Székely lávsztori
Felhívott Zsuzsa Olasztelekről. Jobban mondva Annát hívta fel, hozzá több bizalma van, engem visszategezni sem mer, csak bélabácsiz nagy respektussal. Zsuzsa Laci unokaöcsém felesége, talpraesett menyecske, csupa közhely jut róla az eszembe, hogy tűzrőlpattant meg pirospozsgás, ilyesmik. Nem tudom, pontosan hány éves, lassan a negyven felé járhat már ő is.
Romániai játszmák
Ma már megszokott látvány Bukarestben egy pártszékházban vagy valamelyik kormányhivatalban, hogy amíg bent a szűk körű tanácskozás zajlik, kint a titkárságon egymás mellett sorakoznak a résztvevők mobiltelefonjai. Egyik-másik titkárnő még papírcetlit is tesz a készülékek mellé, hogy amikor megszólalnak, tudni lehessen, kit keresnek. Nem azért vannak kint ezek a mobiltelefonok, hogy csörgetésükkel a tanácskozást ne zavarják, hiszen le is lehetne halkítani őket, de a bentiek attól tartanak, valaki lehallgathatja, mit beszélnek. Időnként még így is jelentőségteljesen elnémulnak, egyikük felír valamit egy cédulára, azt körbeadják, de nem kommentálják.
Mi is az a Balkán?
Születésem óta, immár több mint hat évtizede ott élek a kulturális Balkán határvidékén, jövőlátó magyarok örök „tatárpusztáján”, Erdély keleti-délkeleti régiójában. Emellett az utóbbi huszonkét esztendőben időmnek és energiámnak elég nagy részét a földrajzilag már a Balkán-félszigeten kívül elhelyezkedő, de történelmében és kultúrájában mégis szervesen odatartozó román Regát központja, Bukarest emésztette fel.
