáló mennyiségű hivatkozással, oldalanként olykor öt-hat lapalji jegyzettel támaszt alá. Lefényképezte Csöngén Weöres Sándor anyjának sírját, s ismeri Csorba Győző versét, amelyet Ferenczy Béni egyik szobráról írt. Tudja, ki és mikor szentelte fel fővárosunknak az első világháborúhoz köthető első hadiemlékét, honnan szereztek bronzot Kapisztrán János meglepően kalandos sorsú szobrához, s hogy Damkó József az éppen Rómában tartózkodó Fraknói Vilmos történészről és Serédi Jusztiniánról mintázta meg 1907-ben II. Szilveszter pápa síremlékén látható főpapokat.

Honfoglalás. Szerkesztette B. Szabó János és Sudár Balázs. Osiris Kiadó, Budapest, 2018, 755 oldal, 8980 Ft

A szerkesztők rendkívül gazdag antológiát állítottak össze történelmi forrásokból, tanulmányokból, a nemzeti emlékezet irodalmi, politikai, képző- és filmművészeti dokumentumaiból, látványos és jó minőségű, színes képek és térképek felhasználásával. Különösen érdekesek azok a szemelvények, amelyekből megtudhatjuk, hogyan ismertették a magyar honfoglalást a szomszédos országok történészei. Elolvashatjuk, milyen széljegyzeteket fűztek az illetékesek a millennium megünneplésének 1893-ban elkészült programtervezetéhez, és megtudhatjuk, hogyan ápolta Pusztaszer emlékét Berecz János. Fény derül arra, miért tekintik költőink a kizárólag Afrikában található párducbőrt az ősmagyar vitézi öltözet nélkülözhetetlen tartozékának, s megtekinthetjük, hogyan csapja fejbe Lehel vezér a császárt a SZIT szappanok vásárlóinak járó „albumba gyűjthető történelmi pillanatképen”.

Roger Crowley: Kalmár-köztársaság. Hogyan hozta létre és veszítette el tengeri hatalmát Velence. Park Könyvkiadó. Budapest, 2018, 455 oldal, 4900 Ft

Crowley igen emlékezetesen mutatja be a város intézményeit, kulturális sokszínűségét, kereskedelmi tevékenységének kulisszatitkait. Könyve távolról sem történelmi kézikönyv, nem Velence évszázadainak átfogó története, viszont haszonnal forgathatja minden műveltebb olvasó, aki tervezi, hogy ellátogat ebbe a városba. A kötet (számunkra) legfőbb hiányossága, hogy a szerző szinte tökéletesen figyelmen kívül hagyta a velencei-magyar konfliktusokat. Ezeket B. Szabó János utószavából ismerhetjük meg, amelyet a gondos szerkesztők a kötet végére illesztettek.

Rendszerváltás. Szerkesztette Mink András. Osiris Kiadó, Bu­da­pest, 2018, 724 oldal, 8980 Ft

Ha felül tudunk kerekedni nosztalgiánkon, elégedetten állapíthatjuk meg, hogy egy újabb kiváló kötettel gyarapodott az Osiris Kiadó Nemzet és Emlékezet című sorozata. Amikor majd teljessé válik, minden bizonnyal ez lesz a sorozat „záróköve”. A korábbi kötetekhez hasonlóan ebben sem egyetlen szerző által megszerkesztett narratívát találhatunk, hanem történelmi forrásokat, valamint a tudományos és közéleti emlékezet dokumentumait – távolról sem csak a szűken vett rendszerváltás három-négy évéből.

Metszetek bolsevizmusról, sztálinizmusról. Szerkesztette Gyarmati György és Pihurik Judit. Magyar Történelmi Társulat–Kronosz Kiadó–Állambiztonsági Iratok Történeti Levéltára, Budapest–Pécs, 2018, 287 oldal, 2800 Ft

E kötet a kiadói által 2017 áprilisában Szegeden megrendezett konferencián elhangzott előadások bővebb változatait, részletesebb ver­zióit tartalmazza. Távolról sem csak a szakemberek érdeklődésére tarthatnak számot e tanulmányok, hiszen (ahogy azt a szerkesztők az előszóban megfogalmazták) „a száz évvel ezelőtt rendszerré konstruált bolsevizmus – és annak sokféle változatot felmutató regionális modellje – még csak átmenőben van a kommunikatív, »forró« emlékezet tartományából a történeti múlttá válás felé”. (11.)

Gyáni Gábor: Nemzeti vagy transznacionális történelem. Kal­ligram Kiadó, Budapest, 2018, 439 oldal, 3990 Ft

Kevés történész halmozott fel oly sok ismeretet a XX. századi magyar történetírás irányzatairól, iskoláiról, elméleti és szervezeti problémáiról, mint Gyáni Gábor. Igazán azonban akkor van elemében, amikor a legelvontabb történelemelméleti kérdéseket fejtegetheti. Mi a kapcsolat a történetírás és a kánonhagyományozódás között? Hogyan fest a modernista nemzetelméletek felől tekintve a nacionalizmus és a modernitás kapcsolatának bonyolult kérdése? Vajon megelőlegezett-e a középkori európai fejlődés valamit az újkori nemzetből? Megértő vagy magyarázó tudomány inkább a történetírás? „Miként lehetne összeegyeztetni egymással a globalizációval kikényszerített transznacionális történetszemlélet tudományos krédóját a továbbra is nemzeti irányultságú történetírói közgondolkodással?” (113.) Gyáni kiválóan elemzi a történetírás és történelemtanítás konfliktusát is.

Arany Zsuzsanna: Kosztolányi Dezső élete. Osiris Kiadó, Bu­da­pest, 2017, 692 oldal, 4980 Ft

Arany Zsuzsanna rendkívül alapos kutatásokon alapuló, az apró részletekre is kiterjedő, s ráadásul gördülékenyen megírt kötetében nem Kosztolányi műveit elemzi, hanem életét, pályafutását mutatja be. Természetesen pontos tájékoztatást kapunk az író hazánkban és külföldön megjelent köteteiről, azok fogantatásáról és fogadtatásáról, de csak az életrajz fordulataival kapcsolatban. Viszont a felvázolt problémák mellett megismerkedhetünk Kosztolányi családi hátterével, baráti társaságával, életmódjával, rokonaival, a színház világához fűződő kapcsolataival, házasságával, szerelmeivel és végzetes betegségével. Arany Zsuzsanna képes elfogultság és indulatok nélkül elemezni olyan kényes kérdéseket is, mint Kosztolányi és Ady viszonya, a trianoni békeszerződés hatása vagy az író kapcsolata a fajvédőkkel és az antiszemitákkal.

Ketten egy új könyvről - Romsics Ignác: Magyarország története. Kossuth Kiadó, Budapest, 2017, 544 oldal, 6990 Ft

Rossz hírem van az ellendrukkerek számára. Romsics Ignác bebizonyította, hogy ma is lehet egységes szemléletű, a modern kutatások eredményeit összegző, viszonylag rövid és olvasmányos szintézist készíteni hazánk teljes történetéről. Sőt – kifejezetten érdekes könyvet, amelyben szó esik a nyereg alatt puhított hús legendájáról, a lovagi önfeláldozás híres példáiról, valamint arról, hogy Mátyás király igen segítőkésznek bizonyult öklendező barátai számára a lakomák során. Megtudhatjuk, hol rejtették el az árnyékszéket a középkori városok házaiban, honnan származik a lecsó, hogyan mulatoztak a régi falvakban, mikor cserélték le a Millenniumi emlékmű egyes szobrait, és azt is, milyen volt egy zsellércsalád szobájának berendezése.

Romsics Ignác: A Horthy-korszak. Helikon Kiadó, Budapest, 2017, 413 oldal, 4499 Ft

Az elmúlt hónapok során (is) heves viták folytak a sajtóban és a közösségi médiában Horthy Miklós korának értékelésével kapcsolatban. Nem emlékszem, hogy bárki is hivatkozott volna bármelyik történész véleményére. Elismerem, a történelem olyan, mint a futball, mindenki ért hozzá, mindenkinek van róla véleménye, amit magabiztosan hangoztat. De azért néha, a változatosság kedvéért érdemes lenne elolvasni azok véleményét is, akik évtizedeket szenteltek egy-egy történelmi korszak megismerésére.

Romsics Ignác negyven év kutatómunkájának eredményeit foglalja össze ebben a könyvben. Elemzésein nem fogott az idő: következtetései ma is érvényesek és elfogadhatóak mindazok számára, akik nem a múlt befeketítésével vagy megaranyozásával próbálnak legitimálni vagy illegitimmé nyilvánítani bizonyos mai politikai törekvéseket. (Egyedül a gyakran felbukkanó „proletárdiktatúra” elnevezés tűnt elavultnak számomra. Talán találóbb névvel is illethetnénk a Tanácsköztársaságot, hiszen ma már Rákosi rendszerét sem nevezzük „népi demokráciának”.)

Karsai László: Szálasi Ferenc. Po­li­ti­kai életrajz. Balassi Kiadó, Bu­da­pest, 2016. 524 oldal, 4500 Ft

Karsai László könyve alapos, tárgyilagos és megbízható életrajz. Mivel nem a szélesebb olvasótábor, hanem a történész kollégák számára (akadémiai doktori disszertációként) íródott, nem könnyű olvasmány, narratíva helyett inkább elemzéseket tartalmaz. De érdemes megismerkedni vele. Minden bizonnyal kevesen tudják, hogy Szálasi nem kapott támogatást a náciktól, akik 1944 tavaszáig szóba sem álltak vele. A zsidókérdés sokáig nem érdekelte őt, csak politikai opportunizmusból foglalkozott vele, később azonban meggyőződéses antiszemita lett.

Deborah S. Cornelius: Magyarország és a II. világháború

Spiró György: Diavolina

Simon Winder: Danubia. Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Christopher Clark: Alvajárók

Ketten egy új könyvről - Romsics Ignác: A múlt arcai. Történelem, emlékezet, politika. Osiris Kiadó, Budapest, 2015. 413 oldal, 3280 Ft

Takáts József: A megfelelő ötvözet. Politikai eszmetörténeti tanulmányok. Osiris Kiadó, Budapest, 2014. 280 oldal, 3180 Ft

Patrick J. Geary: A nemzetek mítosza. Európa népeinek születése a középkorban. Fordította Duró Gábor. Atlantisz Kiadó, Budapest, 2014. 217 oldal, 3295 Ft