(Beszélgetések Kocsis Zoltánnal, Bartók, Inforádió, Klubrádió)

A különböző beszélgetések különböző közönségnek szólnak, mások a kérdések, másmilyenek a válaszok. Érdekes azonban, hogy Kocsis szinte ugyanúgy és lényegileg ugyanazt mondja bennük. Akkor is nagyon emberi, személyes, amikor a legkomolyabb zenei témákat érinti, és akkor is ott van benne a precíz szakember, amikor a legapróbb vagy a leguniverzálisabb életproblémák kerülnek terítékre.

 Lázár Ervin: A bolond kútásó. Válogatott novellák. Válogatta, szerkesztette és az utószót írta Komáromi Gabriella. Helikon Kiadó, Budapest, 2016. 174 oldal, 999 Ft

„Szerettem volna, ha ebben a kötetben megjelenik a novellista mindenféle arca: a tragikus, megváltásért viaskodó, a kölykösen viháncoló homo ludens, az abszurd ötletekbe és a meseszerűségbe menekülő” – írja Komáromi Gabriella. Ez rendben. A válogatás egyrészt reprezentatív, másrészt a minőségre koncentrál. Ha a novellista életmű érdekel valakit, arról jó összképet kap. Ha azonban Lázár novellaírásának csak a magaslatait keressük, akkor jobb, ha a Csillagmajor című kötetet olvassuk végig.

(Gondolat-jel, Kossuth rádió, október 23.)

Orbán Ottó: Színpompás ostrom lángoló házakkal

Ferge Zsuzsa: Nem cserélek elveket

Utak és démonok

Értékteremtők 2016

Köves Gábor: Mi az, hogy nagymenők? Sztárinterjúk Umberto Ecótól Kate Winsletig. Scolar Kiadó, Budapest, 2016. 344 oldal, 3750 Ft

Két világ előnyeivel és hátrányaival kell számolnia annak, aki nem három ember számára akar „művészinterjút” készíteni, de nem akar alpári sem lenni. A bulvár legprimitívebb megoldásai és a nagyközönségnek érthetetlen beszéd között azért vannak köztes lehetőségek. Megjegyzem, a lap, a Magyar Narancs, melybe ezeknek az interjúknak a nagy része készült, nem a legszélesebb közönségnek szól. Miként az Élet és Irodalom és a Könyvjelző sem, ahol a szerző szintén publikált. Ha a Cinema, a Marie Claire vagy a Playboy a fórum, kicsit más lesz a beszélgetés. Ez normális. Amennyiben Ellist a Playboyban kérdezzük, nyugodtan fölvethetjük: ha lakásra mész valakivel, és nincsenek otthon könyvei, dugjál-e vele vagy sem (Ellis válasza: ugyan miért fosztanánk meg magunkat emiatt oly sok élvezettől)

(Aréna, InfoRádió, hétköznap 18–19.)

Milbacher Róbert: Szűz Mária je­gyese. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2016. 268 oldal, 2990 Ft

A jeles irodalomtörténész és irodalomkritikus szerző első szépprózai kötete ez. Mindannak, amit értelmezőként mondjuk Mikszáthról, Aranyról vagy Petőfiről tud, nagy hasznát veszi most (számot is ad erről interjúkban), de ez az izgalmas és pergő novellaciklus mindettől függetlenül is olvasható. És remek olvasmány. Szerencsére nem érzem benne közvetlenül az irodalomtörténész szellemi nyomait, még annyira sem, mint Szilasi László szépírói indulásában. Számomra Milbacher Róbert az idei év nagy fölfedezettje. Érett alkotóként lép elénk. 

(Hősök naptára. Kossuth rádió)

(Rádiószínház. Följegyzések egy regény életéből. Írta és felolvassa Esterházy Péter. Szerkesztő Bán Magda, rendező Zoltán Gábor [1998]. Kossuth rádió, augusztus 15–19., 13.05.)

Szabó Róbert Csaba: Alakváltók. Libri Kiadó, Budapest, 2016. 261 oldal,3499 Ft

Az Alakváltók alapkérdése talán mégis az, hogy a szereplők – újabb és újabb alakban elénk kerülve – jutnak-e valahonnan valahová, vagy csak körben forognak kilátástalanul, és értelmetlenül kavarog körülöttük az egész történelem is.

(Garaczi László: Pompásan buszozunk! Rádiójáték. Felolvassa Kaszás Attila, rendező Csizmadia Tibor – 1998. Kossuth rádió, 2016. július 18–22. 21.30.)

Demény Péter: Apamozsár. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2016. 44 oldal, ármegjelölés nélkül

2014. júniusában a 13-a péntekre esett. Jó érzékkel avagy véletlenül, nem tudom, de pont akkor közölte Demény Péter a blogján (jodemenysegfoka.blog.hu) az „Apáink, becsaptatok minket!” kezdetű pamfletjét, melynek utolsó sora ez: „Apáink megbuktak.” Egyike lett legolvasottabb bejegyzéseinek, sokan vitatták, sokan lelkendeztek. A szerző „erős vitairat”-nak szánta írását, melyben azért nem árnyalta a dolgokat, hogy szavai minél jobban hassanak. Később úgy érezte, mégis árnyalnia kéne kijelentéseit, ezért megírta az egészet hosszabban is.

Soha nem akartam, hogy valakik kövessék az embert bármilyen vonatkozásban. Önállóságra próbáltam volna nevelni mindenkit, vagy sikerült, vagy nem. De hát vannak egészen kiváló doktori hallgatóim most is. Őket is arra biztatom, hogy saját útjukat járják. Ne az előttük járó nemzedékek közül bárkinek az írásmódját próbálják utánozni.

(Paláver. Karc FM)

Takáts József: Elmozdulások. Iro­da­lomkritika. Osiris Kiadó, Bu­da­pest, 2016. 265 oldal, 2980 Ft

Takáts észjárásának egyik fontos sajátossága, hogy a vizsgált jelenséget belülről és valahonnan máshonnan, kívülről is megnézi („kétirányú fényekkel” dolgozik). Vagy azért, hogy párhuzamba állítson dolgokat (mint régebben mondjuk a képzőművészetet, más művészeteket és az irodalmat), vagy azért, hogy szembeállítsa őket egymással (mondjuk a nyugati kulturális újságírást a hazaival). Kortárs művek, tendenciák vizsgálatakor történeti szempontokat hoz be, szóvá teszi például, ha a kritikának túl rövid az emlékezete, a magyar kultúra kapcsán pedig a világirodalmi kontextus igényét hangsúlyozza. 

Szép versek 2016

Körkép 2016

Tíz igaz történet 2.

Óda a sörhöz

Az ÉS könyve a könyvhéten - Esterházy Péter: Has­nyál­mi­rigy­nap­ló. Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2016. 240 oldal, 3499 Ft

Ez a napló nem tér ki semmi elől. Talán azt akarja mondani, hogy ne féljünk, de vegyük komolyan ezt a nem-félést. Ne azért ne féljünk, mert nem akarunk szembenézni azzal, mi vár ránk. Esterházy valószínűleg sose írt volna naplót, ha nem így alakul az élete. Viszont nem tudta volna így megoldani a feladatot, ha nem ilyen az alkata. „Nézem azt az én híres ontológiai derűmet (Mészöly Miklós kifejezése). Nem látom még megtámadva. Még magamra nézvést se. Elég sok a »még« – óvatos duhaj vagyok. Az elején vagyok a végnek, vicceskedhetnék.” – olvasom a 2015. június 2-i sorokat.

Kántor Péter: Egy kötéltáncos feljegyzéseiből. Tárcák. Nád­ler István grafikáival. Magvető Könyv­ki­adó, Budapest, 2016. 92 oldal, 2490 Ft

Mellesleg kisujjában van a stilisztika. A költészet. Csehov és József Attila. Kosztolányi! Ne már, hogy nem tud táncolni a kötélen. Azt játssza, hogy mindjárt leesik, meg egyensúlyozó rúdra van szüksége, és egy pillanatra tényleg majdnem leesik, mint a bohóc, aki csak szórakozik velünk, a szívéhez kap a közönség, aztán taps, kis mosoly, na, ugye, megmondtam, hogy nem esik le. Technikásabb, mint a kötéltáncos, hiszen neki nem-leesve-leesni is tudnia kell. Mégsem vidám. Miért nem vidám? Mert a kötéltáncos akár vidám is lehetne, de a bohóc igazából sose lehet vidám?

(Lecsó, Lánchíd rádió, május 13. péntek)

Nádas Péter: Az élet sója. For­gách András rajzaival. Jelenkor Ki­adó, Budapest, 2016. 115 oldal, 2999 Ft

Nádas kiválóan ötvözi az elbeszélés és az esszé műfaját. Nem akarja hál’istennek megtanítani, hogyan működhetne jól a polgári erkölcs, a protestáns hit, az egyén és a társadalom viszonya hogyan is lehetne harmonikus. Ehelyett elmesél egy talált történetet erről az ismeretlen, egyedi kisvárosról. Cselesen mesél, ne tudjuk meg az elején, mit akar. Kezdi a városka megélhetését adó sófőzéssel, folytatja a település szerkezetének leírásával, a nem túl nagy „dóm” történetével, az üzlet és a vallás kapcsolatával, a harangok részletes bemutatásával.